HIRDETÉS

Hollywood kitaszította a szerelme miatt, még az amerikai szenátusban is támadták Ingrid Bergmant

Hollywood egyik legünnepeltebb színésznője volt, akit az amerikai közönség szinte szentként tisztelt

Bulvár
  • 2026.11.18. - 12:53
Cikk borítókép
Ingrid Bergman szerelme Roberto Rossellini olasz filmrendező iránt akkora botrányt kavart, hogy a világhírű színésznőt még az amerikai szenátusban is elítélték.Mesterséges Intelligencia által, egyedi grafikai generálással készült illusztráció

Ingrid Bergman azonban 1949-ben beleszeretett egy olasz filmrendezőbe és ezzel olyan botrányt robbantott ki, amely majdnem derékba törte pályafutását. Mindketten házasok voltak, amikor kapcsolatuk elkezdődött és a színésznő hamarosan gyermeket várt szerelmétől.

A felháborodás olyan méreteket öltött, hogy egy amerikai szenátor 1950-ben a törvényhozásban ítélte el és még a filmesek erkölcsi ellenőrzését is szorgalmazta. Bergman évekre eltűnt Hollywoodból, de később olyan visszatérést produkált, amelyre kevesen számítottak.

A nő, akit Amerika szinte szentként tisztelt

Ingrid Bergman 1915. augusztus 29-én született Stockholmban. Korán elveszítette szüleit és már fiatalon a színészet jelentette számára a kitörés lehetőségét.

HIRDETÉS

A svéd filmek után Hollywood is felfigyelt rá. Természetes szépsége, visszafogott játéka és különleges kisugárzása eltért a korabeli filmsztárok gondosan megtervezett megjelenésétől.

1942-ben Humphrey Bogart oldalán szerepelt a Casablanca című filmben, amely a filmtörténet egyik legismertebb alkotásává vált.

Később a Gázláng című drámában nyújtott alakításáért Oscar-díjat kapott, Alfred Hitchcock pedig több filmjében is főszerepet bízott rá.

HIRDETÉS

A negyvenes évek végére Bergman az amerikai filmipar egyik legértékesebb sztárja lett.

A közönség szemében nemcsak gyönyörű és tehetséges, hanem erkölcsileg kifogástalan asszony is volt. Férjével, Petter Lindström orvossal és kislányukkal, Piával látszólag példás családi életet élt.

1948-ban ráadásul Jeanne d'Arc szerepét alakította a filmvásznon, ami tovább erősítette tiszta, szinte szentként tisztelt személyiségének képét.

HIRDETÉS

Csakhogy a tökéletesnek tűnő hollywoodi élet hamarosan összeomlott.

Egy levél, amely mindent megváltoztatott

Bergman különösen nagyra becsülte Roberto Rossellini olasz filmrendező munkásságát. Miután látta a rendező háború utáni neorealista filmjeit, levelet írt neki, amelyben felajánlotta, hogy szívesen dolgozna vele.

HIRDETÉS

Rossellini elfogadta a lehetőséget és hamarosan megszületett a közös film terve.

A Stromboli forgatása 1949-ben kezdődött egy olasz vulkanikus szigeten. A helyszín távol állt Hollywood fényűzésétől. A körülmények egyszerűek voltak, a forgatás pedig egészen más módszerekkel zajlott, mint amihez Bergman Amerikában hozzászokott.

A munkakapcsolatból azonban hamarosan szerelem lett.

HIRDETÉS

A helyzetet különösen kényessé tette, hogy Bergman továbbra is Petter Lindström felesége volt, Rossellini pedig szintén házasságban élt. Kapcsolatuk híre gyorsan eljutott az amerikai sajtóhoz. A történetből pillanatok alatt nemzetközi botrány lett.

A gyermek születése után elszabadult a botrány

1950. február 2-án Ingrid Bergman Rómában világra hozta Rossellinivel közös fiát, Robertinót. A színésznő ekkor még hivatalosan első férje felesége volt. Válását csak néhány nappal később mondták ki.

HIRDETÉS

Az ötvenes évek Amerikájában mindez különösen súlyos társadalmi megítélés alá esett.

A házasságon kívüli kapcsolat és gyermekvállalás, különösen egy példaképként ünnepelt filmsztár esetében, heves felháborodást váltott ki. Egyes vallási és társadalmi szervezetek tiltakoztak, Bergman filmjeit pedig több helyen bírálatok és bojkottfelhívások kísérték.

A sajtó részletesen foglalkozott a magánéletével. A korábban rajongva ünnepelt színésznőt hirtelen az erkölcstelenség példájaként állították be. Bergman később úgy emlékezett vissza erre az időszakra, hogy a közvélemény szinte egyik napról a másikra fordult ellene.

A történet azonban még ennél is különösebb fordulatot vett. A színésznő magánélete ugyanis az amerikai törvényhozásban is napirendre került.

Egy szenátor a nyilvánosság előtt ítélte el

1950. március 14-én Edwin C. Johnson coloradói demokrata szenátor a szenátus ülésén élesen támadta Ingrid Bergmant. A politikus szerint a színésznő magatartása rossz példát mutatott az amerikai társadalomnak és különösen a fiatalokra lehetett káros hatással.

