Tartós, extrém hőség alakult ki Magyarországon, amelyet a meteorológiában gyakran hőkupolaként emlegetett jelenség okoz. A kifejezés szemléletes: olyan, mintha egy hatalmas légköri fedő borulna egy térség fölé, amely alatt a forró levegő megreked, a felhőképződés gyengül, a csapadék esélye csökken, a napsütés pedig napról napra tovább melegíti a felszínt.
Ilyenkor a magasban anticiklonális, leszálló légmozgások uralkodnak. A süllyedő levegő összenyomódik, közben melegszik, és gátolja, hogy a felszín közeléből a meleg levegő magasabbra emelkedjen. Emiatt kevésbé alakulnak ki felhők és záporok, vagyis a napsugárzás szinte akadálytalanul melegíti tovább a talajt és az alsó légrétegeket.
A jelenség különösen akkor válik veszélyessé, ha több napon át ugyanaz a légköri helyzet marad fenn. Ilyenkor nemcsak a nappali csúcshőmérsékletek emelkednek, hanem az éjszakák is egyre kevésbé hoznak felfrissülést. A hőhullámok egyik legmegterhelőbb része éppen az, amikor hajnalra sem hűl vissza kellően a levegő. A városokban ezt tovább fokozza a beton, az aszfalt és az épületek hőtároló hatása.
Magyarország most egy nagyobb európai hőhullám peremén, illetve hatása alatt van. A tartós magasnyomású helyzet nyugat és délnyugat felől forró, szárazabb levegőt terel a térségbe, miközben akadályozza a hűvösebb, változékonyabb légtömegek beáramlását. A HungaroMet figyelmeztető előrejelzése szerint a napi középhőmérséklet többfelé 27 fok felett, egy szélesebb sávban pedig 29 fok felett alakulhat, ami már komoly hőterhelést jelent.
A hőség várhatóan nem egyik napról a másikra szűnik meg. Az ilyen helyzetek általában akkor érnek véget, amikor a magasnyomású blokk meggyengül vagy elmozdul, és egy hidegfront, illetve változékonyabb légtömeg eléri a térséget. Ez szélfordulással, élénkülő légmozgással, záporokkal, zivatarokkal és több fokos lehűléssel járhat. A jelenlegi előrejelzések alapján a legerősebb hőség június végéig tarthat, július elején pedig már nagyobb eséllyel érkezhet enyhülés, bár a csapadék mennyisége és területi eloszlása bizonytalan.
Hőkupolára emlékeztető helyzetek korábban is előfordultak Európában és Magyarországon is. A tartós nyári hőhullámok gyakran hasonló légköri berendezkedéshez kapcsolódnak: erős anticiklon, kevés felhő, gyenge légmozgás, száraz talaj és megrekedő forró levegő jellemzi őket. A különbség az, hogy a melegedő éghajlat miatt az ilyen hőhullámok egyre magasabb hőmérsékleti szintről indulhatnak, így erősebbek, gyakoribbak és hosszabbak lehetnek.
A hőkupola ellen magát a légköri folyamatot természetesen nem lehet helyben „megszüntetni”. Védekezni azonban lehet a hatásai ellen. Egyéni szinten a legfontosabb a rendszeres folyadékpótlás, a tűző nap kerülése, a világos, szellős ruházat, a lakások árnyékolása és az, hogy a legmelegebb órákban lehetőség szerint hűvös helyen tartózkodjunk. Különösen veszélyeztetettek az idősek, a kisgyermekek, a várandósok, a krónikus betegek és azok, akik a szabadban dolgoznak.
Települési szinten a hőség elleni védekezés hosszabb távú feladat. Több árnyékot adó fa, zöldfelület, vízmegtartó várostervezés, hűvös közösségi terek, ivókutak és árnyékolt megállók mind csökkenthetik a hőterhelést. A száraz talaj és a kevés növényzet ugyanis tovább erősíti a felmelegedést, míg a párolgás és az árnyék mérsékelheti azt.
A hőkupola tehát nem misztikus időjárási jelenség, hanem tartós magasnyomású, blokkoló légköri helyzet. Azért veszélyes, mert a forróság nemcsak egy-egy délutánra korlátozódik, hanem napokon át halmozódik. Ilyenkor a szervezet, az infrastruktúra, a mezőgazdaság és a vízellátás is fokozott terhelés alá kerül. A mostani hőség ezért nemcsak kellemetlen nyári idő, hanem komoly meteorológiai és egészségügyi kockázat is.
