Kína gazdasága az elmúlt két évtizedben a világ egyik leggyorsabban fejlődő gazdaságából egy sokkal érettebb, ugyanakkor összetettebb gazdasággá alakult.
Míg a 2000-es és 2010-es évek elején még nem volt ritka a 10 százalék körüli éves GDP-növekedés, addig mára ez az ütem jelentősen lelassult. Az elmúlt években a kínai vezetés már a 4,5–5 százalékos növekedést is sikeresnek tekinti, ami ugyan szerényebb a korábbi eredményekhez képest, de egy közel 20 billió dolláros gazdaság esetében továbbra is jelentős bővülést jelent. A lassulás hátterében a koronavírus-járvány utóhatásai, az ingatlanszektor válsága, a gyengébb belső fogyasztás és a nemzetközi kereskedelmi feszültségek állnak.
A kínai gazdaság szerkezete is jelentősen megváltozott. Korábban elsősorban az olcsó munkaerőre és a tömegtermelésre épült, ma azonban egyre nagyobb hangsúlyt kapnak a magas hozzáadott értékű iparágak. Kína vezető szerepet tölt be az elektromos autók, az akkumulátorgyártás, a napelemek, a mesterséges intelligencia és a fejlett elektronikai termékek gyártásában. A kormány óriási összegeket fordít kutatás-fejlesztésre és a technológiai önállóság erősítésére, különösen az amerikai exportkorlátozások miatt. Bár a csúcstechnológiás félvezetők terén még lemaradásban van az Egyesült Államokhoz képest, az elmúlt években jelentős előrelépést tett saját chipiparának fejlesztésében.
Ugyanakkor komoly problémák is nehezítik a növekedést. Az ingatlanpiac, amely hosszú éveken át a gazdaság egyik legfontosabb motorja volt, 2021 óta válságban van, számos nagy ingatlanfejlesztő került pénzügyi nehézségekbe, és a lakásárak is több térségben csökkentek. Emellett a kínai lakosság óvatosabban költ, mint korábban, ezért a belső fogyasztás nem tudja teljes mértékben pótolni az export esetleges visszaesését. A népesség öregedése és a csökkenő születésszám szintén hosszú távú kihívást jelent, mivel egyre kevesebb aktív dolgozó jut egyre több idős emberre.
Ennek ellenére Kína továbbra is a világ második legnagyobb gazdasága, és számos ágazatban meghatározó szereplő. Az export továbbra is erős, különösen az elektromos járművek, az akkumulátorok és a megújuló energiaipari termékek területén, miközben a kormány különféle gazdaságélénkítő intézkedésekkel próbálja ösztönözni a fogyasztást és a beruházásokat. Az elemzők többsége arra számít, hogy a következő években Kína már nem tér vissza a korábbi kétszámjegyű növekedési ütemhez, de stabil, évi 4–5 százalék körüli bővülésre továbbra is képes lehet. Ez lassabb, de fenntarthatóbb fejlődési pályát jelenthet, amelyben a technológiai innováció és a magas hozzáadott értékű iparágak veszik át a korábbi ingatlan- és építőipari boom szerepét.
A háborúk árnyékában
Az orosz–ukrán háború és az iráni konfliktus eltérő módon hatott Kína gazdaságára. Az orosz–ukrán háború összességében inkább lehetőségeket is teremtett Peking számára, míg az iráni háború elsősorban az energiaellátás és a globális kereskedelem miatt jelentett kockázatot.
Az orosz–ukrán háború kitörése után Kína jelentősen növelte az Oroszországból vásárolt kőolaj és földgáz mennyiségét. Mivel a nyugati szankciók miatt Moszkva kedvezményes áron értékesítette energiahordozóit, a kínai ipar olcsóbban jutott nyersanyaghoz, ami javította több ágazat versenyképességét. Emellett a két ország közötti kereskedelmi forgalom rekordokat döntött, hiszen Oroszország egyre több kínai gépet, járművet, elektronikai terméket és ipari berendezést vásárolt a nyugati termékek helyett. Ugyanakkor Kína számára hátrányt jelentett, hogy az európai gazdaság lassulása visszafogta a kínai export egy részét, és a nyugati országok fokozott ellenőrzés alá vonták azokat a kínai vállalatokat, amelyek orosz partnerekkel üzleteltek.
Az iráni háború már jóval összetettebb kihívást jelentett. Kína a világ egyik legnagyobb olajimportőre, ezért különösen érzékeny a Közel-Keleten kialakuló feszültségekre. A Hormuzi-szoros körüli bizonytalanság miatt az olajárak emelkedtek, ami növelte a kínai vállalatok energia- és szállítási költségeit. Peking ugyanakkor évek óta jelentős stratégiai olajtartalékokat halmozott fel, és energiaforrásait is diverzifikálta, ezért a közvetlen gazdasági hatás kisebb volt, mint sok más ázsiai ország esetében. A kínai gazdaságot ráadásul ma már nem kizárólag az export hajtja, hanem a belső fogyasztás és a csúcstechnológiai iparágak is fontos szerepet játszanak, ami növelte az ellenálló képességét.
