Az amerikai–kínai kapcsolatok 2026 őszére egyszerre jutottak el egy óvatos közeledéshez és egy egyre élesebb stratégiai versenyhez. Donald Trump és Hszi Csin-ping szeptember 24-re tervezett washingtoni találkozója ezért jóval többről szólhat egyszerű kereskedelmi tárgyalásnál: Tajvan, a mesterséges intelligencia, a félvezetők, a két ország gazdasági kapcsolatai és a katonai kockázatok egyaránt napirendre kerülhetnek.
Az elmúlt hónapokban Washington és Peking között folytatódott a technológiai verseny és a kölcsönös bizalmatlanság, ugyanakkor mindkét fél tett olyan lépéseket is, amelyek arra utalnak, hogy nem akarják teljesen szétválasztani a két gazdaságot. Erre jó példa, hogy egy kínai vállalat a napokban húszéves szerződést kötött amerikai LNG vásárlására, miközben a két ország magas rangú gazdasági tisztviselői közvetlenül a csúcstalálkozó előtt is tárgyalnak.
A találkozó egyik legérzékenyebb kérdése minden bizonnyal Tajvan lesz. Peking Tajvant az amerikai–kínai kapcsolatok egyik legfontosabb kérdésének tekinti, és Hszi várhatóan ismét szóba hozza Washington fegyverszállításait és az Egyesült Államok Tajvannal kapcsolatos politikáját. Trump májusban azt mondta, hogy egy 14 milliárd dolláros, Tajvannak szánt amerikai fegyvercsomagot egyelőre visszatartott, és azt tárgyalási eszközként jellemezte. Emiatt Tajvanon és Japánban is figyelnek arra, milyen megfogalmazást használ majd Trump Hszivel szemben. Az amerikai politika hivatalosan továbbra is az úgynevezett „egy Kína” politikán alapul, Washington ugyanakkor jelentős biztonsági támogatást biztosít Tajvannak.
Tajvan azért is különösen kényes ügy, mert nem pusztán területi és katonai konfliktusról van szó. A sziget kulcsszerepet játszik a világ legfejlettebb félvezetőinek előállításában, így egy Tajvan körüli katonai konfliktus következményei gyorsan végiggyűrűznének a világgazdaságon. Az Egyesült Államok ázsiai partnerei ezért attól tartanak, hogy még egy látszólag apró változás is Washington szóhasználatában másként értelmezhető Pekingben, Tajpejben és a térség többi fővárosában.
A másik hatalmas témakör a mesterséges intelligencia és a chipek lehet. Washington és Peking ma már nem egyszerűen gazdasági ágazatként tekint az AI-ra, hanem olyan technológiaként, amely hosszú távon a gazdasági és katonai erőviszonyokat is befolyásolhatja. Az Egyesült Államok 2022 óta komoly korlátozásokat alkalmaz a fejlett félvezetők és chipgyártó berendezések Kínába történő exportjára. Trump ugyanakkor bizonyos esetekben lazított ezen a politikán: engedélyezte például az Nvidia H200-as AI-chipjeinek kínai értékesítését.
A két ország között ráadásul már nem csak arról folyik vita, hogy Kína milyen chipekhez férhet hozzá. Washington kínai vállalatokat azzal is vádolt, hogy amerikai AI-rendszerek képességeit próbálták lemásolni úgynevezett „distillation” módszerekkel; Peking ezeket a vádakat megalapozatlannak nevezte. Közben az amerikai és kínai modellek közötti technológiai különbség egyes iparági értékelések szerint csökken. Ez azt jelenti, hogy az Egyesült Államoknak egyre nehezebb pusztán exportkorlátozásokkal hosszú távú technológiai előnyt fenntartania.
Érdekes módon éppen az AI lehet az a terület is, ahol minimális együttműködés kialakulhat. Scott Bessent amerikai pénzügyminiszter a Trump–Hszi-találkozó előtt He Lifeng kínai miniszterelnök-helyettessel tárgyal, és jelezte, hogy Washington kész beszélni az AI közös kockázatairól. Különösen érzékeny kérdés az AI katonai alkalmazása: amerikai és kínai szakértők egyaránt felvetették, hogy szükség lenne biztosítékokra például azért, hogy mesterséges intelligencia ne avatkozhasson ellenőrizetlenül nukleáris rendszerekbe, illetve egy automatizált kibertámadást ne értelmezzen tévesen valódi katonai támadásként a másik fél.
A kereskedelem szintén megkerülhetetlen lesz. Trump továbbra is azt akarja elérni, hogy Kína több amerikai terméket vásároljon, és az Egyesült Államokban termeljen. Érdekes változás, hogy az amerikai elnök szeptemberben már arról beszélt: nem ellenezné, ha kínai autógyártók amerikai üzemeket építenének és amerikai munkásokat alkalmaznának. Ez jóval összetettebb megközelítés annál, mint amikor az amerikai–kínai gazdasági kapcsolatokat egyszerűen vámháborúként írják le.
A kérdésre, hogy kinek fontosabb Trump és Hszi találkozója, nincs egyetlen objektív válasz, mert a két fél más célokat követ. Trump számára fontos lehet olyan kézzelfogható gazdasági megállapodás elérése, amelyet belföldön eredményként tud bemutatni, miközben Washingtonnak stratégiai érdeke a technológiai előnyének megőrzése és a Tajvan körüli katonai kockázatok kezelése. Amerikai szövetségesek attól tartanak, hogy egy gazdasági megállapodás érdekében Washington esetleg változtatna Tajvannal kapcsolatos jelzésein, de ez jelenleg aggodalom és nem bizonyított amerikai döntés.
Hszi számára más szempontok kerülhetnek előtérbe. Kínának érdeke az amerikai technológiai korlátozások enyhítése, a kiszámíthatóbb kereskedelmi kapcsolat és annak elkerülése, hogy Washington tovább szigorítsa Kína hozzáférését a legfejlettebb AI-chipekhez. Tajvan esetében pedig Peking számára már az is diplomáciai eredmény lehetne, ha Trump olyan megfogalmazást használna, amelyet Kína az amerikai álláspont elmozdulásaként értelmezhetne. Ugyanakkor Washingtonnak is szüksége van működő kommunikációs csatornákra Pekinggel, különösen a katonai és technológiai kockázatok miatt.
Így a szeptember 24-i találkozó jelentősége nem feltétlenül egy látványos „nagy alku” létrejöttében lesz. Sokkal fontosabb lehet annak megmutatása, hogy a világ két legerősebb gazdasági hatalma képes-e úgy folytatni egy egyre keményebb technológiai, gazdasági és geopolitikai versenyt, hogy közben elkerülje annak katonai konfliktussá válását. Tajvan, az AI és a félvezetők miatt ugyanis az amerikai–kínai kapcsolat ma már messze nem csak Washington és Peking ügye: a következő évek világgazdasági és biztonsági rendszerének egyik meghatározó kérdése.
