Audrey Munson nevét egykor milliók ismerték, alakját bronzba és márványba öntötték és Amerika első szupermodelljeként emlegették. Aztán egy gyilkossági botrány mindent megváltoztatott.
A fiatal nő eltűnt a reflektorfényből, majd negyvenéves korában pszichiátriai intézetbe került, ahonnan soha többé nem tért vissza a szabad életbe. Még 65 évet élt az intézet falai között, miközben az általa ihletett szobrokat továbbra is emberek milliói csodálták.
A fiatal lány, akit egyetlen találkozás tett híressé
Audrey Marie Munson 1891. június 8-án született a New York állambeli Rochesterben. Szülei különválása után édesanyjával nőtt fel, aki igyekezett biztosítani lánya jövőjét. A fiatal Audrey New Yorkba költözött, ahol eleinte táncosként és színpadi szereplőként próbált boldogulni.
Sorsa azonban különös fordulatot vett, amikor szépségére felfigyelt egy fényképész, Felix Benedict Herzog. A férfi művészeknek ajánlotta modellként és a fiatal lány hamarosan a kor legjelentősebb amerikai szobrászainak műtermeiben találta magát.
Audrey megjelenése tökéletesen megfelelt az akkori művészeti ideálnak. Arányos alakja, finom arcvonásai és természetes tartása miatt a klasszikus görög és római szobrok nőalakjait idézte. A művészek számára különösen értékes volt, hogy hosszú ideig képes volt mozdulatlanul tartani a bonyolult pózokat.
Hamarosan szinte minden jelentős szobrász őt szerette volna modellnek. Néhány év alatt Amerika egyik legismertebb női arca lett.
New Yorkban ma is mindenütt ott van az arca
Audrey Munson különös öröksége, hogy alakja ma is New York számos nevezetes pontján látható.
Az ő vonásai ihlették többek között a Manhattan Municipal Building tetején álló aranyozott nőalakot, a Civic Fame szobrot.
A Central Park délnyugati részén található USS Maine-emlékmű nőalakjához szintén ő állt modellt és a híres Pulitzer-kút szobrászati kompozíciójában is felismerhető alakja.
1915-ben, a San Franciscó-i Panama–Pacific világkiállításon számos alkotás készült az ő közreműködésével. Olyan sok szobron jelent meg, hogy a sajtó egyszerűen „Miss Manhattannek”, vagyis Manhattan kisasszonyának nevezte.
A művészek görög istennőként, az igazságosság, a győzelem és a szépség megtestesítőjeként örökítették meg. A korabeli újságokban gyakran jelentek meg róla fényképek és neve a művészvilágon kívül is ismertté vált.
A különös azonban az volt, hogy miközben szinte mindenki látta a testéről mintázott szobrokat, az emberek jelentős része nem tudta, ki az a fiatal nő, aki ezekhez modellt állt.
A modell, aki a filmvásznon is történelmet írt
Audrey számára a szobrászati modellezés után a mozi jelentette a következő lehetőséget. 1915-ben szerepet kapott az Inspiration című némafilmben, amelyben egy művész modelljét alakította. A film különlegessége az volt, hogy Munson meztelenül is megjelent benne, ami a korszak amerikai filmiparában rendkívül szokatlannak számított.
A művészeti célú aktábrázolás heves vitákat váltott ki, de a film jelentős érdeklődést keltett.
1916-ban újabb alkotásban, a Purity című filmben szerepelt, amely hasonlóan merész jeleneteket tartalmazott. Egyes városokban a hatóságok tiltották vagy megvágták a filmet. Munson azonban kiállt amellett, hogy a meztelen emberi test művészi ábrázolása nem azonos az erkölcstelenséggel.
Pályafutása során összesen négy némafilmben szerepelt. Az Inspiration elveszett, a Purity egy példányát viszont évtizedekkel később Franciaországban megtalálták. Audrey ekkor már nemcsak művészek modellje volt, hanem a mozitörténet egyik úttörő alakja is.
Egy férfi megszállottsága tönkretette a karrierjét
1919-ben olyan botrány robbant ki, amely alapjaiban változtatta meg Munson életét. Audrey és édesanyja ekkor New Yorkban, Walter Keene Wilkins orvos tulajdonában lévő házban bérelt lakást.
A férfi megszállottan beleszeretett a fiatal modellbe, bár a kapcsolat nem volt kölcsönös. Wilkins végül meggyilkolta saját feleségét, Juliát. A nyomozás során kiderült, hogy az orvos Audrey iránti érzései is szerepet játszhattak tettének indítékában.
