Ferencz Orsolya keményen üzent a Fidesznek: „A történelem elgázolja azokat, akik nem értik meg a folyamatokat”

Nem egyszerű udvarias politikai válaszokat adott Ferencz Orsolya a Magyar Hírlap kérdéseire. A volt magas rangú kormányzati szereplő több ponton is kifejezetten keményen beszélt a Fidesz vereség utáni állapotáról, a belső kritika elfojtásáról, a kontraszelekcióról és arról, hogy a párt vezetése szerinte még mindig nem értette meg a csalódott jobboldali választók valódi üzenetét.

A Magyar Hírlap a szombati miniszterelnöki sajtótájékoztató és a FIDESZ kongresszus után kereste meg Ferencz Orsolyát. Magyar Péter miniszterelnök a sajtótájékoztatón korábbi kormányülési feljegyzésekre és belügyi előkészítő anyagokra hivatkozva azt állította: az Orbán-kormány 2024-ben nyilvánosan azt kommunikálta, hogy nem hajtja végre az uniós migrációs ítéletet, miközben a háttérben már vizsgálta a végrehajtás módját, köztük a vitnyédi elhelyezési lehetőséget is.

Ferencz Orsolya válaszaiban óvatosan különválasztotta a döntés-előkészítést a tényleges döntéshozataltól. Azt írta, hogy egy kormányzatnak természetes módon minden eshetőséget számba kell vennie, ezt önmagában nem tartja bűnnek. Ugyanakkor azt is világossá tette: ha egy kormány mást cselekszik, mint amit kommunikál, az „nagyon helytelen”.

A politikus szerint nem tudni arról, hogy a Fideszen belül vizsgálat indulna a migrációs ítélet végrehajtásának előkészítése miatt. Sőt, szerinte nem is pártbizottságokra lenne szükség, hanem annak a gondolkodásmódnak a megértésére, amely ilyen helyzetekhez vezethetett.

A legerősebb állításai azonban a Fidesz vereség utáni megújulására vonatkoznak. Ferencz Orsolya szerint a problémák feltárása és kibeszélése „még biztosan nem történt meg”, pedig ezt nulladik lépésnek tartja. Úgy fogalmazott: ennek elmaradása olyan, mintha valaki házat akarna építeni alapok nélkül.

A belső kritikáról még keményebben beszélt. Álláspontja szerint a kritikai hangok elfojtása és az azokat megfogalmazók szankcionálása vezetett a Fideszben és a kormányban jelen lévő kontraszelekcióhoz. Szerinte ez volt a hibás politikai lépések egyik eredője, és végső soron a választási vereség egyik oka.

Ferencz Orsolya úgy látja: a Fidesznek nem pusztán szervezeti átalakításra, hanem valódi szellemi és személyi megújulásra lenne szüksége. Válaszában azt írta, hogy a hitelesség visszaszerzéséhez a magyar társadalomnak látnia kellene: a jobboldali közösség tudja, mit hibázott a politikai elitje, hajlandó kijavítani azt, és felelősség szempontjából nem terhelt, fiatal, új szereplőkkel készül a 2030-as választásra.

A volt kormányzati politikus különösen fontosnak nevezte a csalódott jobboldali szavazók visszaszerzését. Szerinte sok volt Fidesz-szavazó nem baloldali vagy liberális lett, hanem csalódott konzervatív polgár. Úgy fogalmazott: ezek nélkül a kiábrándult jobboldali választók nélkül nem lehet parlamenti többségre készülő politikai erőt építeni. Ferencz Orsolya szerint a Fidesz előtt két lehetőség áll: vagy teljesíti ezeknek a választóknak az igényeit, vagy más fogja.

A Magyar Hírlap kérdéseit és Ferencz Orsolya válaszait változtatás nélkül közöljük.

A szombati miniszterelnöki sajtótájékoztatón olyan korábbi kormányülési feljegyzésekre és belügyi előkészítő anyagokra hivatkoztak, amelyek szerint az Orbán-kormány 2024-ben nyilvánosan azt mondta, nem hajtja végre az uniós migrációs ítéletet, miközben a háttérben már a végrehajtás módját, köztük a vitnyédi elhelyezési lehetőséget készítették elő. Önök szerint ez félreértelmezett válságkezelés volt vagy elismerik, hogy a választók nem ugyanazt hallották a nyilvánosságban, mint ami a kormányzati döntés-előkészítésben zajlott? A Fidesz szerint ez nem kettős beszéd volt? És ha nem, akkor miért nem mondták el akkor a választóknak, hogy milyen forgatókönyveken dolgozik a kormány?

