Angelina Jolie 2013 májusában hozta nyilvánosságra, hogy megelőző célból mindkét mellének mirigyállományát eltávolíttatta.
A döntés mögött nem már kialakult mellrák állt: a színésznő egészséges volt, egy genetikai vizsgálat azonban kimutatta, hogy a BRCA1 gén egy kóroki változatát hordozza, amely jelentősen megnöveli az emlő- és petefészekrák kialakulásának kockázatát. Saját orvosai akkori becslése szerint Jolie élete során 87 százalékos valószínűséggel kaphatott volna mellrákot és 50 százalékos eséllyel petefészekrákot. Ezek személyre szabott, akkori becslések voltak, tehát nem minden BRCA1-hordozóra érvényes, azonos kockázati értékek.
A döntésében nagyon erős szerepet játszott családjának története. Édesanyja, Marcheline Bertrand közel egy évtizeden keresztül küzdött daganatos betegséggel, és 56 évesen petefészekrák következtében meghalt. Jolie később arról írt, hogy gyermekei gyakran kérdezték tőle, vele is megtörténhet-e ugyanaz, ami a nagymamájukkal. A genetikai eredmény birtokában már tudta, hogy félelmüknek valódi alapja van. Ezért úgy döntött, hogy nem várja meg egy esetleges daganat kialakulását, hanem a lehető legnagyobb mértékben megpróbálja csökkenteni a kockázatot.
A beavatkozás megelőző, kétoldali mastectomia volt, amelyet később rekonstrukció követett. Jolie akkori közlése szerint az orvosai által becsült mellrákkockázata a műtéttel 87 százalékról 5 százalék alá csökkent. Ez sem jelentette azt, hogy a kockázat teljesen megszűnt, de drasztikusan kisebb lett. Két évvel később, 2015-ben újabb megelőző beavatkozáson esett át: petefészkeit és petevezetékeit is eltávolíttatta, miután vizsgálati eredményei és öröklött kockázata miatt ismét szembe kellett néznie a daganatos betegség lehetőségével.
Jolie soha nem állította, hogy könnyű volt meghozni az első döntést. 2013-as írásában kifejezetten úgy fogalmazott, hogy a mastectomia választása nem volt könnyű, ugyanakkor nagyon örült annak, hogy meghozta. A műtétsorozat hónapokon keresztül tartott: 2013 februárjában kezdődött, és április végén fejeződött be. A nyilvánosságnak csak azután beszélt róla, hogy a beavatkozásokon már túl volt.
A színésznő számára különösen fontos volt, hogyan éli meg mindezt nőként és anyaként. Arról írt, hogy a műtét után sem érzi magát kevésbé nőnek, és úgy érezte, egy erős döntést hozott, amely semmit sem vett el a nőiességéből. Gyermekeinek pedig már azt mondhatta, hogy nem kell attól félniük, hogy mellrák miatt elveszítik az édesanyjukat. Jolie azt is hangsúlyozta, hogy akkori párja, Brad Pitt végig mellette volt a beavatkozások során.
Azért döntött a történetének nyilvánosságra hozatala mellett, mert azt szerette volna, hogy más nők is tudjanak az örökletes daganatokkal kapcsolatos genetikai vizsgálatok lehetőségéről. Ugyanakkor nem azt üzente, hogy minden magasabb kockázatú nőnek el kell távolíttatnia a melleit. A hangsúlyt arra helyezte, hogy a nők megismerhessék saját kockázatukat, megfelelő orvosi tanácsot kapjanak, és az információk birtokában maguk dönthessenek arról, melyik megelőzési lehetőség megfelelő számukra.
A bejelentés hatása olyan nagy lett, hogy az orvosi szakirodalomban hamarosan megjelent az „Angelina Jolie-effektus” kifejezés. Az Egyesült Királyságban a bejelentés után több mint kétszeresére nőtt a genetikai tanácsadásra és BRCA-vizsgálatra jelentkező nők száma, és a növekedés legalább fél éven keresztül fennmaradt. A kutatók szerint ráadásul nem egyszerűen alacsony kockázatú, megijedt nők tömege jelentkezett: valóban sikerült több olyan nőt is elérni, akiknek családi előzményei indokolták a genetikai kivizsgálást.
Az Egyesült Államokban ugyancsak rendkívül gyors reakció következett. Egy közel 9,5 millió nő adatait elemző BMJ-tanulmány szerint Jolie 2013. május 14-i írása után mindössze 15 munkanapon belül 64 százalékkal emelkedett a BRCA-vizsgálatok aránya az összehasonlított időszakhoz képest. A kutatók becslése szerint ez körülbelül 4500 plusz genetikai vizsgálatot jelentett az amerikai, kereskedelmi biztosítással rendelkező 18–64 éves nők körében ebben a rövid időszakban. A magasabb vizsgálati aktivitás pedig 2013 hátralévő részében is fennmaradt.
Azt azonban nehezebb kijelenteni, hogy nők világszerte tömegesen magát a műtétet kezdték volna választani Jolie példájára. Az első nagy amerikai elemzésben a teljes mastectomiás arány nem emelkedett a bejelentés utáni hónapokban, miközben a genetikai vizsgálatok száma nagyon látványosan nőtt. Egy későbbi, hosszabb időszakot – 1997-től 2016-ig – vizsgáló amerikai kutatás ugyanakkor már statisztikailag kimutatható növekedést talált a kockázatcsökkentő kétoldali mastectomiákban Jolie bejelentése után. A kutatási eredmények tehát attól is függnek, milyen időtávot és mely női csoportokat vizsgálják.
Jolie legnagyobb hatása ezért valószínűleg nem az volt, hogy nők tömegeit közvetlenül műtétre ösztönözte, hanem hogy egy addig viszonylag szűk körben ismert genetikai kérdést egyik napról a másikra világszerte beszédtémává tett. Nők kezdtek érdeklődni családjuk daganatos előzményei iránt, genetikai tanácsadást kértek, és sokan először hallottak arról, hogy bizonyos emlő- és petefészekrákok kialakulásában örökletes BRCA1- vagy BRCA2-eltérések is fontos szerepet játszhatnak. A tudományos kutatások alapján az „Angelina Jolie-effektus” valóban mérhető jelenség volt.
A történet egyik fontos tanulsága ugyanakkor az, hogy Jolie döntése nem általános recept. A megelőző mastectomia elsősorban bizonyos, igazoltan nagyon magas genetikai kockázatú nők számára lehet mérlegelendő lehetőség, és a döntést genetikai tanácsadás, szakorvosi konzultáció és az egyéni kockázatok részletes értékelése előzi meg. Jolie történetének valódi jelentősége éppen abban állt, hogy megmutatta: egy egészséges ember is kerülhet rendkívül nehéz helyzetbe egy genetikai eredmény miatt, ugyanakkor az információ lehetőséget adhat arra, hogy még a betegség kialakulása előtt dönthessen saját kockázatának csökkentéséről.
