Messze van Európából nézve Afrika, így nem csoda, hogy a fekete földrészről érkező hírek eleve keveseket izgatnak. A figyelmet amúgy is egyéb, fárasztó dolgok vonják el, így nem nagy csoda, hogy az ebolajárvány további dühöngése is kikerült a nézők fókuszából...
Egyre riasztóbb méreteket ölt a Kongói Demokratikus Köztársaságban dúló ebolajárvány. A pandémia komoly kihívást jelent, mivel egy olyan ritka faj okozza, amely ellen nincs hatékony vakcina. További durva gond, hogy a fertőzés epicentruma - azaz ahol védekezni kellene - egy olyan konfliktus sújtotta térségben fekszik, ahol a kormány, az iszlamista lázadók és a kisebb-nagyobb helyi hadurak gyilkolják egymás katonáit és a civil lakosságot.
A helyben dolgozó ENSZ és egyéb humanitárius missziók orvosai szó szerint szélmalomharcot folytatnak, mivel az egyes járások akár órák alatt gazdát cserélhetnek. Így azok a megállapodások, melyeket az egyik fegyveres milíciával kötöttek az új helyzetben köddé válnak - s kezdődik minden elölről. Utóbbi pedig semmiképpen nem nevezhető hasznosnak, ha a kórházakba amúgy százával hordják a betegeket és félhalottakat.
Ha tudományosan tekintjük, akkor az ebolavírusok általában állatokat, jellemzően gyümölcsevő denevéreket fertőznek meg - de az emberek között is kiválthatnak járványokat. Utóbbiak akkor törnek ki, amikor a lakoság fertőzött állatokat fogyaszt, illetve azokkal érintkezik. A tünetek megjelenése jellemzően kettő-huszonegy napot vesz igénybe. Az influenzához vagy a maláriához hasonló jelek gyorsan jelentkeznek: az érintett előbb lázas lesz, fejfájás és fáradtság kezdi györtörni. A kórság előrehaladtával hányás és hasmenés alakul ki, ami szervelégtelenséghez vezethet. Néhány, de nem minden betegnél belső és külső vérzés is kialakul - s innét már nem igen van visszaút a mindennapokba.
A vírus fertőzött testnedvekkel, például vérrel vagy hányással is átjuthat. Nem segítik a védekezést az Afrikában dúló közegészségügyi hiányosságok és népszokások sem. Arrafelé ugyanis teljesen bevett gyakorlat, hogy az elhunytat elföldelése előtt a rokonok alaposan megfogdozzák, összecsókolgatják, majd ezzel a lendülettel az élők bánatukban egymást is átölelgetik, puszilgatják.
A járványok korábban inkább lokálisak, kismértékűek voltak és a távoli, elzárt területekre korlátozódtak. A urbanizáció azonban egyre nagyobb népességet kényszerít közelebb az ebola természetes - mondjuk így - föltűnési pontjaihoz, és ez masszívan növeli a vírus terjedésének kockázatát.
A legújabb járványt az ebola ritka, több mint egy évtizede nem látott, úgynevezett Bundibugyo fajtája okozza. Nevét egy ugandai kerületről kapta, ahol először detektálták az orvosok. Eddig csak két járványkitörést okozott – 2007-ben és 2012-ben. Ami különösen aggasztóvá teszi a mostani pandémiát az, hogy e verzió halálozási rátája elképesztően brutális: száz érintettből minimum huszonkilencet magával ragad a vész. Csekély vigasz, hogy a gyakoribb zairei gyilkolási mutatója hatvanhat (!), míg a szudánié negyvennyolc (!) százalék.