Johnsont annyira felháborította Bergman kapcsolata, hogy a filmesek és előadóművészek engedélyezési rendszerének bevezetését is felvetette, amely alapján erkölcsi vétségek miatt akár a munkavégzés lehetőségétől is megfoszthatták volna őket.

Javaslatából nem lett törvény, de a felszólalás azonban jól mutatta, milyen mértékben vált egy színésznő magánélete politikai kérdéssé. Johnson Bergmant jelentős társadalmi befolyással rendelkező, de káros példát mutató személyiségnek nevezte.

A történtek különösen megalázóak voltak egy olyan művész számára, aki néhány évvel korábban még az amerikai filmipar egyik legnagyobb büszkeségének számított.

A szenátusi támadás szövege ma is megtalálható az amerikai kongresszus hivatalos jegyzőkönyvében. Nem hollywoodi pletykáról volt tehát szó, a botrány valóban eljutott az Egyesült Államok törvényhozásáig.

A szerelemért elveszítette Hollywoodot

Bergman 1950-ben feleségül ment Roberto Rossellinihez és Olaszországban kezdett új életet. A következő években elsősorban Európában dolgozott, több filmet is forgatott férje rendezésében.

1952-ben ikerlányaik születtek: Isabella és Isotta Ingrid. Isabella Rossellini később maga is világhírű színésznő és modell lett.

A házasság azonban nem bizonyult felhőtlennek.

A két rendkívül erős személyiség között szakmai és magánéleti feszültségek alakultak ki. Rossellini saját művészi elképzelései szerint dolgozott, Bergman pedig egyre nehezebben viselte, hogy lehetőségei beszűkültek.

Kapcsolatuk végül 1957-ben szakításhoz vezetett. A színésznő ekkor már túl volt pályafutása egyik legnehezebb időszakán. Az a Hollywood, amely korábban mindent megadott neki, éveken keresztül nem fogadta vissza a korábbi lelkesedéssel.

Bergman azonban nem adta fel.

A visszatérés, amelyre senki sem számított

1956-ban Ingrid Bergman főszerepet kapott az Anasztázia című filmben. Az alakítás hatalmas sikert aratott és a következő évben elnyerte érte második Oscar-díját. A díjátadó ünnepségen azonban nem jelent meg személyesen. A szobrot Cary Grant vette át a nevében.

A siker egyértelműen jelezte, hogy Hollywood ismét hajlandó elismerni a tehetségét.

Bergman további jelentős filmszerepeket vállalt és pályafutása során végül három Oscar-díjat nyert. A történet talán legmeglepőbb fordulata azonban 1972-ben következett be.

Charles Percy illinoisi szenátor az amerikai kongresszus hivatalos jegyzőkönyvében fejezte ki sajnálatát az Ingrid Bergmant korábban ért támadások miatt.

Huszonkét évvel az eredeti felszólalás után tehát az amerikai törvényhozásban elhangzott egy újabb nyilatkozat, amely már nem elítélte, hanem méltatta a színésznőt. Percy külön kiemelte, hogy Bergman személyes és szakmai üldöztetést szenvedett el a korábbi botrány következtében.

A színésznő így évtizedekkel később valamiféle erkölcsi elégtételt is kapott.

A nő, aki nem hagyta, hogy mások döntsenek az életéről

Ingrid Bergman 1982. augusztus 29-én, 67. születésnapján hunyt el Londonban, hosszan tartó daganatos betegség után. A filmtörténet egyik legnagyobb színésznőjeként emlékezünk rá, ám magánélete legalább annyi vitát váltott ki, mint művészi teljesítménye.

A Rossellinivel folytatott kapcsolat valóban házasságok felbomlásához vezetett és érintette gyermekeik életét is. A botrány emberi következményeit ezért nem lehet figyelmen kívül hagyni.

Az ugyanakkor szintén történelmi tény, hogy Bergman személyes döntése miatt olyan nyilvános megbélyegzést szenvedett el, amely messze túlmutatott a szokásos hírességbotrányokon.

Hollywood egykor azért ünnepelte, mert a filmvásznon a tisztaság és az ártatlanság megtestesítőjét látta benne. Amikor azonban kiderült, hogy a valóságban esendő ember, sokan képtelenek voltak ezt elfogadni.

Ingrid Bergman történetének talán legnagyobb tanulsága éppen ez az ellentmondás.

Egy színésznő, aki képes volt milliókkal elhitetni a szerelmet, a filmvásznon kívül azért került támadások kereszttüzébe, mert maga is szerelmes lett. Hollywood évekre hátat fordított neki. Ő azonban visszatért és bebizonyította, hogy egy ember életét nem lehet kizárólag a legvitatottabb döntése alapján megítélni.

Reklám
HIRDETÉS
HIRDETÉS
HIRDETÉS
HIRDETÉS
HIRDETÉS
HIRDETÉS
HIRDETÉS