A Tisza Párt Baka Andrást jelöli köztársasági elnöknek. A döntés jóval több egy tekintélyes jogász kiválasztásánál: a Legfelsőbb Bíróság egykori elnöke a 2010 utáni közjogi átalakulás egyik legismertebb ellenzője volt, mandátumának idő előtti megszűnéséből pedig Strasbourgig jutó ügy lett.
Baka ugyanakkor nem a baloldali pártpolitika világából érkezett: egykor az MDF országgyűlési képviselője volt, Sólyom László jelölte főbírónak, és csaknem két évtizeden keresztül dolgozott európai bíróként. Ha államfő lesz, az egyik legfontosabb kérdés éppen az lehet, képes-e saját múltbeli konfliktusain felülemelkedve valamennyi magyar köztársasági elnökévé válni.
Baka András személyében olyan köztársaságielnök-jelöltet választott a Tisza Párt parlamenti frakciója, akinek neve nem csupán a magyar igazságszolgáltatás történetéből lehet ismerős. Személyes pályája szorosan összefonódott az elmúlt másfél évtized egyik legélesebb magyar közjogi vitájával. Főbíróként konfliktusba került a második Orbán-kormány igazságügyi átalakításaival, idő előtt elveszítette vezetői megbízatását, majd Strasbourgban jogi elégtételt kapott. Most pedig a politika különös fordulataként ismét a magyar közjog csúcsára kerülhet. A Tisza-frakció augusztus 8-án titkos szavazással döntött Baka jelöléséről; az Országgyűlés augusztus 11-én választ új államfőt.
Baka András azonban már csak életútja miatt sem sorolható be egyszerűen a mai magyar politikai táborok valamelyikébe.
Az MDF-től Strasbourgig
A most 73 éves jogász 1952-ben született Budapesten. Az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán 1978-ban szerzett diplomát summa cum laude minősítéssel, majd a Magyar Tudományos Akadémia Állam- és Jogtudományi Intézetében kezdett dolgozni. Kutatásainak középpontjában már ekkor az emberi és kisebbségi jogok, valamint az alkotmányjog álltak.
Politikai múltjának van azonban egy, a jelenlegi közéleti megítélés szempontjából különösen figyelemre méltó mozzanata: Baka a rendszerváltás idején az MDF parlamenti képviselője volt, bár magába a pártba nem lépett be. 1990 és 1991 között az első szabadon választott Országgyűlésben dolgozott, az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság titkári tisztségét is betöltötte.
Vagyis politikai pályájának kezdete nem a szocialista vagy liberális pártokhoz, hanem a rendszerváltó Magyar Demokrata Fórum világához kapcsolódott. Ez azért sem mellékes, mert megnehezíti azt az egyszerű politikai értelmezést, amely Baka Andrást pusztán az Orbán-kormány régi ellenfeleként próbálná elhelyezni.
1991-ben Strasbourgba került, ahol az Emberi Jogok Európai Bíróságának magyar bírájaként dolgozott. Az európai bíróság hivatalos adatai szerint 1991 és 2008 között töltötte be a tisztséget. Tizenhét év nemzetközi bírói tapasztalat olyan szakmai háttér, amely a magyar közéletben önmagában is kivételesnek számít.
Sólyom László választása volt
Baka magyarországi visszatérése után ismét a hazai igazságszolgáltatásban dolgozott, majd Sólyom László akkori köztársasági elnök a Legfelsőbb Bíróság élére jelölte.
Nem is egyszer.
Sólyom végül harmadszor terjesztette Baka személyét az Országgyűlés elé, mire 2009 júniusában a parlament 309 igen szavazattal megválasztotta a Legfelsőbb Bíróság elnökének. A döntéshez szükséges kétharmados támogatás tehát messze túlnyúlt egyetlen politikai oldalon.
Ez Baka mai megítélése szempontjából is fontos.
Sólyom Lászlót ugyanis aligha lehetett a magyar baloldal politikusának tekinteni. A rendszerváltás utáni magyar alkotmányos gondolkodás egyik meghatározó személyisége volt, aki egyszerre képviselt konzervatív értékeket és következetesen intézményközpontú alkotmányosságfelfogást.
Baka gondolkodásának számos eleme ebbe a hagyományba illeszkedik.
