Ha rendszeresen műanyag teafilterrel készítjük a forró italunkat, észrevétlenül mikroműanyagok ezreit és az endokrin rendszert megzavaró vegyületeket is elfogyaszthatunk. Miközben a szálas teák és a papírfilterek esetében minimális a kockázat, a szintetikus tasakokból a forrázás során aggasztó mennyiségű részecske kerülhet a csészénkbe – ráadásul a legújabb tesztek szerint a valós szennyezettség még az eddig mértnél is jóval magasabb lehet.
Ha a teánkat műanyag teafilterrel készítjük el, akkor jó eséllyel több ezer mikroműanyag-részecskével, valamint olyan, az endokrin rendszert károsító vegyi anyagokkal is találkozhatunk a csészénkben, mint a ftalátok és a biszfenol A (BPA).
Nem minden teafilter egyforma
A Recep Tayyip Erdogan Egyetem kutatói huszonnyolc – tizennégy filteres és tizennégy szálas – teamárkát teszteltek, amelyeket törökországi szupermarketekben vásároltak. A vizsgált minták között fekete és zöld teák egyaránt szerepeltek.
A tizennégy filteres márka közül csupán négy esetében használtak poliamidból (egyfajta nejlonból) készült műanyag tasakot, míg a többi tíz termék papírból vagy cellulózból készült. A teszt során a műanyag filteres teákat három percig frissen forralt vízben áztatták, majd megszámolták a kioldódott részecskéket.
Az eredmények szerint a műanyag teafilterek csészénként 555 és 2498 közötti részecskét bocsátottak ki. Összehasonlításképpen: a szálas teából készült italokban mindössze 0,3–2,4 részecskét mutattak ki csészénként, amelyek ráadásul valószínűleg a környezetből, a mezőgazdasági folyamatokból vagy a gyári berendezésekről származtak.
Mindez némileg aggasztó, mivel egyre több bizonyíték utal arra, hogy a mikroműanyagok korántsem olyan ártalmatlanok, mint azt korábban remélték. Laboratóriumi vizsgálatok már igazolták, hogy ezek a részecskék gyulladást okozhatnak, ráadásul reaktív gyökökkel, valamint BPA-val és ftalátokkal szennyezhetik a szervezetet.
A mikroműanyag csak az érem egyik oldala
Nem meglepő módon a kutatók által tesztelt összes műanyag filteres teában kimutatható mennyiségű BPA és ftalát volt. Az egyik – a tanulmányban meg nem nevezett – márka esetében szokatlanul magas ftalátszintet (BBP) mértek, amiről a szakemberek azt gyanítják, hogy a filter lezárásához használt ragasztóanyagból származhatott.
A BPA és a ftalátok mesterséges vegyi anyagok, amelyeket gyakran adnak a műanyag termékekhez, hogy fokozzák azok rugalmasságát, átlátszóságát, tartósságát és élettartamát. Ezeket az iparban „mindenütt jelenlévő vegyi anyagokként” tartják számon, mivel a környezetben bárhol fellelhetők: kimutatták már őket a vadon élő állatok – például delfinek és tengeri madarak –, valamint az emberek szervezetében is.
Egyre több bizonyíték támasztja alá, hogy ezek a rejtett vegyszerek mélyreható hatással lehetnek az egészségre, különösen az endokrin rendszerre. Ezek a hormonokat termelő mirigyek szabályozzák többek között az anyagcserét, a szexuális funkciókat, a reprodukciót, az alvást és a hangulatot is.
A jó hír az, hogy a most vizsgált teákban a BPA szintje a biztonságos határértékeken belül maradt. Az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) által meghatározott limitek alapján egy csésze tea a napi megengedett BPA-mennyiség körülbelül 4,5–21,7 százalékát tartalmazza. A szerzők szerint azonban ezt az arányt érdemes komolyan venni, különösen a gyermekek, a várandós nők és a rendszeres, nagy mennyiséget fogyasztó teázók esetében.
Mit mutattak a korábbi kutatások?
Korábbi tanulmányok arra utaltak, hogy a teafilterekből származó mikroműanyag-szennyezés mértéke nagyságrendekkel nagyobb is lehet. Egy 2019-ben megjelent kutatás szerint a szintetikus teafilterek egyetlen csésze italt akár milliárdnyi mikro- és nanoméretű műanyaggal is beszennyezhetnek.
Bár az új törökországi tanulmány ennél jóval kevesebbet – csészénként több száztól néhány ezerig terjedő darabszámot – talált, valószínű, hogy ez a szám is alulbecsült. A kutatócsoport ugyanis olyan módszert alkalmazott, amely nem volt képes kimutatni a nanoműanyagokat, és csak a 100 mikrométernél nagyobb részecskéket tudta műanyagként azonosítani, így a tényleges szennyezettség sokkal magasabb lehet a közölt adatoknál – írta meg az IFLScience.