A sajtó azonnal felkapta a történetet.
Munson neve napokon keresztül szerepelt a lapokban, noha nem volt részese a gyilkosságnak és semmilyen bizonyíték nem utalt arra, hogy köze lett volna a bűncselekményhez.
Wilkinst elítélték, majd a kivégzése előtt öngyilkosságot követett el.
A botrány azonban Audrey számára is súlyos következményekkel járt.
A korábban ünnepelt szépséget egyre kevesebben akarták alkalmazni. A művészvilág és a filmipar fokozatosan elfordult tőle.
Az asszony, akinek arcáért néhány évvel korábban még versengtek a művészek, egyre nehezebben talált munkát.
A világhírnévtől a teljes elszigeteltségig
Munson karrierje az 1920-as évek elejére gyakorlatilag összeomlott.
Édesanyjával visszaköltözött New York állam északi részére, ahol egyre nehezebb anyagi körülmények között éltek.
Korábbi népszerűsége ellenére nem rendelkezett jelentős vagyonnal. A modellek gyakran viszonylag szerény fizetést kaptak, miközben az általuk ihletett műalkotások hatalmas értéket képviseltek.
Audrey 1922-ben öngyilkosságot kísérelt meg, de életben maradt.
Állapotáról és későbbi pszichiátriai kezeléséről a fennmaradt dokumentumok csak részleges képet adnak. Nem lehet teljes bizonyossággal rekonstruálni, milyen betegségek és személyes körülmények vezettek hosszú intézeti tartózkodásához.
1931-ben, negyvenéves korában édesanyja kérésére felvették a New York állambeli Ogdensburgban működő St. Lawrence pszichiátriai intézetbe. Akkor még senki sem sejthette, hogy Audrey élete hátralévő részét ott fogja tölteni.
Az évek évtizedekké váltak. A modell, akinek egykor egész Amerika csodálta a szépségét, fokozatosan eltűnt a nyilvánosság emlékezetéből.
Hatvanöt évig élt a pszichiátriai intézetben
Audrey Munson történetének legmegrázóbb része nem az, hogy elveszítette a hírnevét, hanem az, hogy milyen hosszú ideig élt intézetben. 1931-től egészen 1996-ban bekövetkezett haláláig a St. Lawrence intézet lakója maradt.
Ez összesen közel 65 évet jelentett.
Ezalatt az Egyesült Államok alapjaiban megváltozott. Eltelt a második világháború, megszületett a televíziós korszak, az ember eljutott a Holdra és a modern divatipar világszerte hatalmas üzletté vált.
Audrey azonban mindebből már nem térhetett vissza korábbi életébe. A nyolcvanas években rokonai és kutatók újra felfigyeltek rá. Ekkor derült ki szélesebb körben, hogy Amerika egykori szépségideálja még mindig életben van.
1996. február 20-án, 104 éves korában hunyt el. Hamvait kezdetben jelöletlen sírban helyezték el, később családtagjai sírkövet állíttattak emlékére.
A nő, akit mindenki látott, de végül senki sem ismert
Audrey Munson története különös ellentmondást rejt.
Egykor Amerika egyik legismertebb modellje volt. Szobrászok örökítették meg alakját, filmkészítők keresték társaságát és milliók láthatták a róla készült műalkotásokat.
Mégis úgy alakult az élete, hogy saját története évtizedekre szinte feledésbe merült.
Napjainkban ismét egyre többen foglalkoznak munkásságával. Könyvek, kiállítások és történeti kutatások igyekeznek visszaadni neki azt az elismerést, amelyet életében nem mindig kapott meg.
Audrey Munson sorsának legmegrázóbb ellentmondása, hogy miközben szépségét a művészek az örökkévalóságnak szánták, magáról az emberről szinte teljesen megfeledkeztek.
New York utcáin ma is ezrek sétálnak el a róla mintázott szobrok mellett. Felnéznek az aranyozott nőalakokra, megcsodálják a márványba faragott arcokat, majd továbbindulnak.
A legtöbben nem tudják, hogy ezek mögött egy valóságos nő állt, aki élete nagyobb részét pszichiátriai intézetben töltötte.
A szobrok túlélték a századot.
Audrey Munson neve azonban csak jóval halála után kezdte visszanyerni méltó helyét az amerikai művészet történetében.