Ez egy olyan kérdés, amire azok tudnak válaszolni, akik részt vettek a döntés meghozatalában. Ha volt egyáltalán döntés, a motivációkról azok tudnak csak nyilatkozni, akik a döntést meghozták. Én nem tudtam migráns-táborok szervezéséről. Azt tartom szerencsésnek, ha a magyar kormány transzparens módon kommunikál mind a magyar választók, mind a külföldi partnerek irányába. Ennek akkor is így kell lennie, ha mindenki által ismert kemény véleménykülönbségek voltak Brüsszel és a korábbi kormány között. Sokszor érték nemtelen és igaztalan támadások az uniós vezetők részéről Magyarországot, de mindig tárgyalóképesnek kell lenni és elmondani a magyar választók számára, mit miért tesz vagy tervez a kormányzat. Ha ez nem így történt, akkor az hiba volt. De hangsúlyozom, a konkrét döntés és a döntés-előkészítés folyamatának összekeverése nem lenne igazságos.

2015 óta a Fidesz politikai identitásának egyik legerősebb állítása az volt, hogy Magyarország nem enged a migrációs nyomásnak. A most bemutatott dokumentumok alapján viszont az akkori kormány legalábbis vizsgálta, hogyan tudná végrehajtani az uniós ítéletet, és hogyan lehetne menedékkérőket a magyar–osztrák határ közelében elhelyezni. Mit mond most azoknak a Fidesz-szavazóknak, akik éveken át azt hitték, hogy ebben az ügyben nem volt kettős beszéd és őszinteséget vártak? Volt a szombati kongresszuson belső számvetés arról, hogy ez a kettősség hogyan történhetett meg?

Úgy vélem, az, hogy egy kormányzat minden eshetőséget számba vesz, természetes, sőt kívánatos. Ezt valamiféle bűnös dolognak beállítani nem fair. Az viszont, ha mást cselekszik egy kormány, mint amit kommunikál, az nagyon helytelen. De a kongresszuson erről a problémáról sem volt belső számvetés, ahogy más hasonlóan nehéz kérdésekről sem.

A bejelentések után lesz-e belső vizsgálat a párton belül arról, hogy kik tudtak a 2024-es migrációs ítélet végrehajtásának előkészítéséről, kik kommunikálták ezzel párhuzamosan az ellenkezőjét a nyilvánosságnak, és vállal-e bárki politikai felelősséget ezért a Fideszen belül?

Nem tudok ilyenről, de nem is tartanék helyesnek ilyen pártbizottságokat létrehozni. Sokkal fontosabb lenne magáról a jelenségről, az azt eredményező gondolkodásmódról kialakítani egy álláspontot.

Ön korábban arról beszélt, hogy a Fidesz első feladata a problémák feltárása és az ezekkel való szembenézés. A kongresszus után mit lát: valódi szembenézés kezdődött, vagy inkább szervezeti átrendezés történt ugyanannak a politikai világképnek a megőrzésére? Másképp fogalmazva: a Fidesz most azt próbálja megérteni, miért veszítette el az ország bizalmát, vagy azt keresi, hogyan tudná ugyanazzal a politikai nyelvvel visszaszerezni?

A problémák feltárása és kibeszélése még biztosan nem történt meg. Én ezt egy olyan nulladik lépésnek gondolom, amely nélkül nem sok értelme van a folytatásról elmélkedni. Ennek elmaradása olyan, mintha házat akarnánk építeni alapok nélkül. Sajnos nem nagyon látom, hogy ezt a stációt sikerrel venné a Fidesz. Pedig nagyon fontos lenne, mert minden ebből következik. A hitelesség visszaszerzéséhez szükséges, hogy lássa a magyar társadalom azt, hogy a jobboldali közösség tudja, mit hibázott a politikai elitje, azt hajlandó kijavítani és újult erővel, a felelősség szempontjából nem terhelt, fiatal, új szereplőkkel és vezetőkkel neki tud vágni majd a 2030-ban esedékes országgyűlési választásoknak.

