Belföld
Sulyok Tamás és a köztársasági elnöki méltóság próbája
Személyt támad Magyar Péter, vagy egy kiüresedett intézményt akar felrázni?
A konfliktus eredete: Novák Katalin árnyéka és Sulyok Tamás öröksége
Sulyok Tamás 2024 márciusában lépett hivatalba köztársasági elnökként, miután Novák Katalin a kegyelmi botrány következtében lemondott. Sulyok előtte az Alkotmánybíróság tagja, majd elnöke volt. Az Alkotmánybíróság saját életrajzi oldala szerint 2016-ban választották a testület elnökévé, 2024. március 5-én pedig köztársasági elnökként lépett hivatalba.
Ez már önmagában különleges indulás volt. Sulyok nem nyugodt politikai időben, hanem bizalmi válság után került a Sándor-palotába. Novák Katalin lemondása nem egyszerű személyi bukás volt, hanem a köztársasági elnöki kegyelem intézményének, az államfői felelősségnek és a hatalmi környezet átláthatóságának súlyos válsága. Ebben a helyzetben az új államfőtől nem csupán jogászi fegyelmet, hanem látható közjogi bátorságot is várt volna a közvélemény.
Magyar Péter mostani bírálata innen érthető. Ő nem egyszerűen azt állítja, hogy Sulyok Tamás „rossz ember” volna erre a tisztségre. A politikai állítása inkább az lehet, hogy Sulyok az elmúlt időszakban nem működött valódi alkotmányos ellensúlyként, nem védte meg kellő erővel az intézményrendszert, és ezért nem tudja hitelesen megtestesíteni az új politikai korszak nemzeti egységét.
Mit mondott Magyar Péter?
Magyar Péter már a választási győzelem után lemondásra szólította fel Sulyok Tamást. A Tisza elnöke azt várta az államfőtől, hogy hívja össze az Országgyűlés alakuló ülését, kérje fel őt kormányalakításra, majd mondjon le.
A Sándor-palotában tartott áprilisi egyeztetés után is nyilvánosságra került, hogy Magyar személyesen is felvetette Sulyok távozását. Magyar azt állította, Sulyok jelezte, hogy „megfontolja” a felvetést. Több tudósítás szerint Magyar akkor úgy fogalmazott: „ha Sulyok nem mond le önként, akkor a Tisza eltávolítja őt és az Orbán-rendszer által kinevezett bábokat”.
A legerősebb pillanat azonban május 9-én, az alakuló ülésen jött el. Magyar Péter első miniszterelnöki beszédében Sulyok Tamás jelenlétében ismét lemondásra szólította fel a köztársasági elnököt. Ez egy kifejezett drámai parlamenti jelenet volt, amire a Sándor-palota így reagált: „a köztársasági elnök jogállását és a hivatalviselésének feltételeit az Alaptörvény egyértelműen szabályozza”.
Ez utóbbi válasz közjogilag pontos, politikailag azonban nagyon kevés. Mert Magyar Péter nem elsősorban azt állítja, hogy Sulyok jogszerűtlenül ül a hivatalában, hanem azt, hogy politikailag és erkölcsileg vált méltatlanná arra, hogy az új korszakban a nemzet egységét képviselje.
Rövid közjogi magyarázatunk, mire való a köztársasági elnök?
A magyar közjogban a köztársasági elnök nem végrehajtó hatalmi vezető. Nem ő irányítja a kormányt, nem ő határozza meg a költségvetést, nem ő vezeti a minisztériumokat. A magyar rendszer parlamentáris kormányforma, azaz a tényleges politikai kormányzás súlypontja az Országgyűlés többségén és a miniszterelnök vezette kormányon van.
A köztársasági elnök ezzel szemben államfő. A hivatalos kormányzati közjogi leírás szerint ő Magyarország legfőbb közjogi méltósága, aki az alkotmányos szerepe szerint őrködik az államszervezet demokratikus működése felett, és megtestesíti a nemzet egységét.
Ez utóbbi a kulcsmondat: megtestesíti a nemzet egységét.
Ez nem azt jelenti, hogy az államfőnek mindenki szeretetét élveznie kell. Ilyen nincs. Azt sem jelenti, hogy ne lehetne politikai múltja vagy világnézeti karaktere. De azt igen, hogy a köztársasági elnök nem válhat pusztán az őt megválasztó politikai oldal meghosszabbításává. Az államfő akkor tölti be jól a szerepét, ha a politikai táborokon túl is képes bizonyos közjogi nyugalmat, erkölcsi tekintélyt és alkotmányos önállóságot sugározni.
Jogkörei között ott van például a törvények aláírása vagy visszaküldése, az Alkotmánybírósághoz fordulás, a kormányalakítási eljárásban betöltött szerep, a kinevezések egy része, valamint a kegyelmi jogkör. Ezek nem mindennapi kormányzati eszközök, hanem fékező, jelző, hitelesítő funkciók.
