Brit kutatóknak sikerült újra előállítaniuk egy mintegy 1600 éves római üveg különleges optikai hatását, amely évszázadok óta foglalkoztatja a tudósokat. A negyedik századból származó, úgynevezett Lükurgosz-kupa normál megvilágításban jádezöldnek látszik, ám ha hátulról világítják meg, mély rubinvörös színben ragyog fel.
A páratlan műtárgy a londoni British Museum gyűjteményében található, és a kutatók sokáig nem tudták pontosan megismételni a színváltozásért felelős jelenséget.
A Sheffieldi Egyetem kutatói, Lisa Hollands és Caroline Jackson vezetésével, most olyan üveget készítettek, amely az eredetihez hasonlóan reagál a fényre. Munkájuk során egy ősi üvegreceptből indultak ki, és arany-, valamint ezüstrészecskéket juttattak az olvadt üvegbe. Az anyagot több mint 1000 Celsius-fokra hevítették, majd ellenőrzött körülmények között hagyták lehűlni. Ennek során rendkívül apró, nanométeres méretű fémrészecskék alakultak ki az üveg belsejében. Ezek mérete és eloszlása alapvetően meghatározza, hogyan lép kölcsönhatásba az anyag a fénnyel.
A különleges színhatás titka tehát nem egyszerű festékben vagy az üveg felületén található bevonatban rejlik, hanem a benne eloszló parányi fémrészecskékben. Amikor a fény áthalad az üvegen, a részecskék elnyelik a kék és a zöld fény egy részét, ezért a vöröses és narancssárgás árnyalatok kerülnek előtérbe. Ha viszont a fény az üveg felületéről verődik vissza, a részecskék más módon szórják azt, így az anyag zöldes színűnek látszik. Az ilyen tulajdonságú üveget dikroikus, vagyis kétféle színt mutató üvegnek nevezik.
A Lükurgosz-kupa nemcsak optikai különlegessége, hanem művészi kidolgozása miatt is figyelemre méltó. A római mesterek az üveg vastag falát olyan aprólékosan csiszolták meg, hogy a külső felületen egy bonyolult, részben áttört dombormű maradt vissza. A jelenet a görög mitológia egyik történetét ábrázolja: Lükurgosz király megtámadja Dionüszosz egyik követőjét, ám egy szőlőindává változó növény körbefonja és foglyul ejti. A bor és a szőlő motívuma a kupa lehetséges használatával kapcsolatban is fontos lehet.
A mostani kísérlet azért jelentős, mert a kutatók a korábbi próbálkozásoknál pontosabban tudták reprodukálni az eredeti tárgy zöld és vörös árnyalatait. Hasonló hatású üveget már az 1960-as években is előállítottak, de a Sheffieldi Egyetem szakembereinek eredménye közelebb áll a római műtárgy színeihez. Ian Freestone, a University College London régészeti anyagokkal foglalkozó professzor emeritusa szerint a kísérletek azt is megmutatták, mennyire nehéz lehetett az ókori mestereknek elérniük ezt az eredményt. Az üveg színe ugyanis rendkívül érzékenyen függött a kemencében uralkodó körülményektől, így még a kemencén belüli elhelyezkedés megváltozása is eltérő színt eredményezhetett.
Ez arra utal, hogy a római üvegművesek talán nem ismerték teljesen a jelenség tudományos hátterét, és előfordulhatott, hogy a különleges hatást részben véletlenül fedezték fel. Az arany és az ezüst apró mennyiségben, szennyeződésként vagy a felhasznált eszközökről is bekerülhetett az üvegbe. A mai kutatók számára éppen ez teszi különösen érdekessé a leletet: az ókori kézművesek olyan eredményt értek el, amelynek működését csak a modern anyagtudomány segítségével lehetett részletesen megmagyarázni.
A kupa színváltásának szimbolikus jelentése is lehetett. Egyes feltételezések szerint a zöldből vörösbe váltó üveg a szőlő érését idézhette, ami összhangban áll a tárgyon látható szőlőindákkal és Dionüszosz alakjával. Elképzelhető ezért, hogy a kupát ünnepi lakomákon vagy különleges ivási szertartásokon használták. A pontos rendeltetése azonban nem bizonyított.
A kutatás eredményét a nagyközönség is megismerheti: Elliot Walker üvegművész a római technika által ihletett kortárs szobrot készített, amely az ókori mitológia motívumait és a különleges színváltó üveget ötvözi. Az alkotást a tervek szerint november 6. és 15. között mutatják be a sheffieldi Millennium Galleryben, az egyetem Festival of the Mind rendezvénysorozatának részeként, később pedig a Turner Museum of Glass állandó kiállítására kerül.
A felfedezés nem csupán egy különleges ókori technika újjáélesztését jelenti. Arra is emlékeztet, hogy a római kézművesek olyan anyagokat és eljárásokat hoztak létre, amelyek működését a modern tudomány csak sok évszázaddal később tudta megérteni - írja a The Guardian.
