Az átmeneti hatalom legnagyobb kísértése, hogy saját magáról és magától mondja meg, meddig tart az átmenet. A keddi államfőválasztás előtt ezért nemcsak azt kellene tudnunk, kit küld a parlamenti többség a Sándor-palotába. Azt is tisztázni kellene, mennyi időre, milyen küldetéssel és milyen alkotmányos önértelmezéssel választja meg.
A Tisza kommunikációja következetesen ideiglenes államfőről beszél. Olyan köztársasági elnökről, aki Magyarország új Alkotmányának elfogadásáig töltené be tisztségét, majd átadná a helyét egy – várhatóan már közvetlenül megválasztott – utódnak. Ez első hallásra világos politikai menetrendnek tűnik. A közjog azonban nem szereti az olyan mondatokat, amelyekben a legfontosabb szó a „várhatóan”.
Az átmenet ugyanis néhány hónapig, másfél évig, de akár öt esztendeig is eltarthat. A kedden megválasztott köztársasági elnök pedig nem ügyvezető lesz, nem helyettes, és nem csökkentett hatáskörű közjogi gondnok. Magyarország teljes jogkörű államfője lesz.
Az „átmeneti elnök” már létezik, de csak különleges szabályként
A hatályos Alaptörvény főszabálya egyértelmű és világos, a köztársasági elnököt az Országgyűlés öt évre választja. A júliusban elfogadott tizenhetedik Alaptörvény-módosítás azonban különleges rendelkezést iktatott a szövegbe. Eszerint Sulyok Tamás megbízatásának megszűnése után az Országgyűlés „az új Alkotmány hatálybalépéséig, de legfeljebb öt évig tartó időtartamra” választ köztársasági elnököt. A rendelkezés teljes szövege a Nemzeti Jogszabálytárban olvasható.
Jogilag tehát pontosítani kell a politikai vitában gyakran elhangzó állítást, az „átmeneti köztársasági elnök” nem pusztán kommunikációs találmány. A Tisza parlamenti többsége megteremtette hozzá a különleges alkotmányos jogcímet.
Csakhogy ez nem oldotta meg a problémát, hanem új szintre emelte.
A most megválasztandó államfő mandátuma a hatályos rendelkezés természetes értelmezése szerint az új Alkotmány hatálybalépésével megszűnik. Nincs tehát szükség arra, hogy a jelölt előre a lemondását megígérje. Sőt, ilyen ígéretet kérni tőle kifejezetten aggályos volna, mert azt üzenné, hogy az államfő nem az Alaptörvény, hanem a jelölő politikai erő menetrendjéhez kötötte magát.
A cikk és a szerkesztőségünk valódi kérdése alapvetően más, jelesül mikor lép hatályba az új Alkotmány?
Meddig tart az, ami átmeneti?
Magyar Péter korábban arról beszélt, hogy az alkotmányozás széles társadalmi egyeztetéssel, majd népszavazási megerősítéssel zárulhat és ennek keretében születhet döntés a közvetlen államfőválasztásról. A folyamat a nyilvános becslések szerint akár egy-másfél évig is eltarthat. A Tisza szándéka szerint tehát a kedden megválasztott elnök valóban híd lenne két alkotmányos rendszer között.
Csakhogy alkotmányt írni nem olyan, mint határidőt bejegyezni a kormányzati naptárba. A társadalmi egyeztetés elhúzódhat.
A szakmai viták kiéleződhetnek. A népszavazás érvénytelen vagy eredménytelen lehet. A közvetlen államfőválasztás részleteiről nem biztos, hogy kialakul a szükséges politikai és társadalmi egyetértés. Közben gazdasági válság, nemzetközi konfliktus vagy belpolitikai fordulat is átírhatja a kormányzati sorrendet.
Ha pedig az új Alkotmány nem születik meg, az átmeneti elnök akár öt évig hivatalban maradhat.
Ez már nem technikai részlet. Ez a keddi választás egyik legfontosabb, mégis alig tárgyalt politikai ténye. A parlament nem néhány hónapos protokollszolgálatra választ személyt, hanem olyan tisztségre, amelynek betöltője adott esetben egy teljes elnöki ciklust végig szolgálhat.
Az átmenet felső határa ugyanis ugyanannyi, mint a rendes államfői mandátumé. Más szóval: ami politikailag ideiglenesnek van elnevezve, időtartamában akár teljes ciklussá válhat.
Nem ügyvezető, hanem teljes jogkörű államfő
Az „átmeneti” jelző azért is megtévesztő, mert nem vonatkozik az elnöki hatáskörökre. Az új államfő ugyanúgy képviseli a magyar államot, megtestesíti a nemzet egységét, őrködik az államszervezet demokratikus működése felett, aláírhatja vagy megfontolásra visszaküldheti a törvényeket, illetve alkotmányossági vizsgálatot kezdeményezhet. Számos fontos kinevezésben és személyi javaslatban is szerepe lehet. Az elnöki jogköröket és a választás szabályait az Alaptörvény 9–13. cikke rögzíti.
Aki tehát most a Sándor-palotába költözik, nem az alkotmányozó többség megbízottja lesz.
Legalábbis közjogi értelemben nem lehet az. Megválasztása után nem Magyar Péter politikai programjának végrehajtására, hanem az Alaptörvény megtartására tesz esküt.
