Mi történik az aggyal, ha sokáig egyedül vagyunk

Az utóbbi években az idegtudósok és pszichológusok egyre inkább arra figyelmeztetnek, hogy a hosszú távú elszigeteltségnek súlyos következményei lehetnek a mentális egészségre, a memóriára és arra, ahogyan másokat érzékelünk.

Számos tanulmány kimutatta, hogy agyunk szinte úgy reagál a magányra, mintha fizikai fenyegetés lenne – írja a PsychologyToday, számol be a dnevno. Az agy érzékenyebbé válik a negatív jelekre. Az egyik legérdekesebb megállapítás az, hogy a magányos emberek másképp kezdik feldolgozni a környezetből származó információkat.

Agyképalkotó vizsgálatok kimutatták, hogy az ilyen emberek nagyobb valószínűséggel veszik észre a negatív társas jeleket, például az ellenséges szavakat vagy az arckifejezéseket. Más szóval, az elszigeteltségben lévő agy „éber” lesz, és a világot potenciálisan fenyegető helyként kezdi érzékelni. Megváltozik az agy reakciója más emberekre.

Növekszik a depresszió és a szorongás kockázata

A tanulmányok azt is kimutatták, hogy a magányos embereknél csökken az agy jutalomért és örömért felelős részeinek aktivitása, amikor pozitív társasági helyzeteket látnak. Mit jelent ez? Ez azt jelenti, hogy a másokkal való szocializálódás már nem hozza ugyanazt az örömérzetet, mint korábban, ami tovább mélyítheti az elszigeteltséget.

A Quanta Magazine tudományos portál kifejti, hogy a magány olyan módon változtathatja meg az agyat, hogy megnehezíti a másokkal való bizalom és a kapcsolatteremtés kialakulását. A hosszú távú társadalmi elszigeteltség magának az agynak a szerkezetét is befolyásolhatja. Idegtudományi kutatások az agy azon részeiben mutatnak ki változásokat, amelyek kulcsfontosságúak az érzelmek, a memória és a döntéshozatal szempontjából, például a prefrontális kéregben és az amigdalában.

Változásokat észleltek a fehérállomány mennyiségében is, amely fontos a neuronok közötti kommunikációhoz. A pszichológusok arra figyelmeztetnek, hogy a krónikus magány jelentősen növelheti a mentális zavarok kockázatát. A kutatások szerint a hosszú távú elszigeteltség a depresszió, a szorongás és a kognitív hanyatlás magasabb előfordulásával jár.

Van különbség a magány és a magány között

A szakértők rámutatnak, hogy a magány érzése súlyosbíthatja a meglévő pszichológiai problémákat. Egyes kutatások a krónikus magányt a demencia fokozott kockázatával is összefüggésbe hozzák. Tanulmányok kimutatták, hogy a hosszú távú társadalmi elszigeteltség akár 40 százalékkal is növelheti a kognitív hanyatlás és a demencia kockázatát.

Ennek oka többek között a stresszhormonok és a gyulladásos folyamatok növekedése, amelyek károsíthatják az agyi struktúrákat. A magány egyik leghíresebb kutatója, John Cacioppo idegtudós ezt az érzést a fizikai fájdalomhoz hasonlította. Más szóval, ez az érzés nem pusztán pszichológiai, hanem egy evolúciós jel, amely arra ösztönöz minket, hogy újraépítsük a társas kapcsolatainkat.

A pszichológusok hangsúlyozzák, hogy nem minden egyedül töltött idő rossz. Nagy különbség van az önkéntes magány (ami jótékony hatással lehet a kikapcsolódásra és a kreativitásra) és a magány között, amely akkor következik be, amikor az ember társaságra vágyik, de nincs. A probléma csak akkor merül fel, ha az elszigeteltség elhúzódik, és amikor az ember elkezd elveszíteni a másokkal való kapcsolatát.

Az emberi agy társas szervként fejlődött ki. Amikor sokáig egyedül vagyunk, megváltozik a világ érzékelése, az emberekre való reagálásunk, sőt még az agyunk fizikai működése is. Ezért hangsúlyozzák a pszichológusok, hogy a másokkal való kapcsolatok ugyanolyan fontosak az egészség szempontjából, mint az alvás, az étkezés vagy a fizikai aktivitás.