Tina Turner színpadi energiáját milliók csodálták, a személyes újrakezdéséhez azonban csendesebb kapaszkodók is tartoztak. Az énekesnő saját beszámolóiban fontos szerepet adott a buddhista gyakorlatnak. A rendszeresen ismételt mantra számára a reményhez és a belső erőhöz kapcsolódott.
A koncertfelvételeken Tina Turner mozgása, hangja és személyisége uralja a teret. A színpad mögötti életét viszont nem lehet kizárólag ebből az energiából megérteni. Nehéz személyes időszakokról, bántalmazásról és újrakezdésről is beszélt. Ezekben a visszaemlékezésekben a buddhista gyakorlat külön helyet kapott. Az énekesnő számára egy mindennapi, ismétlésre és figyelemre épülő tevékenység fontos lelki támaszt jelentett.
Turner elmondása szerint 1973-ban ismerkedett meg a Nichiren-buddhizmushoz kapcsolódó gyakorlattal. Akkor az Ike Turner mellett átélt bántalmazás miatt kimerültnek és kétségbeesettnek érezte magát. A történetet későbbi interjúiban saját életének egyik fordulópontjaként idézte fel. A környezetében lévő emberek vezették közelebb az új vallási gyakorlathoz, amelyet aztán rendszeresen beépített a mindennapjaiba.
A mantra ritmikus ismétlése zenészként is közel állt hozzá. A Nam-myoho-renge-kyo hangzásában és ismétlésében olyan folyamatot talált, amelyhez figyelme és saját hangja is kapcsolódhatott. Egy interjúban a gyakorlat és az éneklés közötti hasonlóságról is beszélt. A vallási tartalom mellett tehát volt egy személyesen ismerős elem, a ritmus, a hang és az ismétlés tapasztalata, amely egész életében fontos szerepet játszott.
A színpadi éneklés és a vallási gyakorlat célja természetesen különbözött. Az egyik a közönség számára készült előadás volt, a másik személyes figyelmet és hitet jelentette. Turner történetében mégis kapcsolat alakult ki a kettő között. A hangját olyan helyzetben is használta, ahol nem tapsot várt, hanem saját lelki állapotával foglalkozott. Ez a különbség érdekes ellenpontja annak a képnek, amelyet a nagy koncertfelvételek őriznek róla.
Turner 1976-ban elhagyta Ike-ot, majd önálló életet és karriert épített. A későbbi szólósikerhez hosszú munka vezetett. A Private Dancer 1984-ben olyan fordulatot hozott, amely új szintre emelte ismertségét. A történet ezért nem egyetlen lelki felismerésből áll. Szerepelnek benne személyes döntések, szakmai kapcsolatok, fellépések és lemezmunkák. A vallási gyakorlatot ő maga ennek az életútnak az egyik fontos támaszaként írta le.
A hit szerepéről szóló vallomást érdemes az énekesnő személyes tapasztalataként olvasni. Azt mutatja meg, ő hogyan értelmezte saját megküzdését és miben talált erőt. Ebből nem következik, hogy ugyanaz a gyakorlat minden ember számára ugyanilyen eredményt hozna. Turner visszaemlékezésének értéke az, hogy betekintést ad egy ismert művész belső életébe, miközben a történet egyéni jellegét is megőrzi.
Az újrakezdés évei a nyilvánosság számára később a nagy siker előzményei lettek. Az adott időben azonban nem lehetett biztosan tudni, hová vezetnek. A rendszeres gyakorlatnak Turner beszámolójában ezért hétköznapi jelentősége is volt. Napról napra ismételt tevékenységként adott keretet és figyelmet akkor, amikor a jövő bizonytalan maradt. A későbbi stadionok helyett ebben a fejezetben a személyes folytatás kérdése állt előtérben.
Turner vallási érdeklődése a későbbi alkotói munkáiban is megjelent. A Beyond projektben buddhista és keresztény imákhoz kapcsolódó zenei anyagokon dolgozott más előadókkal. A művészeti együttműködés így olyan területet is megnyitott számára, amely eltért a legismertebb rock- és popdalok világától. A hangját nemcsak a koncertszínpadon, hanem spirituális témákhoz kapcsolódó alkotásban is használta.
A személyes történetből a kitartás mellett a támogatás szerepe is kiolvasható. Az énekesnő olyan emberekről beszélt, akik megismertették a gyakorlattal és később is kapcsolatban álltak vele. Az újrakezdés így nem teljes elszigeteltségben történt. A közösségi találkozások és a szakmai társak más-más módon adtak lehetőséget arra, hogy továbbhaladjon. A nagy előadói erő mögött emberi kapcsolatok is jelen voltak.
A színpad királynőjeként emlegetett Turner életének ez a fejezete a reflektorokon kívül játszódott. A történetben kevesebb a látvány, de a személyes jelentőség nagy. Egy rendszeresen ismételt mantra ahhoz az erőhöz kapcsolódott, amelyet ő a folytatáshoz szükségesnek érzett. A közönség a kész előadást látta. Turner visszaemlékezései azt is megmutatták, milyen belső és hétköznapi kapaszkodók álltak a színpadi energia mögött.