Innen nyílik meg a valódi függetlenségi kérdés.
Mit tesz az új elnök, ha az alkotmányozás során olyan rendelkezés születik, amelyet szakmailag vagy erkölcsileg elfogadhatatlannak tart? Megszólal-e, ha a társadalmi egyeztetés formálissá válik? Képes lesz-e visszaküldeni egy kormányzati törvényt annak a kétharmados többségnek, amely megválasztotta? Az átmenet elnöke lesz, vagy az átmeneti többség elnöke?
Ezekre a kérdésekre nem elég azt válaszolni, hogy a jelölt tiszteletre méltó ember. A társadalmi tekintély fontos, de az államfői alkalmasság csak ott kezdődik, ahol a jelölt képes megfogalmazni saját közjogi szerepfelfogását.
Sulyok Tamás árnyéka ott marad a palotában
A helyzetet különösen érzékennyé teszi, ahogyan az előző elnök megbízatása megszűnt. Sulyok Tamást 2024-ben öt évre választotta meg az akkori Fideszes parlamenti többség, mandátuma eredetileg 2029-ig tartott volna. A Tisza azonban a választási győzelem után előbb lemondásra szólította fel, majd egy kifejezetten a hivatalban lévő elnökre szabott alkotmányos rendelkezéssel megszüntette a megbízatását.
A Tisza érvelése szerint Sulyok a korábbi hatalom politikai kinevezettje volt, társadalmi bizalomvesztés következett be vele szemben, a választók pedig kétharmados felhatalmazást adtak az intézményrendszer megújítására. Ezek politikailag létező, mérlegelhető érvek. A probléma nem az, hogy egy új többség másfajta államfőt szeretne.
A probléma az az eszköz, ahogy egy személyre szabott alkotmányos szabály akkor is veszélyes precedens, ha népszerű cél szolgálatában alkalmazzák.
A Tisza most olyan elnököt választ, akinek mandátumát eleve egy másik alkotmány hatálybalépéséhez kötötte. Így a Sándor-palota új lakója már belépése pillanatában magán viseli elődje eltávolításának közjogi árnyékát.
Ha ugyanis elfogadhatóvá válik, hogy egy parlamenti kétharmad politikai bizalomvesztésre hivatkozva megszüntesse a hivatalban lévő államfő mandátumát, mi akadályozza meg a következő kétharmadot abban, hogy ugyanezt tegye? Az alkotmányos precedensek ritkán maradnak azok kezében, akik létrehozták őket.
A közvetlen választás önmagában nem varázsszer
A Tisza a közvetlen államfőválasztást a demokratikus legitimáció megerősítéseként mutatja be. Ez érthető és népszerű gondolat. A közvetlen választás azonban nem pusztán technikai módosítás, hanem a teljes magyar közjogi rendszer egyensúlyát érintheti.
Egy közvetlenül választott államfő szükségképpen saját politikai felhatalmazásra hivatkozhat. Mi történik, ha más politikai táborból érkezik, mint a parlamenti többség? Maradnak-e a jelenlegi, alapvetően korlátozott államfői hatáskörök, vagy szélesebb jogkörök társulnak az új legitimációhoz? Ki oldja fel a konfliktust, ha a miniszterelnök és a közvetlenül választott elnök egyaránt a népakaratra hivatkozik?
A közvetlen választás akár lehet jó döntés is. De csak akkor, ha nem személyi népszerűségből, hanem végig gondolt államszerkezeti koncepcióból következik. A választási mód, a hatáskör, a felelősség és a visszahívhatóság kérdéseit együtt kell rendezni.
Kedden nem helyettest választanak
A közelgő szavazás előtt ezért a jelölttől nem előre megírt lemondó nyilatkozatot kellene kérni. Éppen ellenkezőleg, világos válaszokat kellene kapni arra, hogyan értelmezi a függetlenségét, milyen feltételek mellett támogatja az alkotmányos átmenetet, és mit tenne, ha az új Alkotmány éveken át nem születne meg.
A Tisza számára ez az ügy egyszerre lehetőség és próba. Lehetőség arra, hogy a korábbi egypárti államfőválasztások után valóban önálló, társadalmi tekintéllyel rendelkező személyt emeljen a legfőbb közjogi méltóságba. Próba pedig azért, mert most derül ki, képes-e olyan elnököt választani, aki szükség esetén vele szemben is megvédi az intézményét.
Az új államfő megbízatása lehet rövid. De lehet öt év is. Lehet híd az új Alkotmányhoz, de válhat egy elhúzódó átmenet tartóoszlopává. Éppen ezért nem elegendő ideiglenes személyként beszélni róla.
A Sándor-palotába ugyanis nem átmeneti ember költözik. Egy teljes jogkörű köztársasági elnök lép hivatalba, akinek mandátuma fölött ugyan ott lebeg az új Alkotmány ígérete, ám annak időpontját nem ő, hanem az őt megválasztó parlamenti hatalom tartja a kezében.
Az átmenet akkor marad demokratikus, ha nemcsak célja, hanem határa, menetrendje és önkorlátozó szabálya is van. Különben az ideiglenességből könnyen öt év lesz, az alkotmányos hídból pedig olyan építmény, amelynek túlsó partját még senki sem látja.
