A nők tisztelete és évenkénti ünneplése nagyon is helyénvaló. Azonban az úgynevezett nemzetközi nőnapra a volt szocialista országok polgárainak jelentős része fenntartásokkal tekint. Ugyanis ezt az ünnepet egykor az Egyesült Államokban a radikális baloldali nőmozgalmak aktivistái hívták életre, később pedig a szovjet érdekszféra országaiban kötelezővé is tették. Ennek alapján azt gondolhatnánk, hogy a nők tisztelete és megbecsülése valamiféle baloldali ideológiai lelemény, ez azonban tévedés.
Már a teremtés hajnalán kiderült, hogy nem jó a férfinak egyedül lenni, szüksége van egy társra, egy hozzá illó csodálatos teremtésre. Amikor Ádám meglátta Évát, szívéből az öröm és a hála szavai törtek elő. Tulajdonképpen ez volt az első nőnapi köszöntés. Érdekességként említem meg, hogy az asszony szó iráni, közelebbről alán eredetű: ahszín (fejedelemnő). Szűkebb mai értelemben olyan nőt jelent, akinek férje van vagy volt.
Csak a magyar nyelv képes egyetlen szóba belesűríteni a szerető társat, a feleséget, az édesanyát, a nagymamát és a dédnagymamát, ahogy ezt a nő szóval teszi, amely egyben folyamatos ige is, időbeni korlátozás nélkül. Ebben a szóban elrejtve benne van továbbá a nő teljes hivatása, mondhatni küldetése. A nők azok, akik folyamatosan növekszenek, életük során fokozatosan kiteljesednek. Szerető társból feleség lesznek, majd édesanyává válnak és így tovább. Így váltak a nők a családok szívévé. Eközben életadó és gondoskodó szeretetük is folyamatosan növekszik. Ez a szeretetük, ahogyan a Biblia is mondja, soha el nem fogy, minél többet adnak szaporodó számú szeretteiknek, annál inkább bővelkednek abban. Adják mindezt feltétel nélkül és önzetlenül. Teszik ezt úgy, hogy sokszor részben vagy teljes egészében viszonzatlan marad, bár fáj a hálátlanság, de ez sem tántorítja vissza őket. Életük egyben csodálatos üzenet, az önfeláldozó, az önmagát odaadó szeretet tanúsítása. Ez nem más, mint a másikért, a szeretteikért letett élet. Nem önmagukért élnek, hanem azokért, akiket a nőkre bízott a Teremtő.
Akaratukon kívül is így válnak/váltak az élet forrásává és a szeretet fejedelemnőivé. Ékesítse homlokukat férfi szeretteik és férfi munkatársaik tiszteletéből, nagyrabecsüléséből és szeretetéből font koszorú. A magyar történelem évszázadaiban, a tudományokban és művészetekben jeles nők hosszú sora fémjelzi a nők rendkívüli képességeit. Köszönöm férfitársaim nevében is, hogy minden körülmények között igényes és felelősségteljes módon végzik a munkájukat. Köszönöm, hogy munkatársnőként is megszépítik és megszínesítik az életünket, puszta jelenlétükkel is megkönnyítik a munkánkat, mert ma is igaz a mondás, hogy nem jó a férfinak egyedül lenni. Végtelenül sajnálom azokat a balliberális ellenzéki hölgyeket, akik azon mesterkednek, hogy megfosszák a nőket és saját magukat is azoktól az értékektől, amelyekkel a Teremtő felruházta őket, akik nőből férfit, férfiből nőt akarnak kreálni, akik feminista szellemi terrorral ránk erőltetnék a hazug egyenlőségesdi téveszméjét. Természetesen a nők jogait, lehetőségeiket és képességeiket tekintve egyenlők a férfiakkal. Azonban csodálatos női természetüket tekintve szerencsére messze másak tőlünk, férfiaktól.
