Külföld
A NATO vagy Oroszország fogja előbb megtámadni a másik felet?
A NATO feladata nem az lesz, hogy tud-e több fegyvert gyártani, hanem az, hogy ezt milyen gyorsan lesz képes megtenni
Boris Pistorius német védelmi miniszter szerint a NATO versenyt fut az idővel, hogy a hadseregfejlesztésben megelőzze Oroszországot. A tárcavezető a kanadai CBC tévécsatornának beszélt arról, hogy 2029-ben a háború robbanhat ki a két fél között. Murray Brewster, a CBC vezető biztonsági szakértője megdöbbenését fejezte ki a nyers és szókimondó véleményen, és azon, hogy ezek a szavak Európa egyik vezető politikusának szájából hangzottak el.
Pistorius azt is mondta, hogy Ukrajna 2022-es orosz inváziójáig Németország megelégedett azzal, hogy figyelmen kívül hagyja az intő jeleket.
A feszültséget tovább fokozta, hogy az ügyben megszólalt Christian Freuding altábornagy, a német hadsereg felügyelője, aki azt nyilatkozta: A 2029-es határidő nem a német kormány nemzetbiztonsági vezetésének a semmiből kitalált dátuma, hanem a nyugati szövetségesek tényleges konszenzusos véleménye. „Készen kell állnunk a harcra” – idézi Freudingot a Deutsche Welle című lap. „Ez a NATO hírszerzésének véleménye. Mind a 32 NATO-partner egyetért abban, hogy Oroszországnak három év múlva lehetősége lesz megtámadni egy NATO-partnerországot.”
És ha Pistorius és Freuding értékelése nem lett volna elég, a DR dán közszolgálati műsorszolgáltató közzétett oknyomozó jelentése szerint több északi ország katonai hírszerző ügynöksége feltérképezte Oroszország aktív védelmi infrastruktúráját és haditechnikai kapacitásának bővítését északnyugati határa mentén. Értékelésük szerint:
Moszkva akár 115 ezer katonát is kész bevetni közvetlenül a NATO északi és balti határai mentén, hogy újjáépítse bázisait egy jövőbeni balti-tengeri konfliktusra.
„Több mint 25 éven át mindannyian egy olyan valóságban éltünk, amelyben azt hittük, nincs fenyegetés. Nem kell semmit tennünk saját védelmünkért. Még a Krím Oroszország általi annektálása sem bizonyult elégnek ahhoz, hogy meginogjon a bizalmunk”– mondta a fent idézett interjújában Pistorius, utalva a hidegháború utáni korszakra.
Murray Brewster mindehhez hozzáteszi saját véleményét is: Németország a második világháború óta a legnagyobb katonai bővítést hajtja végre, a megszorító költségvetésről a következő évtizedben áttér az ezermilliárd dolláros védelmi beruházás finanszírozására. A bővítés egy történelmi jelentőségű alkotmányos változást követ, amely megkerülte az ország szigorú adósságfék-szabályait.
Berlin most agresszívan lép fel Európa legerősebb hagyományos katonai erejének kiépítése érdekében.
Mark Rutte, a NATO főtitkára világossá tette, hogy a NATO-tagállamoknak a pénzígéretekről át kell állniuk az ipari termelés gyors növelésére.
Csakhogy ez nem olyan egyszerű dolog. Figyelembe véve Pistorius nyilatkozatát, hogy a NATO „elaludt” és nem vette észre a figyelmeztető jeleket, ennek komoly hatással volt a nyugati szövetség hadiipari kapacitására is. Amikor 2022-ben, az oroszok Ukrajna elleni támadásának idején, az EU becsült éves lőszergyártó kapacitása nagyjából 300 ezer darab volt. Mostanra két millió darabra növelték, de ez még így is kevés, mert az igény ennél jóval több.
Az ukrajnai háború megmutatta, hogy a modern intenzív háborúk rendkívül gyorsan fogyasztják a készleteket. Ezért elsőként a nyugati védelmi rendszer országai elsősorban a 155 mm-es tüzérségi lövedékek, a rakéták, a légvédelmi rendszerek, robbanóanyagok és a hajtóanyagok gyártását igyekeznek növelni.
Mindehhez tegyük hozzá, hogy kell acél, alumínium, robbanóanyag, temérdek félvezető, számos speciális gépsor, és képzett munkaerő.
Üzletileg is problémás a dolog. A magáncégek nem építenek milliárdos gyárakat egy-két éves megrendelésekre. Ezért a NATO és a tagállamok kormányai többéves szerződésekkel próbálnak biztos keresletet adni a hadiiparnak. Az egész szektor felfuttatásához azonban idő kell, nem megy az egyik évről a másikra.
A hatékonyság érdekében változás várható, mert jelenleg sok ország külön rendel felszerelést, eltérő szabványokkal. A cél az, hogy nagy sorozatban, közösen gyártsanak hadfelszerelést. A NATO ezt az egyik kulcsterületnek tekinti – számolt be a fejleményekről az EU Insider.
A hidegháború után Európa sok helyen minimális készletekre és kis gyártási kapacitásra állt át.
Most részben visszatérnek ahhoz a modellhez, hogy válság esetén a termelés gyorsan felfuttatható legyen.
Mindent összevetve a NATO legnagyobb feladata 2029-ig nem feltétlenül az lesz, hogy a tagállamok tudnak-e több fegyvert gyártani, hanem az, hogy ezt milyen gyorsan lesz képes megtenni – áll a NATO hivatalos honlapján.
Nem alaptalan feltenni a kérdést – tekintve Oroszország elképesztő harci veszteségeit Ukrajnában –, hogy vajon rendelkezik-e a szükséges erővel és kapacitással ahhoz, hogy komolyan fenyegetést jelentsen Európára nézve a következő három évben.
Oroszország jelenleg saját hatalmas újrafegyverzési programjának kellős közepén van, amelyhez ezermilliárd amerikai dollárt különítettek el. Ezt az összeget azonban mostantól nem 2029-ig, hanem 2036-ig akarja fegyverkezésre költeni. Becslések szerint, Oroszország a bruttó hazai termékének nagyjából 7,5-10 százalékát költi most védelemre.