Egyszerűen fogalmazva: a köztársasági elnök nem kormányoz. De ha jól működik, emlékezteti a kormányt arra, hogy a hatalomnak vannak határai.
Személyt támad Magyar Péter, vagy intézményt?
Itt kell nagyon pontosan fogalmaznunk. Magyar Péter retorikája sokszor kemény, néha kifejezetten megalázónak hat. Amikor egy hivatalban lévő államfőt a parlamenti alakuló ülésen, személyesen jelenlévő közjogi méltóságként szólítanak fel lemondásra, az nem hétköznapi parlamenti gesztus. Sulyok erre úgy üzent vissza: „minden hatalom csak a jogállamiság keretei között értelmezhető”.
Ezt komolyan kell venni. Egy polgári-konzervatív politikai kultúrában a közjogi méltóságokat nem illik könnyedén rángatni. A köztársasági elnöki intézmény tekintélye nem magánügy. Ha a miniszterelnök túl gyakran, túl keményen, túl személyesen támadja az államfőt, azzal akaratlanul is gyengítheti magát az intézményt.
De itt van a másik oldal is. Az intézményt nemcsak kívülről lehet rombolni. Belülről is lehet erodálni, ha a hivatal viselője nem tudja betölteni az intézmény erkölcsi és alkotmányos szerepét.
Magyar Péternek vigyáznia kell, hogy Sulyok Tamás politikai felelősségének számonkérése ne váljon a köztársasági elnöki intézmény tekintélyének általános gyengítésévé. De Sulyok Tamásnak is szembe kell néznie azzal, hogy a köztársasági elnöki intézmény méltóságát nem a hivatal falai, hanem a hivatal viselőjének közjogi bátorsága és nemzetegyesítő hitelessége védi.
Miért lehet mégis jogos a lemondási felvetés?
A lemondás követelése közjogilag nem azonos az eltávolítással. Egy köztársasági elnököt nem lehet egyszerű politikai elégedetlenség alapján „leváltani”. Hivatalának megszűnési feltételeit az Alaptörvény szabályozza, és a Sándor-palota válasza is erre hivatkozott.
De a politikai lemondás nem mindig jogi kényszerből történik. Novák Katalin is politikai-erkölcsi felelősség miatt mondott le, nem azért, mert a hivatalát jogilag azonnal el kellett volna veszítenie. Sulyok esetében más a helyzet. Vele szemben nem egyetlen kegyelmi döntés áll, hanem az a vád, hogy államfőként nem élt kellő súllyal az alkotmányos fék szerepével.
Ez vitatható, de nem illegitim vita.
Sulyok Tamás jogászi pályája, alkotmánybírói múltja és államfői tisztsége éppen azt követelné meg, hogy a politikai hatalommal szemben is láthatóan őrizze a közjogi távolságot. Ha a társadalom jelentős része úgy érzékeli, hogy az államfő nem volt elég határozott az intézményrendszer, a jogállamiság vagy a nemzeti egység védelmében, akkor az nem pusztán ellenzéki hangulat, hanem közbizalmi probléma.
A köztársasági elnök szerepe ugyanis nem merül ki abban, hogy mindent formálisan szabályosan csinál. A tisztség erkölcsi magja az, hogy képes-e egy válságos történelmi pillanatban a táborokon túl beszélni.
Sulyok hallgatása, mint politikai állítás
Sulyok Tamás eddig nem mondott le. A Sándor-palota reakciói inkább jogi keretekre, az Alaptörvény szabályaira és a hivatalviselés közjogi rendjére hivatkoztak. Ez érthető. Egy államfő nem reagálhat minden politikai felszólításra úgy, mintha parlamenti frakcióvitában volna.
Ugyanakkor a hallgatás is beszéd.
Ha az államfő csak a jogi formalitás mögé húzódik, miközben az ország politikai rendszere éppen korszakhatárt él át, akkor könnyen úgy tűnhet, hogy a Sándor-palota nem a nemzeti egység háza, hanem az előző korszak egyik utolsó közjogi bástyája. Ez az intézménynek sem jó.
A köztársasági elnöknek ilyenkor három lehetősége van.
Az első: lemond, és ezzel azt mondja, hogy az új politikai korszakhoz új közjogi bizalmi alap kell.
A második: marad, de nagy, nemzetegyesítő, önkritikus és intézményi garanciákat vállaló beszéddel újraértelmezi saját szerepét.
A harmadik: marad, és csak jogi formalitásokra hivatkozik.
Az első politikailag nagy gesztus volna. A második államfői kísérlet lehetne a bizalom visszaépítésére. A harmadik viszont azt kockáztatja, hogy Sulyok személye tovább erodálja az intézmény tekintélyét.
