A nagyjából öt négyzetméteres, i. e. 6900–6800 körülre datált műhely különösen jelentős, mert bizonyítékot szolgáltat arra, hogy a neolitikus közösségek már rendkívül korán szervezett keretek között foglalkoztak ásványok feldolgozásával és rézművességgel.
A törökországi Diyarbakır tartományban található Çayönü Tepesi régészeti lelőhelyen egy mintegy 9000 éves bányászati és rézfeldolgozó műhely maradványaira bukkantak a régészek.
A feltárás során nyers és részben feldolgozott malachitdarabokat, megmunkált malachitot, rézgyöngyöket és más réztárgyakat találtak. A műhely közepén egy kővel burkolt munkafelületet alakítottak ki, körülötte pedig legalább hat cölöplyukat azonosítottak. Ezek arra utalnak, hogy a területet valószínűleg valamilyen tetőszerkezettel vagy árnyékolóval fedték le, és tudatosan alakították ki a munkavégzéshez.
Különösen fontos, hogy ugyanazon a helyen kerültek elő a nyersanyagok, a részben megmunkált darabok és a kész tárgyak. Ez arra utal, hogy nem egyszerűen kész termékeket tároltak a lelőhelyen, hanem ténylegesen ott zajlott a feldolgozás és a gyártás. A műhelyben és közvetlen környezetében összesen mintegy 42 malachit- és rézleletet azonosítottak.
A felfedezés azért is különleges, mert Çayönüben már korábban is találtak arra utaló bizonyítékokat, hogy az emberek már i. e. 9100 körül foglalkoztak malachittal és rézzel. Az új lelet így azt sugallja, hogy a településen mintegy kétezer éven keresztül fennmaradt az ásványfeldolgozás és a korai fémművesség hagyománya. Ez fontos betekintést nyújt abba az időszakba, amikor a Közel-Keleten a közösségek egyre inkább letelepedett életmódra, mezőgazdaságra és specializált termelésre tértek át.
A 2026-os ásatási szezonban más jelentős leletek is előkerültek: a kutatók jó minőségű kerámiákat találtak, amelyek a kerámiás neolitikum korai szakaszához és a Proto-Hassuna kultúrához köthetők. Ezeket egyelőre i. e. 6800–6600 közé datálják, pontos korukat további radiokarbonos és régészeti vizsgálatokkal határozzák meg.
A 9000 éves műhely különleges értékét az adja, hogy nem csupán elszórt fémtárgyakat találtak, hanem egy teljes, jól azonosítható termelési területet, amelynek szerkezete és a feldolgozás különböző szakaszaiból származó leletei együtt őrződtek meg. Ez újabb bizonyíték arra, hogy a korai neolitikus társadalmak technológiai tudása és munkaszervezése jóval fejlettebb lehetett, mint azt korábban feltételezték – írja az aa.com.
