Irán és a gazdasági öngyilkosság

Irán számára a Hormuzi-szoros teljes megnyitásához elsősorban politikai és katonai feszültségcsökkentésre lenne szükség. A térségben zajló konfliktusok és az amerikai–iráni ellentétek miatt Teherán a szorost stratégiai nyomásgyakorló eszköznek tekinti. A teljes nyitás feltétele lehet egy tartós tűzszünet, valamint az, hogy Irán biztonsági garanciákat kapjon a hajóforgalommal és saját partvidékével kapcsolatban. Emellett fontos lenne a nemzetközi szankciók enyhítése és az olajexport stabilizálása is.

A szoros nemcsak Iránnak, hanem az egész világgazdaságnak kulcsfontosságú, mert a világ olajszállításának jelentős része itt halad át. Nemzetközi jog szerint a hajóforgalom szabadságát biztosítani kellene, ezért több ország és az ENSZ is nyomást gyakorol Iránra a nyitottság fenntartása érdekében. Jelenleg Irán részben ellenőrzi és korlátozza az áthaladást, de a teljes megnyitás főként diplomáciai megállapodásoktól függ.

Irán nagyon sokat veszít a Hormuzi-szoros lezárásával, mert exportjának nagy része ezen az útvonalon halad át. Becslések szerint az iráni olajexport 90–95%-a a szoroson keresztül történik, ezért a hosszabb lezárás súlyos bevételkiesést okozhat az országnak. Egyes elemzések szerint Irán akár napi 250–300 millió dollár exportbevételt is elveszíthet, és fél év alatt 35–40 milliárd dolláros veszteség érheti.

A lezárás nemcsak az olajexportot, hanem az importot és az iráni gazdaság egész működését is nehezíti. Emiatt sok szakértő szerint a szoros teljes lezárása hosszú távon Iránnak is komoly gazdasági kárt okoz. Az amerikai külügyminiszter korábban ezért nevezte a lezárást „gazdasági öngyilkosságnak” Irán számára.

Irán a kieső bevételek egy részét próbálhatja más exporttal, például földgázzal, petrolkémiai termékekkel és ásványkincsekkel pótolni, de ezek nem tudják teljesen helyettesíteni az olajbevételeket. Az ország gyakran támaszkodik Kínára is, amely kedvezményes áron továbbra is vásárol iráni olajat, akár közvetítő országokon keresztül is. Emellett Irán igyekszik erősíteni a regionális kereskedelmet Oroszországgal, Indiával és néhány közel-keleti partnerrel.

A kormány belső megszorításokkal, támogatások csökkentésével és a nemzeti valuta gyengülésének kezelésével is próbálja enyhíteni a veszteségeket. Ugyanakkor a legtöbb elemző szerint Irán hosszú távon nem tudja teljesen pótolni a Hormuzi-szoros korlátozásából származó gazdasági kieséseket.

Ha a Hormuzi-szoros nem használható, Irán csak korlátozottan tudja kivitelezni az exportját. Az ország próbálhat szárazföldi útvonalakat és kisebb csővezetékeket használni szomszédos országok felé, például Irak vagy Pakisztán irányába, de ezek kapacitása jóval kisebb. Emellett előfordulhat, hogy iráni olajat más országok kikötőin vagy közvetítő cégeken keresztül exportálnak. A legtöbb iráni olaj azonban továbbra is a Hormuzi-szoroson át jutna el a világpiacra, ezért annak lezárása Irán számára is komoly probléma lenne.

Irán tankerhajókat, közvetítő kikötőket és úgynevezett „árnyékflottát” is használ a korlátozások megkerülésére. Emellett petrolkémiai termékekből és regionális kereskedelemből is van bevétele. A Hormuzi-szoros problémái miatt Irán próbál szárazföldi és alternatív kereskedelmi útvonalakat is kiépíteni, de ezek nem tudják teljesen pótolni a tengeri exportot.