Magyar Péter kockázata pedig az, hogy a kétharmad ne legyen közjogi buldózer
Magyar Péternek is van felelőssége. A Tisza kétharmados felhatalmazása erős, de éppen ezért kell különösen óvatosan bánnia a közjogi méltóságokkal. Egy új kormány nem indulhat úgy, hogy minden előző ciklusban választott tisztségviselőt automatikusan illegitimnek tekint.
Ez veszélyes logika volna. Mert a jogállam nem úgy működik, hogy minden választás után teljes intézményi tabula rasa következik. Az állam folytonosságát éppen az adja, hogy bizonyos tisztségek nem esnek automatikusan a politikai többségváltás áldozatául.
Ezért a Sulyok-ügyben Magyar Péternek szigorúan el kell választania két dolgot:
Sulyok Tamás személyes-politikai alkalmasságának bírálatát és
a köztársasági elnöki intézmény tiszteletét.
Ha ez a kettő összemosódik, az új kormány könnyen olyan képet kelthet, mintha a kétharmados felhatalmazást a teljes intézményi tér elfoglalására használná. Ez ellentmondana annak a jogállami helyreállító igénynek, amelyre a Tisza győzelme épült.
Álláspontunk szerint az intézményt védeni, személyt számonkérni kell
A Magyar Hírlap polgári-konzervatív szemszögéből ebben az ügyben nem az a helyes álláspont, hogy „Magyarnak mindig igaza van”, vagy hogy „az államfőt soha nem lehet bírálni”.
A helyes álláspont megfogalmazása ennél nehezebb:
a köztársasági elnöki intézményt védeni kell, de éppen ezért a hivatal viselőjétől magasabb mércét kell elvárni.
A nemzet egységét megtestesítő államfő nem lehet pusztán korrekt aláíró ember. Nem elég, ha nem követ el látványos hibát. Láthatóan jelen kell lennie a közjogi válságokban. Ha a társadalom jelentős része úgy érzi, hogy az állam intézményei hosszú éveken át nem védték meg kellő erővel az alkotmányos egyensúlyt, akkor az államfőnek nem elég azt mondania, hogy a jogi szabályok világosak.
A köztársasági elnök tisztsége nem kizárólag jogi pozíció. Erkölcsi szerep is.
Ezért lehet Sulyok lemondásának felvetése politikailag jogos kérdés, még akkor is, ha Magyar Péter hangneme időnként túl kemény, és közjogi szempontból óvatosabban kellene bánnia az államfő nyilvános megszégyenítésével.
Mi lenne a méltó megoldás?
A méltó megoldás nem a folyamatos nyilvános megalázás és nem is a bezárkózó elnöki hallgatás.
A méltó megoldás egy világos közjogi gesztus lenne.
Sulyok Tamás vagy lemond, elismerve, hogy az új politikai korszakhoz új államfői bizalmi alap szükséges vagy kiáll az ország elé és egy nagy, komoly beszédben megmagyarázza, miért tartja kötelességének a maradást, hogyan kívánja a következő időszakban pártok feletti államfőként védeni az alkotmányos rendet és milyen konkrét garanciákkal bizonyítja közjogi önállóságát.
A legrosszabb megoldás a lebegtetett állapot lenne, ahol a miniszterelnök időről időre lemondásra szólít fel, az államfő jogi mondatok mögé húzódik, az ország pedig azt látja, hogy a két legfontosabb közjogi szereplő között nincs működő méltóságteljes viszony.
Ez hosszabb távon nem Magyar Péternek és nem Sulyok Tamásnak árt elsősorban, hanem a köztársasági elnöki intézménynek.
Az államfő nem dísz, hanem lelkiismereti fék
A Sulyok–Magyar konfliktus azért fontos, mert megmutatja, milyen nehéz egy politikai korszakváltás után egyszerre elszámoltatni és intézményt védeni. Magyar Péternek igaza lehet abban, hogy Sulyok Tamás nem tudja hitelesen képviselni az új politikai korszak nemzeti egységét. De Magyar Péternek is vigyáznia kell, mert a köztársasági elnöki méltóságot nem szabad úgy megalázni, hogy közben maga az intézmény is sérüljön.
Sulyok Tamásnak pedig el kell döntenie, hogy a hivatal jogi biztonsága mögött marad, vagy megpróbál valódi államfői tekintélyt építeni egy új korszakban. Mert a köztársasági elnök nemcsak aláír, nemcsak kinevez, nemcsak ünnepi beszédet mond.
A köztársasági elnöknek a nemzet egységét kell megtestesítenie.
Ha ezt a szerepet a hivatal viselője nem tudja hitelesen betölteni, akkor nem a lemondási felszólítás gyengíti az intézményt, hanem a maradása.
Ez a Sulyok-ügy valódi tétje.
Nem személyes bosszú. Nem közjogi forradalom. Hanem annak eldöntése, hogy a Sándor-palota az új magyar demokrácia lelkiismereti fékje lesz-e vagy az előző korszak egyik utolsó, vitatott árnyéka.
