Egyes emberi maradványok a radiokarbonos kormeghatározás szerint évtizedekkel, sőt akár évszázadokkal korábbiak voltak, mint azok az épületek, amelyek mellett vagy amelyek területén eltemették őket. A rejtélyre a Dél-dániai Egyetem és az Izotópkutató Központ szakemberei találtak magyarázatot, amely egyúttal fontos figyelmeztetést is jelent a régészek számára.
A kutatók szerint a látszólagos időbeli ellentmondás hátterében egy eddig nem kellőképpen figyelembe vett jelenség, az úgynevezett édesvízi víztározóhatás, vagyis a freshwater reservoir effect állhat. Ez ugyanis jelentősen torzíthatja a radiokarbonos kormeghatározás eredményeit, különösen azoknál az embereknél, akik életük során sok édesvízi halat fogyasztottak.
A radiokarbonos kormeghatározás a szén-14 nevű radioaktív izotóp mennyiségének mérésén alapul. Ez az izotóp a kozmikus sugárzás hatására keletkezik a légkörben, majd a növényekbe, onnan pedig a táplálékláncon keresztül az állatok és az emberek szervezetébe jut. Az élőlények haláluk után már nem vesznek fel újabb szén-14-et, így annak mennyisége fokozatosan csökken a szervezetükben. A megmaradt izotóp mennyiségéből a szakemberek következtetni tudnak a halál időpontjára.
A probléma akkor jelentkezik, amikor valaki jelentős mennyiségű édesvízi halat fogyaszt. A folyókban és tavakban ugyanis a szénizotópok aránya eltérhet a légkörben mérhető értékektől. Egyes vizekben az oldott, ősi eredetű szén miatt jóval kevesebb szén-14 található, mint a levegőben. Emiatt az ilyen környezetből származó táplálékot fogyasztó emberek csontjai a valóságosnál jóval idősebbnek tűnhetnek a vizsgálatok során.
Kaare Lund Rasmussen, a Dél-dániai Egyetem régészeti természettudományokkal foglalkozó kutatója szerint szélsőséges esetben például a Rajnából származó hal akár 1300 évvel idősebbnek mutatkozhat, mint egy ugyanabban az időben élő szárazföldi élőlény. A szakember ugyanakkor hangsúlyozta, hogy az eltérés nem korrigálható egyszerűen egy állandó évszámmal, mivel az édesvízi halak fogyasztásának hatása rendkívül változó lehet: egyes esetekben egyáltalán nem jelentkezik, máskor akár ezer évet is elérhet.
A kutatócsoport 27, középkori dán kolostorokból feltárt emberi maradványt vizsgált meg. A minták közül hatnál különösen feltűnő eltéréseket találtak: ezek a csontok a radiokarbonos vizsgálatok alapján jóval korábbi időszakból származtak, mint az adott kolostorok alapítása. Az egyik, Svendborg városában feltárt csontváz például 1100 és 1155 közé volt datálható, miközben a kolostor csak 1236-ban épült fel. Egy másik, Viborgban talált emberi maradvány esetében a vizsgálat legkésőbb 976-os halálozási időpontot jelzett, vagyis több mint egy évszázaddal korábbit, mint az épület alapítása.
A kutatók szerint a középkori táplálkozási szokások magyarázatot adhatnak az eltérésekre. A keresztény Európában a nagyböjt idején korlátozták a húsfogyasztást, az édesvízi halak azonban megengedett tápláléknak számítottak. Egyes közösségekben ráadásul kifejezetten értékes és előkelő élelmiszernek tekintették őket. Így azok az emberek, akik rendszeresen fogyasztottak folyami vagy tavi halakat, szervezetükben olyan szénizotóp-arányokat halmozhattak fel, amelyek később jelentősen torzították csontjaik kormeghatározását.
A feltételezést egy másik izotóp, a nitrogén-15 vizsgálata is alátámasztotta. Ennek az izotópnak a szintje jellemzően magasabb a vízi táplálékláncokban, és a kutatók mind a vizsgált mintákban emelkedett értékeket mértek. Ez arra utalt, hogy az elhunytak étrendjében jelentős szerepet játszhattak a vízi eredetű élelmiszerek.
A jelenség ráadásul nem kizárólag Dániában okozhat problémát. A szakemberek szerint Európa más területein és a világ számos régészeti lelőhelyén is előfordulhat hasonló félreértés. Példaként egy balkáni kőkorszaki lelőhelyet említenek, ahol állati csontokból készült nyílvesszők emberi maradványokba fúródva kerültek elő. Elsőre azt várnánk, hogy a csontok és a nyilak nagyjából azonos korúak legyenek, a korábbi vizsgálatok azonban azt mutatták, hogy az emberi maradványok akár 500 évvel idősebbnek tűnhetnek az állati csontokból készült fegyvereknél. A különös eltérésre szintén magyarázatot adhat az édesvízi halak fogyasztása.
A kutatók ezért arra figyelmeztetik a régészeket, hogy az emberi csontok radiokarbonos vizsgálatakor mindig mérlegelni kell az édesvízi táplálkozás lehetséges hatását. Különösen a középkori maradványok esetében tartják fontosnak a nitrogén-15 szintjének mérését, amely segíthet felismerni az étrendből eredő torzításokat. Az eredmények alapján ugyanis egy csontváz kora nem feltétlenül azt az időpontot tükrözi, amikor az adott ember valóban élt és meghalt. A kutatók figyelmeztetése az npj Heritage Science című tudományos folyóiratban jelent meg - írja a ScienceAlert.







