Rendkívüli régészeti lelet került elő Törökország nyugati részén: a kutatók mintegy négyezer éves kutyalábnyomokat fedeztek fel egy bronzkori ház romjai között.
A nyomok egy agyagtéglán maradtak fenn, amelyet egykor az épület falának felhúzásához használtak. A különleges lelet nemcsak azért figyelemre méltó, mert évezredeken át megőrződött, hanem azért is, mert egy apró, hétköznapi pillanatot idéz fel az ókori emberek életéből.
A felfedezés a Törökország Kütahya tartományában található Tavşanlı Höyük régészeti lelőhelyen történt, amely Nyugat-Anatólia egyik jelentős bronzkori települése volt. A feltárásokat Erkan Fidan professzor, a Bilecik Şeyh Edebali Egyetem kutatója vezeti. A szakemberek egy egykori ház leomlott maradványai között bukkantak rá a lábnyomokat őrző téglára. Az épületet több ezer évvel ezelőtt tűz pusztította el, a romok pedig végül maguk alá temették az értékes régészeti emléket.
A kutatók feltételezése szerint a nyomokat egy kutya hagyta hátra, amikor átsétált egy még nedves, kiégetés vagy kiszárítás előtt álló agyagtéglán. A korabeli építők föld, víz és szalma összekeverésével készítették a vályogtéglákat, amelyeket a napon szárítottak meg, mielőtt beépítették volna őket a falakba. Az állat mancsai belenyomódtak a puha felületbe, a téglának pedig a megszilárdulása után is sikerült megőriznie a lenyomatokat. Amikor később az épület leégett és összeomlott, a különleges darab a törmelék közé került, ahol évezredeken keresztül rejtve maradt.
A lelet különlegessége, hogy nem tudatosan elkészített tárgyról, például kerámiáról, szerszámról vagy dísztárgyról van szó, hanem egy véletlenül fennmaradt nyomról. A lábnyomok közvetlen bizonyítékot szolgáltatnak arra, hogy kutyák is megfordultak a település épületei és az építkezésekhez használt anyagok körül. Azt azonban a lelet önmagában nem árulja el, hogy az állat egy családhoz tartozott-e, őrző-védő feladatot látott-e el, vagy egyszerűen csak szabadon kóborolt a településen.
Mehmet Nuri Ersoy török kulturális és turisztikai miniszter 2026. október 26-án jelentette be a felfedezést. Hangsúlyozta, hogy a régészeti kutatások nemcsak az egykori épületeket és tárgyakat tárják fel, hanem a mindennapi élet apró, váratlan emlékeit is felszínre hozzák. Tavşanlı Höyük azért is fontos lelőhely, mert az ásatások révén a szakemberek egyre többet tudnak meg a bronzkori nyugat-anatóliai közösségek életéről.
A négyezer éves kutyanyomok arra emlékeztetnek, hogy a régészet legérdekesebb felfedezései nem mindig aranykincsek, monumentális épületek vagy gazdag sírok formájában kerülnek elő. Néha egyetlen, véletlenül megőrződött lábnyom is képes közelebb hozni a múltat, és megmutatni, milyen lehetett az élet egy olyan közösségben, amelynek tagjai négyezer évvel ezelőtt ugyanúgy megosztották környezetüket az állatokkal, mint napjainkban - írja a HeritageDaily.
