Nehéz megúszni az őrületet, amit a négyévenkénti választási kampány jelent. Felfokozott indulatok, a magyarok jelentős része idegállapotba kerül. Leginkább az úgynevezett politikusoknál figyelhető meg ez a nem éppen lélekemelő állapot, aztán tőlük az elszánt híveikre is átragad. Mióta az internetes közösségi oldalak vették át, vagy legalábbis üzemeltetőik úgy gondolják, hogy ideje megkaparintani a teljes hírközlést, lényegesen kuszább a helyzet, mint korábban. Azt mondják az online mondatkavalkádra, ami sokak szerint helyettesíti a tájékoztatást, hogy az maga a szólás- és véleményszabadság. A fenti tételből persze nem következik az, hogy ez így is van, hogy az állítás igaz, ám az interneten tomboló indulatok könnyen lángra kaphatnak. Hazugságok, gyűlölködés, uszítás és megtévesztő hírek másznak bele az emberek fejébe a választások előtt.
Az idei kampány legelszántabban hasító figurája, az idénre kiszemelt parafenomén, a Tisza párt vezére. Lelki egészségügyi okokból megkímélem magunkat – most is, meg amúgy mindenkor – a neve leírásától. A változatos hazugságok kormos fényében tündöklő illető hovatovább magához vonhatja a főcsővezetői titulust is. Mert mi más indokolná, hogy az ukránok Barátság vezeték-elzárása elsősorban az ő érdekeit szolgálja. Olyan beosztásról még nem hallott a világ, hogy főcsőelzáró, de ha netán mégis valóban beáradna ide a Tisza, véglegesen bedugaszolhatja az olajvezetéket, ami keletről kígyózik el hozzánk.
Nem csak a kormánypártokat érinti a zseléfejű ember ténykedése. Az óbaloldalnak nevezett ellenzék is jócskán kap belőle. Mármint gyűlöletet és hazugságokat. Most az a fő vonal, hogy aki nem a Tiszára szavaz majd, az mind-mind a jelenlegi politikai irányra adja voksát. Éppen ezért be kell csatornázni a Tisza medrébe a teljes baloldalt. Ez többé-kevésbé sikerült is.
Úgy tűnik, a balpártok közül egyedül a Demokratikus Koalíció tartja még magát. Keveseknek lehet jó élménye a 2002 és 2010 közötti baloldali kormányzásról, de sokan lehetnek olyanok, akik soha nem gondolták volna, hogy az ó-ellenzék százszor emberibb is lehet, mint ez a most veszettül habzó, összevissza beszélő újbaloldal. Ez még akkor is így van, ha például a még talpon maradt Demokratikus Koalíció egyre hülyébb ötletekkel próbálja magára irányítani a közfigyelmet. Annyira demokratikusak, hogy a határon túli magyarok szavazati jogának elvételi szándéka után most a történelem ellen hirdettek harcot. Eltörölnék a főispán elnevezést, ami magyarázatuk szerint egy feudális eredetű rang, amely nem a modern demokráciákhoz, hanem az elnyomó középkori társadalomhoz, a főurak és a jobbágyok világához tartozik. Demokratikus Dobrev Klára bejelentése szerint, túl a vármegyék megyévé visszanevezésén, ezzel véget vetnek a fideszes rangmániának.
Ennek magyarázata szerintük az, hogy Magyarország köztársaság, aminek az egyenlőség a lényege. Nincsen urak és szolgák, nincsenek nemesek és jobbágyok. Helló, integetnek az 1990 előtt felnevelkedett, a marxizmussal rendesen fejbevágott magyar milliók. Az elmúlt harminchat évben aligha gondolták volna, hogy ilyen vegytisztán visszaköszön rájuk 2026-ban a kommunizmus. Mint ahogyan az is nehezen volt elképzelhető, hogy az egyenlőség dékás harcosai egy árnyalattal rokonszenvesebbek lehetnek, mint a Tiszából kiáradó vizesnyolcasok.
Azért még megérhetjük, hogy a végén csak együtt éneklik a mozgalmi nótát: Királyok, hercegek, grófok, naplopók és burzsoák, reszkessetek, mert feltámadt, az elnyomott proletár.
