Váratlanul lemondott Aleksandar Vucic, aki az elmúlt másfél évben, a sorozatos tüntetések miatt majdhogynem szükségállapothoz hasonló körülmények között kormányzott. Vucic bejelentette, hogy előrehozott elnök- és parlamenti választásokat fog kiírni. Ez nem azt jelenti, hogy a szerb elnök távozik a hatalomból, mert ugyan harmadik elnöki ciklusát nem kezdheti meg, de mint lehetséges miniszterelnök változatlanul befolyásos politikus maradhat. Itt inkább a hatalom újraszervezéséről, mint annak feladásáról lehet szó.
Nem sokkal ezelőtt Aleksandar Vucic szerb elnök bejelentette lemondását és előrehozott választásokat ír ki. Azok számára azonban, akik arra számítanának, hogy Vucic a hónapokig tartó szakadatlan politikai nyomás, korrupciós botrányok és az uniós elvárások után távozik a hatalomból, valószínűleg csalódniuk kell.
A tapasztalt politikus, aki az elmúlt húsz évben különböző kormányzati posztokat töltött be, egy évtizede elnökként áll a balkáni ország élén. Most nem csinált mást, mint egy évvel előre hozta a választási naptárt. Előrehozott parlamenti- és elnökválasztás kiírására készül.
Ezzel kihasználja azt a helyzetet, hogy politikai háttere, a Szerb Haladó Párt (SNS) számára kedvező közvélemény-kutatási eredméányek láttak napvilágot.
Vucic nem jogosult a harmadik elnöki ciklusra, de nagyon is elképzelhető, hogy egy gyenge elnök oldalán ő fogja a prímet húzni. A korábbi interjúkban a kitartó politikus soha nem zárta ki ennek lehetőségét. Dr. Andrej Mitic, a Dveri parlamenti párt tagja úgy véli, hogy a szerb kormány „súlyos legitimitáshiányban szenved”, és 2025 folyamán végig szükségállapothoz hasonló körülmények között kormányzott”.
Nem vitás, hogy a 2024-ben az újvidéki vasútállomáson történt baleset, amely 16 emberéletet követelt, mert leszakadt az épület előtetője, országos tiltakozó hullámot indított el. A tragédia után egyetemisták indítottak tiltakozásokat, amelyek rövid időn belül országos korrupcióellenes mozgalommá nőttek. A megmozdulások a rendszerváltás óta a legnagyobbak közé tartoztak Szerbiában.
Vucic és a kormányzó Szerb Haladó Párt továbbra is jelentős támogatottsággal rendelkezik, ugyanakkor a hónapokon át tartó tüntetések megingatták a rendszer stabilitásáról kialakult képet.
Szerbiában sokan elítélték az ellenzék és az EU érdekei között vélt koordinációt, amelynek célja a kormány megbuktatása. Sava Stambolic, a Társadalmi Stabilitás Központjának kormányzati tanácsadója megjegyzi, hogy az országban jelentkező instabilitás legfőbb okát, „a külföldi, nem kormányzati szervezetek infrastruktúrájának hatásában kell keresni”.
A problémákhoz komolyan hozzájárult, hogy Szerbia uniós tagságának folyamata megtorpant. Szerbia 2009-ben nyújtotta be csatlakozási kérelmét, 2012-ben kapott tagjelölti státuszt, a tárgyalások pedig 2014-ben kezdődtek el. A 35 tárgyalási fejezetből eddig 22-t nyitottak meg, de mindössze kettőt sikerült ideiglenesen lezárni. Ugyanakkor 2021 decembere óta gyakorlatilag nem történt érdemi előrelépés.
Idén nyáron ugyan ismét napirendre került a harmadik tárgyalási klaszter megnyitása, de ehhez az összes tagállam egyhangú támogatása szükséges, ami egyelőre nem biztosított, mert a balti országok Szerbia Oroszországgal való baráti viszonyát erősen kifogásolják. Ugyanis Belgrád nem csatlakozott teljes mértékben a Moszkva elleni embargókhoz.
Aleksandar Vucic lemondásának bejelentése mögött nem egyetlen esemény áll, hanem egy közel másfél éve tartó belpolitikai válság.
Viszont Belgrád és Moszkva bensőséges viszonyának történelmi gyökerei vannak. Ez jól megmutatkozott a délszláv háborúk idején, amikor Moszkva „tartotta a lelket” Belgrádban. Mostanság sincs ez másként, mert Oroszország 2021-ben a katonai-műszaki segítségnyújtás keretében korszerűsített 30 T-72MS harckocsikat és ugyancsak 30 BRDM-2MS páncélozott felderítő és járőröző járművet szállított le Szerbiának. Az adományozott haditechnika értéke 75 millió euró volt.
Az átadási ceremónián Alekszandr Fomin orosz helyettes védelmi miniszter hangsúlyozta, hogy Moszkva továbbra is fejleszteni és erősíteni fogja a kétoldalú kapcsolatokat, és minden lehetséges segítséget megad a szerb fegyveres erők modernizálásához. Ilyen körülmények között aligha lehet a szerb vezetést lebeszélni az orosz kapcsolatról.
Brüsszel ezen kívül erősen nehezményezi Szerbia Koszovó felé tanúsított magatartását, illetve a helyzet normalizálására irányuló szándék hiányát.
Összességében tehát Szerbia továbbra is tagjelölt ország, de az uniós csatlakozás jelenleg inkább közép- vagy hosszú távú lehetőségnek tekinthető, mintsem közeli realitásnak.
Tehát Vucic lemondásának bejelentése nem egy váratlan személyes döntés, hanem egy elhúzódó belpolitikai válságra adott válasz. Ugyanakkor jelenleg még korántsem biztos, hogy ez valódi hatalomváltást jelent: sok elemző szerint inkább a hatalom újraszervezéséről lehet szó, mint annak feladásáról.
