Rendkívüli régészeti felfedezést tettek Csehországban: egy mintegy 6500 éves, kör alakú építményt tártak fel, amely a kutatók szerint rituális központként szolgálhatott, és a Nap, valamint a Hold ciklusainak megfigyelésére is alkalmas volt. A közép-csehországi Chleby közelében feltárt monumentális létesítmény körülbelül ezer évvel idősebb a Stonehenge-nél.
A lelőhely egy mintegy 230 méter átmérőjű, kör alakú árokból állt, amely körülbelül 2,5 méter mély volt. Az árok körül tizenkét bejáratot alakítottak ki, amelyek elhelyezkedése a régészek szerint egyáltalán nem volt véletlenszerű. A szakemberek úgy vélik, hogy az egykor fából készült oszlopokkal kialakított szerkezet falai lehettek, a bejáratokat pedig állati maradványok alapján akár szarvasmarhák koponyái és szarvai is díszíthették.
A kutatók számára különösen érdekes a bejáratok tájolása. Geometriai elrendezésük lehetővé tehette, hogy az építmény belsejéből bizonyos nap- és holdállásokat figyeljenek meg. A nyílások között olyanok is voltak, amelyek a nyári napforduló napfelkeltéjéhez, illetve a téli napforduló napnyugtájához igazodtak. Egyes irányok pedig a Hold 18,6 éves ciklusának szélsőséges horizontális helyzetéhez kapcsolódhattak. Mindez arra utal, hogy a több ezer évvel ezelőtt élt földműves közösségek számára az égitestek mozgása fontos szerepet játszhatott a vallási és rituális életben.
A kutatók szerint a Nap és az évszakok változása szimbolikus jelentőséggel is bírhatott. A nyári napfordulóhoz kapcsolódó napfelkelte egy új kezdetet, míg a téli napforduló napnyugtája egy lezárást jelképezhetett. Hasonló elv figyelhető meg több ezer évvel később Stonehenge fő tengelyének kialakításában is, ami azt mutatja, hogy az égi jelenségekhez igazított építmények hagyománya jóval korábbra nyúlhat vissza, mint azt korábban gondolták.
A lelőhely későbbi története is figyelemre méltó. A kör alakú építmény közelében korábbi ásatások során a bronzkorból, az Únětice-kultúra időszakából származó 18 ember temetkezését is megtalálták. Később azonban, a vaskorban, a monumentum elveszíthette eredeti vallási jelentőségét: az árkot fokozatosan feltöltötték, és egy hétköznapi települést alakítottak ki a helyén.
A régészeti kutatás még nem ért véget. A szakemberek a lelőhely talajának kémiai elemzésével szeretnének további információkat szerezni arról, hogyan használták a különleges építményt az őskor különböző időszakaiban, és milyen szerepet tölthetett be az egykori közösségek életében.
