Királyi család
Lövöldözés a londoni éjszakában. A merényletkísérlet, amely legenda lett a királyi családban
A 23 éves Anna hercegnő higgadtsága, testőre önfeláldozása és egy járókelő bátorsága együtt akadályozta meg az emberrablást
1974. március 20-án este London belvárosában néhány perc alatt olyan jelenet játszódott le, amely a brit monarchia történetének egyik legmerészebb támadásává vált. Anna hercegnő, II. Erzsébet királynő egyetlen lánya, férjével, Mark Phillips kapitánnyal együtt egy jótékonysági eseményről tartott hazafelé. A pár a Buckingham-palota felé haladt a Mall környékén, amikor egy fehér Ford Escort keresztbe fordult előttük és megállásra kényszerítette a királyi Rolls-Royce-ot. Az autóból egy fegyveres férfi, Ian Ball szállt ki. A következő percekben lövések dördültek, több ember megsérült és a hercegnő emberrablási kísérlet célpontjává vált.
A támadás gyors és brutális volt. Ball odalépett az autóhoz és fegyverrel próbálta kiszállásra kényszeríteni Anna hercegnőt. A királyi testőr, James Beaton megpróbált közbeavatkozni, de szolgálati fegyvere elakadt. Ettől még nem hátrált meg, támadásba lendült, de Ball több lövéssel megsebesítette. Megsebesült a sofőr, Alex Callender is, később pedig a helyszínre érkező újságíró, Brian McConnell és egy rendőr, Michael Hills is. A jelenet éppen attól maradt olyan sokáig megrázó a brit emlékezetben, mert nem valami távoli összeesküvés vagy palotai riadó volt, hanem nyílt utcai erőszak, a szó szoros értelmében a monarchia ajtajában.
Ian Ball terve utólag már egyszerre tűnik zavarba ejtőnek és hátborzongatónak. A későbbi beszámolók szerint el akarta rabolni Anna hercegnőt és jelentős váltságdíjat követelt volna.
A nyilvánosság elé került részletek alapján ez a terv erősen összefüggött Ball súlyos pszichiátriai állapotával. A bírósági eljárásban kiderült, hogy paranoid skizofréniában szenvedett és mentális állapota döntően befolyásolta a cselekményét. Ettől azonban a helyzet veszélyessége egy pillanatra sem csökkent, aznap este tényleg karnyújtásnyira került attól, hogy a brit királyi család egyik tagját fegyverrel rabolják el London közepén.
A történet legismertebb pillanata természetesen Anna hercegnő reakciója volt. Amikor Ball kiszállásra utasította, a hercegnő nem tört meg, nem pánikolt és nem is próbált udvariasan időt nyerni. A legismertebb visszaemlékezések szerint egyszerűen nemet mondott. Az angol sajtóban szállóigévé vált válasza – „Not bloody likely”, vagyis nagyjából: „Na, azt már nem” – azóta is a királyi higgadtság egyik legtöbbet idézett mondata. A történethez hozzá tartozik, hogy a pontos szóhasználatot különböző források kis eltéréssel idézik, de a lényeg minden változatban ugyanaz, Anna hercegnő nem volt hajlandó kiszállni az autóból.
Ez a nyugalom önmagában talán nem lett volna elég, de a helyszínen mások is közbeléptek.
Az egyik legfontosabb szereplő Ronnie Russell volt, egy egykori bokszoló, aki éppen arra járt és a királyi pár segítségére sietett. Russellnek sikerült megütni Ballt, kizökkentve őt annyira, hogy a helyzet ne forduljon még súlyosabbra. Ez a civil bátorság kulcsszerepet játszott abban, hogy a támadót végül sikerült feltartóztatni, amíg a rendőrség meg nem érkezett. Russell később magas állami kitüntetést kapott és a brit közvélemény szemében ugyanúgy az este hősei közé került, mint a meglőtt testőr.
Aztán a következmények messzire nyúltak. Ian Ballt elfogták, majd az eljárás során elmeállapota miatt nem hagyományos büntetőítélet született, hanem pszichiátriai intézetben helyezték el. A Broadmoor nevű, fokozott biztonságú pszichiátriai kórházba került és évtizedeken át ott is maradt. James Beaton túlélte a támadást. A szolgálatban tanúsított bátorságáért kitüntették. Anna hercegnő pedig ettől az estétől kezdve a nyilvánosság szemében végleg nemcsak „a királynő lánya”, hanem a királyi család egyik legkeményebb, legbátrabb tagja lett.
A történet azért is érdekes, mert jól mutatja, hogyan alakult át a királyi családról szóló közbeszéd a 20. század második felében. A brit monarchiát sokáig a tartás, a protokoll és a távolságtartás nyelvén írták le. Anna hercegnő 1974-es éjszakája viszont egy másik emberi minőséget mutatott, a tiszta emberi reakciót. Nem egy emelvényen álló alakot láttak az emberek, hanem valakit, aki egy töltött fegyverrel szemben sem tört meg. Ettől lett az eset egyszerre történelmi és bulváros. Volt benne királyi díszlet, utcai erőszak, pszichológiai dráma és egyetlen mondat, amely jobban megmaradt, mint sok hivatalos beszéd.
Ma, évtizedekkel később az esetet még mindig a brit királyi család elleni egyik legsúlyosabb modern támadásként emlegetik. Nem azért, mert a monarchia ettől összeomlott volna, hanem azért, mert az ügy megmutatta, milyen vékony a határ reprezentáció és sebezhetőség között.
Anna hercegnő 1974-es éjszakájának valódi tanulsága talán nem is az, hogy milyen közel kerültek egy tragikus eseményhez, hanem az, hogy a legendák néha egyetlen makacs „nem”-ből születnek. A monarchia történetében sok a korona, a ceremónia és a protokoll. De ritka az a pillanat, amikor a karakter ennyire tisztán látszik. Aznap este Londonban pontosan ez történt.
