Egyre fogy Irán ideje

Nem lehet atombombája Iránnak, a Hromuzi-szorost pedig mielőbb meg kell nyitni - valójában e két „tény" a legjelentősebb üzenete Hszi Csin-ping és Donald Trump „közösködésének". Ha Teheránban még maradt egy szemernyi józanság, akkor ennek hallatán az összes vészcsengőnek meg kell(ene) szólalnia. Ha a két gigász ugyanis e két kérdésben összefog, az ellen nem nagyon lehet mit tenni.

Persze a világtörténelem már számos olyan példát szolgáltatott, amikor valaki látványosan nem akarta megérteni a neki szóló „tanácsot”, és csak azért is alapon még nagyobb káoszt idézett elő. Azaz a síiíta államnak továbbra is adott a lehetősége, hogy tengelyt akasszon a világgal – csak kérdés, meddig képes a duzzogó sértettet játszani.

Teheránnak ugyanis számos komoly baja van már most is, melyből csak egy, hogy Izrael és az USA kéz a kézben ókori színvonalra bombázta vissza a hadseregét. Utóbbit talán még túl lehet valahogy élni, de a napi szinten vágtató inflációt, a bővülő munkanélküliséget és az egyre komolyabb méreteket öltő áruhiányt már kevéssé. A helyi fizetőeszköz értéktelenné vált, a fizetések elolvadtak, a fiatalok szemében pedig az amúgy sem boldog jövőt ígérő rezsim végképp minden hitelét elvesztette.

Szintúgy durva helyzetbe került az ország olajipara, amely az amerikai embargó miatt már nem képes hova tenni a kitermelt nyersolajat. Eddig félretolt vasúti vagonokba, használaton kívüli teherhajókba töltötték az anyagot, de ezek a lehetőségek mára elfogytak, így lassan le kell állítani a kitermelést. Ennek viszont az a hátulütője, hogy egy, a termelésből ideiglenesen kivont fúrótorony újraindítása nem két napos munka.

Arról sem szabad elfeledkezni, hogy Washington és Tel-Aviv még nem igazán nyúlt hozzá az állam olajtermináljaihoz, amelyeket Teherán aktív légvédelem híján nem képes megoltalmazni. Ha pedig az is odalesz, akkor Iránnak tényleg nem marad semmije, csak a Hormuzi-szoros – amelynek fizikai megkerülésén nem mellékesen már dolgoznak a nemzetközi konzorciumok...