Az intézmények önállósága, a hatalmi ágak szétválasztása és a bírói függetlenség egész pályafutása során központi kérdés maradt számára. Egy későbbi írásában úgy fogalmazott: a magyar igazságszolgáltatásnak az európai jogrend részének kell maradnia, ahol a hatalommegosztás a jogállam alapja, a bírák és bíróságok pedig függetlenek.
A konfliktus, amely meghatározta Baka nevét
2010 után azonban alapvetően megváltozott a magyar politikai és közjogi környezet. A Fidesz–KDNP kétharmados parlamenti felhatalmazása új Alaptörvényt, valamint az államszervezet és az igazságszolgáltatás jelentős átalakítását hozta magával. Baka főbíróként több tervezett változtatást bírált. A vita végül személyes következményekkel is járt. Bár főbírói megbízatása eredetileg 2015-ig szólt volna, a Legfelsőbb Bíróság helyét 2012-től a Kúria vette át, Baka elnöki mandátuma pedig idő előtt megszűnt.
Ebből született meg a később nemzetközi jelentőségűvé vált Baka kontra Magyarország ügy.
Az Emberi Jogok Európai Bíróságának Nagykamarája 2016. június 23-án hozta meg jogerős ítéletét. A strasbourgi testület többek között arra jutott, hogy Baka esetében sérült a véleménynyilvánítás szabadságához való jog. A döntést lehet politikailag különbözőképpen értékelni, egy körülmény azonban aligha vitatható: Baka személye ettől kezdve a 2010 utáni magyar közjogi átalakulással szembeni kritikák egyik szimbólumává vált.
Most egy másik kétharmad oldalán jelenik meg
A történet különös iróniája, hogy Baka András most ismét egy kétharmados politikai helyzetben kerülhet a magyar államszervezet csúcsára. Csakhogy ezúttal nem vele szemben áll a parlamenti többség. Hanem mögötte. És éppen ez teszi köztársaságielnök-jelölését politikailag sokkal érdekesebbé annál, mint amit egy egyszerű személyi döntésből ki lehetne olvasni.
Baka ugyanis az idei választások után egy áprilisi interjúban kifejezetten örömét fejezte ki az új kétharmados parlamenti helyzet miatt. Úgy fogalmazott: „egy autokratikus rendszert alapvetően megváltoztatni csak kétharmaddal lehet”. Beszélt új alkotmány szükségességéről, valamint arról is, hogy szerinte az intézményi átalakításokat az Alkotmánybíróságnál kellene elkezdeni.
A kijelentések egy nyugalmazott főbíró véleményeként is erős állítások voltak, egy leendő köztársasági elnöktől nézve azonban már más jelentőségük van.
Kinek az elnöke lesz Baka András?
Ez lehet Baka András elnökségének legfontosabb kérdése.
Szakmai felkészültségét nehéz komolyan megkérdőjelezni. Volt országgyűlési képviselő, tizenhét éven keresztül európai bíró, vezette a Legfelsőbb Bíróságot, majd kúriai bíróként is dolgozott. Kevés olyan magyar jogász van, aki hasonló közjogi tapasztalattal rendelkezik.
A köztársasági elnökséghez azonban ennél valami több szükséges. A magyar Alaptörvény szerint a köztársasági elnök kifejezi a nemzet egységét. Nem valamelyik politikai táborét. Nem a győztes parlamenti többségét. És nem is azokét, akik az előző politikai korszakot elutasították.
Amennyiben Baka András lesz Magyarország következő köztársasági elnöke, azoknak a magyar embereknek is az államfője lesz, akik tizenhat éven keresztül támogatták az Orbán-kormányokat, és akik az elmúlt korszakot nem „autokratikus rendszerként”, hanem demokratikus választásokon újra és újra megerősített nemzeti-konzervatív kormányzásként értékelik.
Ez több millió magyar választó.
Az ő számukra Baka korábbi kijelentései szükségképpen felvetik a kérdést: vajon az új államfő képes lesz-e politikai ellenfél helyett egyenrangú állampolgárként tekinteni az előző kormányoldal támogatóira?