Számos tanulmány igazolja, hogy a férfiak és a nők nemcsak a méret és az erő, hanem a személyiség vonatkozásában is különböznek egymástól. Ezen változtatni nem lehet, legfeljebb ördögien rafinált pszichológiai eszközökkel manipulálni a viselkedést. Mindebből következik, hogy az ember nemisége a megtermékenyítéskor eldől. Ha problémák adódnak később, az már nem természetes, hanem abnormális jelenség, sok esetben betegség, sok esetben viselkedési zavar.
Ezért is botrányos, hogy a hazai balliberális hölgyek közül némelyek megtévesztő módon azt reklámozzák, LMBTQ-nak lenni szép és értékes, sőt kifejezetten büszkeségre ad okot ez a természetellenes viselkedés. Miközben ezeket az embereket segíteni kellene. Ezeket a nemi másságukban tetszelgő embereket inkább fel kellene világosítani arról, hogy a másságuk rendellenes és nem egészséges állapot. Szociológiai felmérésekből és epidemiológiai vizsgálatokból mára már tudjuk, hogy a meleg férfiak és a leszbikus nők általánosságban rosszabb egészségügyi állapotban vannak. Ebbe beleértjük a mentális egészséget is. Nagyobb arányban szoronganak, nagyobb arányban depressziósak, nagyobb arányban lesznek öngyilkosok, ezek pedig mind összefüggenek bizonyos szerek használatával és az alkohollal.
A balliberálisok család elleni felerősödött támadása semmilyen más célt nem szolgál, mint azt, hogy a nyitott társadalommal ellentétes értékrendet kiszorítsa a világból. Ha a polgárok többsége nem a keresztény értékrendet követő pártokra szavazott volna már 2010-ben, gyermekeink az óvodában ma már nem játszhatnának „fiús” vagy „lányos” játékokat, és nem rendelkeznének a normális élethez szükséges identitással. Gabriele Kuby német szociológusnő „A nemek forradalma” című leleplező könyvében már 2007-ben figyelmeztetett arra, hogy az unió a gendermozgalom élharcosává vált. A háttérhatalmi elit és az ENSZ, valamint az unió vezetői tökéletesen megegyeznek ezen a téren. A hazai balliberális ellenzék nem magától találta ki a nemekről, a családról, a házasságról vallott abnormális nézeteit, megvannak a nemzetközi tanítómestereik. A valóság az, hogy a balliberális ellenzék mára sajnálatos módon kiszolgáltatott, egzisztenciális függőségben lévő eszközévé vált annak a nyitott társadalomnak nevezett, életellenes ideológiának, amellyel hadjáratot indítottak hazánkban is a család ellen. Viszont mi, a nemzeti, polgári, keresztény oldal azt valljuk, hogy a társadalomnak gyógyító őssejtje a család.
Napjainkban már olyan politikai ellenzéki erővel szembesülünk, akinek vezetőjével szemben súlyos vádak fogalmazódtak meg, mely szerint megalázta, megszégyenítette, megzsarolta a feleségét, titokban felvett beszélgetésüket pedig még nyilvánosságra is hozta. Politikai szereplése során az embernek az az érzése alakult ki, hogy csupán erőforrásként használja a nőket. Követőinek pedig a közösségi médiákban megfogalmazott hozzászólásai a nőkkel szemben szintén megalázóak, tiszteletlenek, sőt akár tarkólövéssel is megfenyegetik a nőket. Pedig a nők jogainak tisztelete nem szenteskedés, hanem alapvető társadalmi norma, amit be kell tartani. A normalitás talaján álló embereknek a napnál is világosabb, hogy a családnak meghatározó szereplője, a szíve a nő.
Ezért a kormánynak gondoskodnia kell a jövőben olyan nevelési programról, amely megszólítja a középiskolás lányokat, hogy felfedezhessék női hivatásuk szépségét és az azzal járó felelősségüket. Hiszen a nőnevelés hazánk és társadalmunk számára központi jelentőséggel bíró téma, mert a magyar családok jövőjének megalapozásánál a nők, azaz a mostani tinédzserlányok lesznek a családok szívei.
A szerző jogász
