Nemrég Magyarországon is javítottak egy kicsit a rendszámok küllemén, valamint némileg a funkcióin is. Ám a legfontosabb hibákat nem javították ki. Holott a rendszám, mindenféle misztifikálás nélkül, tényleg egy adott ország hétköznapjainak állandó szereplője, és mint ilyen, ismerős, közös vizuális pont, amit az adott ország lakói sajátjuknak gondolnak. Ha meglátják külföldön a saját országuk rendszámát, az ennek megfelelő érzéseket vált ki belőlük.
Néhány évvel ezelőtt egy éppen Magyarországon járó franciától vettem meg az autóját. Mivel akkoriban a jól ismert körülmények miatt nem lehetett új autót vásárolni, hiszen egész egyszerűen nem volt, valamint a használtautók között sem volt túl nagy választék, ám a cégemnek azonnal kellett autó, ezért amikor megláttam egy francia rendszámú, idősebb, de nagyon-nagyon jó állapotú kocsit, akkor megkerestem a tulajdonosát a környéken, és meggyőztem, hogy adja el. Azzal győztem meg, hogy vissza is kellene vezetnie, ami helyett sokkal kényelmesebb hazarepülni úgy, hogy még több pénzzel tér vissza, mint amennyivel eljött. El is adta.
Már gyerekkoromban is feltűnt, hogy a nyugati rendszámok közül a francia és az olasz, a keletiek közül a belarusz és az orosz rendszámok néznek ki a legsallangmentesebben. A francia rendszámok általában keret nélküliek, leginkább egy műanyag lapka hatását keltik, és egyszerűségükben is jól néznek ki. Hosszúkásnak tűnnek (ami csalóka, mert a keretnélküliségük miatt tűnnek csak hosszabbnak), összességében pedig inkább díszítik az autót, mint elrontják az összképet. Különösen bántó a magyar zöldrendszám, amely egész egyszerűen nem tud jól állni egyetlen autónak sem. A belaruszok egyébként ezt a problémát úgy oldották meg, hogy a rendszám alapszíne maradt fehér, csak a karakterek lettek zöld színűek, de még azok is egy igen érdekes árnyalattal. A franciák még ezzel sem foglalkoznak: Semmilyen technikai információt nem tartalmaznak a rendszámaik, mivel a nyilvántartásban azok eleve párosítva vannak a rendszámot viselő autó tulajdonságaival, ezért feleslegesnek tartják az ilyesmit. Nekik is van egy matricájuk a szélvédő belső felén, de ezek jóval kisebbek és könnyebben eltávolíthatóak egy külföldinek eladáskor, mint a magyar, ezen francia, kör alakú matricák pedig szintén jelzik az autó különböző tulajdonságait.
Ha valaki ennyire vizuális típus, biztosan többször is megállapíthatta, hogy általában a kelet-európai, volt szocialista országok rendszámainak többsége kifejezetten csúnya. Ám a francia rendszám szépségbeli fölénye nem valami misztikus nemzeti ízlésből fakad, hanem abból az egyszerű, de ritkán kimondott körülményből, hogy Franciaország a rendszámot nem kovácsolt tárgynak, hanem tiszta felületnek tekinti. Ugyanis a jogalkotó szándéka más volt, amikor erről törvényt hozott.
A francia szabályozás szerint a tábla egy merev, a karosszériára eltávolíthatatlanul rögzített darab, amelyen a fekete jelek fehér, fényvisszaverő alapon állnak: a gyártói azonosító, az európai jelzés és a jobb oldali helyi, területi azonosító eleve a gyártási folyamatba van beépítve, nem utólag odabarkácsolt toldalék. Ettől lesz a látványa fegyelmezett: Nincs rajta a magyar szemnek megszokott, nehézkes domborulat, nincs rajta az a kisipari érzet, amely akkor keletkezik, amikor a betű már nem jel, hanem fémdudor. A francia rendszám ezért ránézésre könnyebb, valójában is karcsúbb megjelenésű, és sokak szemében szebb, mert inkább hasonlít egy jól megszerkesztett ipari grafikai felületre, mint egy sajtolt azonosító lemezre.
A magyar rendszám (még az új is) ezzel szemben még mindig abból a korszakból őriz sokat, amikor az állam nem azonosítást akart, hanem pecsétet. A hatályos magyar műszaki leírás szerint a szokásos A-típusú tábla ugyancsak 520 x 110 milliméter, a motorkerékpáros B-típus 240 x 130 milliméter, anyaga fényvisszaverő fóliával bevont alumíniumlemez, a széle domborított kerettel merevített, a betűk és számjegyek pedig domborított és színezett kivitelűek. Magyarán, az autókra tett rendszám ugyanaz a méret, de egészen más tárgyfilozófia. Amihez még keret is társul. A magyar rendszám nem elsimulni akar az autón, hanem kiemelkedni rajta. Van teste, van pereme, van ipari súlya, s éppen ezért van benne valami nehézkedő is. A francia tábla ott szép, ahol a forma visszahúzódik az információ mögé, a magyar ott akar tekintélyt parancsolni, ahol a modern szem inkább könnyedséget, tisztaságot és arányt keres. Ezért néz ki a francia rendszám könnyebbnek még akkor is, amikor ugyanúgy alumínium az alapja. Ugyanis a szem nem a nyersanyagot látja először, hanem a felület viselkedését.
Azért írok erről, mert a különbség nem pusztán esztétikai, hanem szervezeti, így jó érzetkülönbséget ad a két világ hétköznapjai összehasonlításához. Franciaországban a rendszámrendszer nem egyetlen zárt állami műhely logikájára épül, hanem homologizált gyártókra, és engedélyezett szakemberek hálózatára. Maga a francia jogszabály is gyártói homologizációról és gyártói azonosítóról beszél, az ANTS pedig külön nyilvántartja a feljogosított szakembereket, akikhez az ügyfél fordulhat. Vagyis ott a rendszám nem egy központból kisugárzott tárgy, hanem sok helyen előállított, de egységes szabály szerint fegyelmezett termék. Magyarországon ezzel szemben a rendszer központosított, a műszaki leírás államilag rögzített, és a kiadás-utángyártás hatósági logikába van kötve, a rendszámokat pedig fizikailag egyetlen helyen gyártják.
Ennek a különbségnek a nyoma nemcsak az ügyintézésen, hanem magán a tárgyon is ott marad: A magyar rendszám kisipari, túlszabályzott valami maradt, még új formájában is, a francia rendszám optikailag nem viselkedik fémként (nincs textúra, nincs él, nincs festékvastagság), hanem egy sík, laminált, homogén felület, amin nem törik meg a fény, ezért az agy műanyagként azonosítja.
Ha rá akarunk jönni, hogy mi különbség az EU nyugati és keleti fele közötti hétköznapokban, akkor remek lakmuszpapír egy ilyen egyszerű, általában senki által nem különösebben firtatott tárgy mögötti jogalkotó szándék is. A magyar rendszámokat nagyon nehéz hamisítani. A franciák számára viszont az csupán az adminisztratív kontroll eszköze, aminél, abból fakadóan, hogy muszáj, fontos szempont, hogy legalább könnyeden nézzen ki.
Ez két olyan világ, ami egyszerűen nem illik össze.