Egy nagy politikai közösségben a lojalitás érték, de vereség után könnyen válhat önvédelemmé is. Ön szerint a Fideszben ma van-e elég belső szabadság kimondani azt, hogy nemcsak szervezeti, hanem erkölcsi, nyelvi és kormányzási hibák is vezettek a bukáshoz? Vagy a közösség még mindig ott tart, hogy aki belülről kritikát mond, azt sokan nem segítőként, hanem árulóként kezelik?

Sajnos a belső kritikai hangok elfojtása, az azokat megfogalmazók szankcionálása vezetett a személyzeti politika csődjéhez, a Fideszben és a kormányban jelen lévő kontraszelekcióhoz. Ez volt a hibás politikai lépések egyik eredője és végső soron a választási vereség egyik oka. Ezt ellenzékben tovább folytatni felérne egy öngyilkossággal. Látom, hogy sokakban benne vannak a régi reflexek, de ha ezeket nem adják fel, tovább erodálják a párt népszerűségét. Ráadásul most, a súlyos választási vereség után különösebb kockázatot sem rejt ez a fajta őszinte diskurzus. Nagyon sok tettre kész és tehetséges ember van a jobboldali politikai palettán, rájuk kell most építeni. Vannak, akik évtizedek óta becsülettel és magas szakmai színvonalon dolgoznak. Az, hogy nem rájuk, hanem helyettük kiismerhetetlen alapon válogatott politikusi rétegre alapozott a Fidesz, eddig is hiba volt. Ideje lenne ezt abbahagyni. Ez nem azt jelenti, hogy a visszalépő politikai elitnek el kell vonulnia remetének, a véleményüket, tapasztalataikat megoszthatják bármikor. Nem kell örökké vezető pozícióban maradnia mindenkinek, ez a világ rendje.

Sok volt Fidesz-szavazó ma nem baloldali vagy liberális lett, hanem csalódott konzervatív polgár: rendet, nemzeti önbecsülést, családvédelmet, biztonságot akart, de közben elege lett a propaganda, a korrupciógyanús ügyek és a valóság tagadásának nyelvéből. Ön szerint a Fidesz vezetése érti ezt a különbséget? Érti, hogy nem feltétlenül az értékrenddel szakítottak a választók, hanem azzal, ahogyan ezt az értékrendet a hatalom az utolsó években képviselte.

Véleményem szerint még mindig nem született meg ez a felismerés a párt fő politikusaiban. Akár tudomásul veszi ezt a párt vezetése, akár nem, a történelem tovább robog és elgázolja azokat, akik nem értik meg a főbb folyamatok mozgását. Mivel ezek nélkül a csalódott, kiábrándult jobboldali szavazók nélkül nem lehet elképzelni egy parlamenti többségre készülő politikai erő megteremtését, vagy teljesíti a Fidesz az igényeiket, vagy más fogja. Véleményem szerint ez a két lehetőség létezik. Ezeknek az egyébként legitim választói igényeknek történő megfelelés elkerülhetetlen ,és nem azon múlik, hogy valaki szerint ez méltányos-e vagy sem.

Miért fontos ez?

Ferencz Orsolya válaszai azért különösen figyelemre méltók, mert nem külső ellenzéki kritikaként, hanem a jobboldali közösségen belülről fogalmazzák meg a megújulás igényét. A válaszokból nem az következik, hogy a konzervatív értékrendnek ne lenne politikai jövője Magyarországon. Éppen ellenkezőleg: az következik belőlük, hogy a jobboldali választók jelentős része nem az értékrendtől, hanem annak hatalmi, propagandisztikus és önvédelmi képviseletétől fordult el.

A Fidesz vereség utáni legnagyobb kérdése így nem egyszerűen az, hogy ki vezeti a pártot, vagy milyen szervezeti formában működik tovább. Hanem az, hogy képes-e kimondani: nem minden volt hiba az elmúlt másfél évtizedből, de nem is minden volt megvédhető.

Ez a különbségtétel lehet a valódi jobboldali megújulás első feltétele.