A két háború ugyanakkor közvetett módon is befolyásolta Kína helyzetét. Miközben az Egyesült Államok és európai szövetségesei jelentős katonai és pénzügyi erőforrásokat fordítottak Ukrajnára, illetve a közel-keleti konfliktus kezelésére, Pekingnek több lehetősége nyílt saját gazdasági és diplomáciai kapcsolatainak erősítésére Ázsiában, Afrikában és a Közel-Keleten. Több elemző szerint ez hozzájárult ahhoz, hogy Kína növelni tudta nemzetközi befolyását, még akkor is, ha közben a világgazdasági bizonytalanság visszafogta a globális keresletet.
Technológia és mesterséges intelligencia
Az elmúlt öt évben Kína technológiai fejlődése szinte minden fontos területen felgyorsult, és ma már ez jelenti a gazdasági növekedés egyik legfontosabb motorját. Miközben az ingatlanszektor válsága és a lassuló belső fogyasztás visszafogta a hagyományos gazdasági ágazatokat, a kínai vezetés soha nem látott összegeket fordított kutatás-fejlesztésre, mesterséges intelligenciára, félvezetőkre, robotikára és elektromos járművekre. Kína kutatás-fejlesztési kiadásai mára meghaladják a 3,9 billió jüant, ami a GDP közel 2,8 százalékának felel meg, és a következő években ezt tovább kívánják növelni.
A mesterséges intelligencia fejlesztése különösen látványos előrelépést hozott. Míg néhány évvel ezelőtt az amerikai vállalatok jelentős előnyben voltak, ma már kínai cégek – például az Alibaba, a ByteDance, a Tencent vagy több feltörekvő startup – is világszínvonalú AI-modelleket fejlesztenek. A kínai stratégia ugyanakkor némileg eltér az amerikai megközelítéstől: Peking nem kizárólag a legfejlettebb modellek létrehozására koncentrál, hanem arra is, hogy a mesterséges intelligencia minél gyorsabban megjelenjen a gyárakban, a logisztikában, az egészségügyben, a pénzügyi szolgáltatásokban és a közigazgatásban. Ennek célja a termelékenység növelése és a gazdaság modernizálása.
Az Egyesült Államok által bevezetett exportkorlátozások kezdetben komoly nehézséget jelentettek Kína számára, mivel megnehezítették a legmodernebb chipek és chipgyártó berendezések beszerzését. Ez azonban egyben fel is gyorsította a hazai fejlesztéseket. Az elmúlt években jelentős állami támogatásokkal megerősödött a kínai félvezetőipar, és több vállalat már a világ élvonalába került a memóriachipek gyártásában. Bár a legfejlettebb AI-processzorok terén továbbra is az Egyesült Államok vezet, Kína fokozatosan csökkenti technológiai függőségét, és egyre több saját fejlesztésű chipet használ.
A technológiai fejlődés már most is érezhető hatással van a kínai gazdaságra. Az elektromos autók, az akkumulátorok, a napelemek, az ipari robotok és az AI-alapú rendszerek mára a gazdasági növekedés legfontosabb hajtóereivé váltak. A magas technológiai színvonalú gyártás gyorsabban bővül, mint a gazdaság egésze, miközben a kínai vállalatok egyre nagyobb arányban exportálnak fejlett technológiai termékeket a világpiacra. Az állam célja, hogy a korábbi, olcsó munkaerőre épülő gazdasági modellt egy innovációra és magas hozzáadott értékre épülő gazdaság váltsa fel.
A mesterséges intelligencia emellett segíthet kezelni Kína néhány hosszú távú problémáját is. Az ország népessége öregszik, egyre kevesebb a munkaképes korú ember, ezért a robotizáció és az AI részben pótolhatja a munkaerőhiányt a gyártásban és a szolgáltató szektorban. A termelékenység növekedése kulcsfontosságú lehet ahhoz, hogy a gazdaság a jövőben is viszonylag gyors ütemben bővüljön, még akkor is, ha a lakosság száma csökken. Az IMF szerint az AI széles körű alkalmazása jelentős növekedési potenciált jelenthet Kína számára, feltéve, hogy továbbra is ösztönzik az innovációt és a versenyt.
Mindezek alapján a legtöbb közgazdász úgy látja, hogy Kína gazdaságának következő évtizedét már nem az építőipar vagy az ingatlanpiac, hanem a mesterséges intelligencia, a robotika, a félvezetők és a csúcstechnológiai iparágak fogják meghatározni. Bár az Egyesült Államok továbbra is vezető szerepet tölt be számos területen, Kína rendkívül gyors ütemben zárkózik fel, és ma már nem csupán a világ gyára, hanem egyre inkább a világ egyik legfontosabb technológiai és innovációs központja is.
