Varsó félreérthetetlenül kijelentette: Addig nem támogatja Ukrajna európai uniós csatlakozását, amíg Kijev nem hagy fel a második világháború alatt a náci német megszállókkal kollaboráló, háborús és emberiesség elleni bűncselekményeket – többek között lengyelek tömeges lemészárlását – elkövető ukrán nacionalista szervezetek dicsőítésével. Mindaddig, amíg ez nem történik meg, Lengyelország, ha kell, meg fogja vétózni Ukrajna uniós tagságát.
A többszázezer lengyel bestiális megölése miatti viszály Varsó és Kijev között nem új keletű. Tulajdonképpen a rendszerváltás és a Szovjetunió szétesése óta tart. Ekkor tértek haza, főleg Kanadából azok az ukrán nácik, akiknek a második világháború után menekülniük kellett a felelősségre vonás elől.
Az egyik legnagyobb mészárlást a lengyel kisebbség körében az Ukrán Felkelő Hadsereg (UPA) Volhínia körzetében 1943 és 1945 között hajtotta végre, vezetőjük Stepan Bandera volt. Ő azért hagyta maga mögött az 1929-ben alakult Ukrán Nacionalisták Szervezetet (OUN), mert ellentétbe került annak vezetőjével, Andrij Melnikkel, akinek újratemetése éppen a napokban történt meg Kijevben, a nemzeti háborús emléktemetőben, katonai és a legmagasabb állami tiszteletadás közepette.
Melniket és feleségét Luxemburgban exhumálták és szállították haza. Banderát 1959-ben Münchenben a szovjet titkosszolgálat megölte.
A kissé részletes háttér ismertetésére azért volt szükség, hogy lássuk, milyen történelmi mélysége van Ukrajnában a náci múltnak. Lengyelországban az egymást követő kormányok egyike sem hagyta ugyan szó nélkül a kijevi magatartást, de nem is igyekezett előtérbe hozni azt. Voltak ugyan némi „felvillanások” az ügyben, például az előző patrióta kormány miniszterelnöke Mateusz Morawiecki többször is kifakadt, de aztán megint oda jutottunk, hogy Varsó teljes mellszélességgel kiállt Kijev támogatása mellett. tette ezt annak ellenére, hogy a Szejm már népírtásnak minősítette a történteket.
A lengyelek oroszellenessége felülírta a háborús sebek begyógyításának szándékát.
Most azonban úgy néz ki, hogy betelt a pohár. Zelenszkij ugyanis az egyik ukrán elitalakulatnak az „UPA hősei” nevet adományozta. Erre Karol Nawrocki lengyel elnök visszavonta Zelenszkijtől a korábban odaítélt Fehér Sas-érdemrendet, Lengyelország legmagasabb állami kitüntetését. Zelenszkij viszont nem ment el a Gdanskban tartott uniós tanácskozásra, amely Ukrajna újjáépítésével foglalkozott.
Az ukrán elnök, mintha mi sem történt volna tovább emelte a tétet, mert bejelentette: Ukrajna tárgyalásokat folytat Jevhen Konovalec, a Szics-lövészek parancsnoka és az OUN egyik vezetője holttestének hazaszállításáról, akinek sírja a rotterdami Crooswijk temetőjében van.
Zelenszkij teljesen figyelmen kívül hagyta Wladyslaw Kosiniak-Kamysz lengyel miniszterelnök-helyettes és nemzetvédelmi miniszter leghatározottabb követelését, hogy Ukrajna hagyjon fel az UPA és az OUN dicsőítésével.
A lengyelek kérés nem talált és nem is találhatott meghallgatásra. Bandera és Melnik háborús hősként való felmagasztalása az ukrán állam identitásává vált.
De van itt más is. Az ukrán szélsőségesek, például az Azov-ezred emberei fenyegetik és zsarolja az elnököt, aki így még, ha akarna sem, tudna bármilyen engedményt tenni.
Varsóba persze mindezt tudják és lehet, hogy ezért is, olyan erős jobbhorgot vittek be Zelenszkijnek, ami után minimum rászámolás következik, de az is lehet, hogy a kék-sárga mezben küzdő „játékost” leléptetik.
Zbigniew Bogucki, a lengyel elnök kancelláriájának vezetője beszédet tartott a Szejmben, amelyben hibásnak nevezte az Ukrán Nemzeti Panteon létrehozásáról szóló kijevi döntést. Az ukrán állami koncepció szerint a Panteon a független ukrán államiságért küzdők közös emlékhelye lesz. Ez rögtön felveti a kérdést, hogy kikre emlékeznének meg a Panteonban. Úgy nagyjából tudjuk is a választ.
Ez már teljesen kiverte a biztosítékot Varsóban. Bogucki beszédében egy olyan szófordulatot használt, amit egyetlen ukrán sem akart hallani. Nyugat-Ukrajnát Kelet-Kis-Lengyelországnak nevezte, mindezt olyan ravasz módon, hogy azt összekapcsolta a Volhíniában történtekkel.
Pontosan a következőket mondta:
Kelet-Kis-Lengyelországban népirtást elkövető bűnözők dicsőítése nem vezet a nyugati világba, a közös európai és transzatlanti értékekhez vezető útra.
Itt nem véletlen elszólásról van szó, hanem tudatos szóhasználatról beszélhetünk. A 16. századi Lengyel–Litván Nemesi Köztársaságra való burkolt hivatkozás sem véletlen, mert a két országon kívül az akkori határok magukba foglalták a mai Ukrajna és Fehéroroszország területeit is, és a Baltikumtól a Fekete-tengerig terjedt.
Lengyelország hivatalosan soha nem mondta, hogy szomszédjaival szemben területi igényei lennének.
Fel kell tennünk a kérdést: Milyen geostratégiai helyzetet eredményez az, ha Lengyelország, Ukrajna eddigi egyik legnagyobb támogatója teljesen kihátrál Zelenszkij mögül? Nehéz erre most válaszolni, de annyi bizonyos, hogy Ukrajna többi támogatójának is el kell gondolkodnia azon, hogy hova vezet, illetve vezet-e egyáltalán valahova Kijev feltételek nélküli folyamatos segélyezése?
