Különös, mintegy 6000 éves csonttárgyak kerültek elő egy dél-örményországi sziklamenedékből, amelyek rendeltetése mindmáig komoly fejtörést okoz a régészeknek.
A Jeghegis-1 nevű régészeti lelőhelyen feltárt leletek között 19 olyan hosszúkás, csőszerű tárgy található, amelyek valamilyen ismeretlen célt szolgálhattak az egykori közösség életében. A kutatók egyelőre több lehetséges magyarázatot is felvetettek, de egyik elméletet sem sikerült bizonyítani.
A sziklamenedék mintegy 1500 méteres tengerszint feletti magasságban, a Jeghegis folyó völgyében található. A radiokarbonos vizsgálatok alapján a területet az időszámításunk előtti 4100 és 3500 közötti időszakban, vagyis a rézkorban használták. Ez az időszak jelentős technológiai és gazdasági változásokat hozott a Dél-Kaukázus térségében.
A nemzetközi kutatócsoport összesen 40 csontból készült tárgyat vizsgált meg. Ezek között 23 félkész darab, tíz befejezett eszköz, négy gyártási hulladék és három nyersanyagdarab volt. Különösen a 19 hosszúkás, üreges vagy csőszerű lelet keltette fel a szakemberek figyelmét. Felületükön vágás, fűrészelés, csiszolás és egyéb mechanikai megmunkálás nyomait fedezték fel. Néhány darab elkészítését azonban valamilyen okból nem fejezték be.
A tárgyak rendeltetésével kapcsolatban több elképzelés is született. Elképzelhető, hogy egykor egyszerű hangszerekként, kisebb tárolóedényekként, amulettként vagy dísztárgyakként használták őket. A leletek hasonló formája arra utal, hogy előállításuk meghatározott szabályok szerint történhetett. Az sem kizárt, hogy a különös csövek társadalmi jelentőséggel bírtak, és tulajdonosaik rangját vagy közösségen belüli helyzetét is jelezhették.
A kutatás egyik legfontosabb eredménye az volt, hogy a tudósoknak sikerült meghatározniuk, milyen állatok csontjaiból készültek a tárgyak. Ehhez a ZooMS nevű módszert alkalmazták, amely a csontokban fennmaradt kollagénfehérjék jellegzetes mintázata alapján képes azonosítani az állatfajokat. Az eljárás különösen hasznosnak bizonyult, mivel a csontdarabok egy részén már nem maradtak meg azok az anatómiai jellegzetességek, amelyek a hagyományos azonosításhoz szükségesek.
A 40 leletből 39 esetében sikerült meghatározni az alapanyagot. A vizsgálatok szerint 16 tárgy kecske-, 11 juh-, hat nyúl-, egy pedig gazellacsontból készült. Két további darab esetében a kutatók nem tudták egyértelműen eldönteni, hogy házi sertés vagy vaddisznó csontját használták-e fel. A fennmaradó minták közül háromnál csak tágabb állatcsoportot sikerült meghatározni.
A juh- és kecskecsontok túlsúlya nem meglepő, hiszen ezek az állatok a korabeli közösségek gazdaságának alapját jelentették. Húst, tejet, gyapjút és különféle használati tárgyak előállításához szükséges alapanyagokat biztosítottak. A leletek azt is bizonyítják, hogy az itt élők komoly jártassággal rendelkeztek a szerves anyagok megmunkálásában.
A tárgyakon megfigyelt nyomok alapján a mesterek elsősorban kőeszközöket használhattak a csontok formálásához. A kutatók nem találtak egyértelmű bizonyítékot arra, hogy a megmunkálást fémszerszámokkal végezték volna. Ez azért különösen érdekes, mert a rézkorban a térségben már fejlődésnek indult a korai fémművesség, miközben a sókitermelés, a fémfeldolgozás és az állattenyésztés is egyre jelentősebbé vált.
A sziklamenedékben talált nyers csontdarabok, gyártási hulladékok, félkész termékek és befejezett eszközök arra utalnak, hogy a tárgyak előállításának legalább egy része közvetlenül a lelőhelyen történhetett.
A kutatás tehát fontos részleteket tárt fel a hatezer évvel ezelőtt élt emberek kézműves tudásáról és mindennapi életéről, a különös csontcsövek valódi funkciója azonban továbbra is rejtély maradt - írja a focus.pl.
