Az augusztus 26-án Nepálban bekövetkezett pusztító árvíz egy hegyoldal hirtelen összeomlásával kezdődhetett. A Langtang Lirung csúcs közelében egy hatalmas mennyiségű kőzet, jég és törmelék mintegy 1200 métert zuhant a völgybe, majd az így felszabaduló energia és víz rendkívül gyors és pusztító áradást indított el a Lhende Khola folyón.
A víztömeg és a törmelék csaknem 100 kilométeren keresztül vonult végig a folyó mentén, falvakat és hidakat sodorva el. A katasztrófa közel ezer ember halálát okozta, és több ezer embert továbbra is eltűntként tartanak nyilván a nepáli–kínai határ térségében.
A történtek kezdetben egyszerű gleccseromlásnak tűntek, a műholdfelvételek és a fényképes bizonyítékok azonban összetettebb folyamatra utalnak. A kutatók szerint először egy meredek sziklafal omlott le, majd az azt borító jég is lezúdult. A hatalmas kőzet- és jégtömeg a völgybe érve részben megolvaszthatta a jeget, így még több víz került az áradásba. A Himalája meredek, szűk völgyei tovább gyorsították a víz, a kőzet, a sár és a jég pusztító áramlását. Az első omlást ráadásul újabb földcsuszamlás követte, amelynek következtében egy kisebb tó is kialakult a völgyben.
A szakértők szerint a nepáli esemény nem egyedi eset, és éppen ez teszi különösen aggasztóvá. A Himalája és a környező magashegységek gyorsan változnak a felmelegedő éghajlat miatt. A gyakrabban fagypont fölé emelkedő hőmérséklet gyorsítja a gleccserek olvadását, miközben a csapadék formája és eloszlása is megváltozik. Eközben a permafroszt, vagyis a tartósan fagyott talaj és kőzet is olvadni kezdhet. Ez azért veszélyes, mert a jég természetes „ragasztóként” tartja össze a repedezett sziklákat. Ha ez a jég elolvad, a korábban stabilnak tűnő hegyoldalak hirtelen megroppanhatnak.
Különösen veszélyeztetettek a meredek hegyoldalakon, magasan a völgyek fölött elhelyezkedő függőgleccserek és kisebb jégtömegek. Ha az őket tartó kőzet instabillá válik, nemcsak a jég, hanem hatalmas mennyiségű kő, üledék és víz is lezúdulhat. Így egy viszonylag kisebb gleccseromlásból pillanatok alatt gigantikus lavina vagy törmelékár alakulhat ki.
Egy korábbi, 2021-es indiai katasztrófa is hasonló folyamatot mutatott. A Chamoli térségében történt esemény során a Ronti Peak egy hatalmas földcsuszamlása mintegy 27 millió köbméter kőzetet és jeget indított el, amelyből gyors törmelékár alakult ki. Több mint 200 ember halt meg vagy tűnt el.
A kutatók szerint bizonyos területek különösen sérülékenyek lehetnek. Egy 60 nagy kőzet- és jéglavinát vizsgáló elemzés szerint az események 86 százaléka 30 foknál meredekebb, 3000 méter feletti lejtőkön indult, és az esetek 65 százalékában valószínűsíthető volt a permafroszt jelenléte. Földrengések, a kőzetek szerkezete, valamint a változó csapadékviszonyok szintén növelhetik az omlások kockázatát.
A legnagyobb kihívást az jelenti, hogy rendkívül nehéz pontosan megjósolni, mikor omlik össze egy hegyoldal vagy gleccser. Az előjelek – például apró repedések és a kőzet lassú deformációja – gyakran alig észrevehetők. A tudósok ezért műholdas megfigyeléseket, szeizmikus méréseket, helyszíni adatokat és drónokat is bevetnének a veszélyes területek ellenőrzésére. Ezeknek az adatoknak azonban hatékony korai figyelmeztető rendszerekbe kell eljutniuk, hogy a folyók mentén élő közösségek időben értesülhessenek.
A Himalája folyói ráadásul több országon is áthaladnak, ezért a kutatók szerint nemzetközi együttműködésre, közös megfigyelésre és gyors adatmegosztásra lenne szükség. A klímaváltozás ugyanis nemcsak a gleccsereket olvasztja, hanem egy összetett veszélyláncolatot is előidézhet: a felmelegedés destabilizálhatja a hegyoldalakat, az omlások pedig lavinát, törmelékárat és pusztító árvizet válthatnak ki. A nepáli katasztrófa ezért a tudósok szerint nem feltétlenül egy egyszeri esemény, hanem egy olyan veszély jele lehet, amely a következő években egyre nagyobb figyelmet igényel. - írja cikkében a phys.org.