A valódi függetlenségi próba most következik
Baka András egyszer már bizonyította, hogy képes konfliktust vállalni a politikai hatalommal. De köztársasági elnökként nem ezt kell majd újra bizonyítania. A valódi próba az lesz, hogy képes-e ugyanilyen határozottan fellépni azzal a politikai többséggel szemben is, amely őt államfővé választja, amennyiben alkotmányossági aggályokat lát.
Ez lesz függetlenségének legfontosabb mércéje.
Ha ugyanis a kétharmados hatalomkoncentráció 2010 után veszélyeket hordozott magában, akkor elvi alapon ugyanezt a mércét kell alkalmazni 2026 után is. A jogállamiság elve éppen attól elv, hogy nem változik attól függően, melyik politikai oldal rendelkezik parlamenti többséggel. Ebben Baka saját élettörténete különösen komoly erkölcsi kötelezettséget róhat rá. Ő személyesen tapasztalta meg, milyen az, amikor egy kétharmados parlamenti többség rövid idő alatt alapvetően átalakítja az ország közjogi rendszerét. Ha köztársasági elnök lesz, most neki kell majd ügyelnie arra, hogy egy újabb kétharmad ne feledkezzen meg saját hatalmának korlátairól.
Konzervatív szemmel sem egydimenziós személyiség
Baka András megítélése ezért jóval összetettebb annál, mint hogy a jobboldal régi ellenfeléről lenne szó. MDF-es parlamenti múltja, Sólyom László bizalma, az intézményi kontinuitáshoz való ragaszkodása és a bírói függetlenség következetes képviselete a magyar konzervatív közjogi hagyománytól sem idegen. A konzervatív politika azonban nemcsak az intézményi fékek értékét hangsúlyozza, hanem a demokratikus legitimáció, a nemzeti szuverenitás és a választói akarat tiszteletét is. Baka elnökségének egyik nagy intellektuális kihívása éppen az lehet, hogy e kettőt miként tudja összeegyeztetni.
Mennyire tekinti Magyarország politikai rendszerének alapját a magyar választók döntése?
Milyen viszonyt alakít ki az európai intézményekkel?
Hol húzza meg az államfői kontroll és a demokratikusan megválasztott parlament mozgástere közötti határt?
És mindenekelőtt: képes lesz-e ugyanolyan szigorúan megítélni az új hatalom közjogi lépéseit, ahogyan az előzőét megítélte?
A Sándor-palota nem lehet a régi közjogi háborúk folytatásának helyszíne
Baka András életének egyik meghatározó története kétségtelenül a 2011–2012-es konfliktus. Államfőként azonban éppen akkor lehet sikeres, ha elnöksége nem erről fog szólni. Magyarországnak ugyanis nem arra van szüksége, hogy a Sándor-palotából folytassák az elmúlt másfél évtized politikai és közjogi csatáit.
A köztársasági elnök feladata éppen az ellenkezője.
Meg kell próbálnia képviselni azokat is, akik egymással kibékíthetetlen politikai vitában állnak. Emlékeztetnie kell a mindenkori kormányt arra, hogy a parlamenti többség nem azonos az országgal, ugyanakkor azt is világossá kell tennie, hogy a demokratikusan megválasztott politikai hatalom legitimációját nem írhatja felül egy szűk közjogi elit politikai ízlése.
Baka András előtt ezért rendkívül érdekes történelmi próba állhat.
Egykor megtapasztalta, milyen egy kétharmados hatalommal szemben állni.
Most megtapasztalhatja azt is, milyen egy kétharmados többség támogatásával Magyarország egyik legfontosabb közjogi szereplőjévé válni.
A két helyzet között azonban van egy alapvető különbség.
Főbíróként elsősorban a bírósági rendszer függetlenségét kellett képviselnie.
Köztársasági elnökként viszont az egész országot kellene.
Baka András elnökségének valódi mércéje ezért végül nem az lesz, hogyan ítéli meg Orbán Viktor tizenhat évét. Hanem az, hogy amikor az új hatalommal szemben kell majd kimondania: eddig és ne tovább, képes lesz-e ugyanolyan következetes maradni.
Ha igen, akkor a Tisza jelöltjéből valóban Magyarország köztársasági elnöke válhat.
Ha nem, akkor a Sándor-palotába nem a nemzet egységét megtestesítő államfő, hanem az elmúlt másfél évtized közjogi küzdelmeinek egyik szereplője költözik be.
