Rendkívül megrázó régészeti felfedezést tettek izraeli kutatók az ókori Askelónban, ahol egy római kori fürdőház alatt húzódó csatornában közel száz csecsemő csontmaradványaira bukkantak. A lelet különösen azért keltett nagy figyelmet, mert a maradványok többsége fiúgyermekektől származott, és a kutatók szerint a halálesetek hátterében akár tudatos csecsemőgyilkosság is állhatott.
A fürdőház a Kr. u. 4. században épült, és egészen a 6. századig használatban maradt. Az alatta található csatornában az emberi maradványok állati csontokkal keveredtek. A csontok viszonylag jó állapotban maradtak fenn, ami arra utal, hogy a gyermekek testét röviddel a haláluk után helyezhették a csatornába, amikor a lágyszövetek még jelen voltak. A felfedezés azért is különös, mert a környéken más csecsemőket gondosan, edényekbe helyezve temettek el, így a csatornába dobott gyermekek sorsa egyértelműen eltért a korabeli temetkezési szokásoktól.
A kutatók több lehetséges magyarázatot is megvizsgáltak. Az egyik feltételezés szerint a gyermekek tömeges megölés áldozatai lehettek, de az sem zárható ki, hogy valamilyen járvány vagy más katasztrófa miatt alakult ki rendkívüli helyzet. A csontvizsgálatok azonban arra utaltak, hogy a csecsemők nagyjából azonos életkorúak voltak, ami inkább a szándékos csecsemőgyilkosság lehetőségét erősíti. A szakemberek a fogakon vas-oxid-lerakódásokat is azonosítottak, amelyek összefüggésben állhatnak a halál időpontjában bekövetkező vérzéssel.
A történet egyik legkülönösebb részlete, hogy a maradványok között feltűnően sok fiúgyermeké volt. Az ókori görög és római társadalmakban a csecsemőgyilkosságot időnként a család méretének korlátozására is alkalmazták, ugyanakkor a nem kívánt gyermekek közül általában inkább a lányokat hagyták magukra. Ezért a lelet különleges magyarázatot igényelt.
Egy másik kutatócsoport DNS-vizsgálatokkal is elemezte a csontokat, és arra jutott, hogy a maradványok között lánygyermekek is voltak, bár a fiúk száma jóval magasabbnak bizonyult. Felvetették annak lehetőségét, hogy a fürdőház valójában bordélyként is működhetett, mivel az épület egy olyan városrészben állt, amelyet a római kori Askelón prostitúcióval összefüggő területeként tartanak számon.
A feltételezés szerint az ott dolgozó kurtizánok nem kívánt gyermekeiket hagyhatták a csatornában. A kutatók elképzelhetőnek tartották, hogy egyes lánygyermekeket megtartottak és később a prostitúció világában neveltek fel, míg más csecsemőktől megszabadultak. A korabeli fürdőházakban ugyanis férfiak is dolgoztak, de a női alkalmazottak iránt nagyobb kereslet mutatkozott.
Ezt az elméletet azonban nem minden történész fogadta el. John M. Riddle, az Észak-Karolinai Állami Egyetem történésze arra hívta fel a figyelmet, hogy az ókori források szerint a prostituáltak ismerték a terhesség megelőzésének különböző módszereit, ezért kérdéses, miért éppen az askelóni fürdőházban alakult volna ki ilyen gyakorlat.
A közel száz csecsemő maradványainak felfedezése így máig megválaszolatlan történelmi kérdéseket vet fel. Bár a kutatók több lehetséges magyarázatot is felállítottak, egyelőre nem sikerült bizonyítani, pontosan miért kerültek a gyermekek egy római kori csatornába, és mi vezetett a halálukhoz. A lelet mindenesetre az ókori társadalmak egyik legsötétebb, máig kevéssé ismert gyakorlatára irányítja a figyelmet - írja az IFLScience.
