A visszahúzódó víz most egy különleges régészeti szenzációt hozott felszínre: láthatóvá váltak a csaknem 1700 éves Konstantin-híd alapjainak egyes részei. A felfedezés ritka lehetőséget kínál a kutatóknak arra, hogy közvetlenül tanulmányozzák a Római Birodalom egyik legnagyobb mérnöki teljesítményét.
A híd I. Konstantin császár uralkodása idején épült, és Kr. u. 328-ban avatták fel. Az ókori Ulpia Oescus városát kötötte össze a mai Románia területén fekvő Sucidavával. Több mint két kilométeres hosszával a kor egyik leghosszabb hídjának számított, és a római mérnöki tudás lenyűgöző bizonyítéka volt. A történészek szerint azonban viszonylag rövid életűnek bizonyult: valószínűleg Kr. u. 367 körül pusztult el.
A most előbukkanó maradványok a Gigen falu közelében jelentek meg, ahol a pleveni Regionális Történeti Múzeum régészei azonnal megkezdték a dokumentálást. Drónokkal és légi felvételekkel rögzítették a látható alapfalak vonalát, valamint felmérték azok állapotát. Pavel Popov régész szerint az ilyen pillanatok rendkívül értékesek a tudomány számára, mert a természet rövid időre megmutatja azt, ami az év nagy részében a Duna mélyén rejtőzik.
A szakemberek hangsúlyozzák, hogy a felfedezés egyszerre örömteli és aggasztó. A híd előbukkanását ugyanis nem egy tervezett feltárás, hanem az Európát sújtó súlyos aszály okozta. Az idei nyáron egymást követték a rekordokat döntő hőhullámok, amelyek a Duna és a Rajna vízszintjét is rendkívül alacsonyra csökkentették. A Reuters korábbi jelentése szerint a Duna romániai szakaszán a vízhozam a szokásos nyári érték töredékére esett vissza, ami a hajózást és a mezőgazdaságot is komolyan érinti.
A folyó apadása nemcsak római emlékeket hoz felszínre. Az elmúlt hetekben Bulgáriában mamutmaradványokat találtak a kiszáradt mederben, Szerbia közelében pedig második világháborús német hadihajók roncsai váltak láthatóvá. A Duna mintha egyszerre nyitna ablakot az ókorra, az őskorra és a modern történelemre.
A Konstantin-híd maradványai azonban kiemelkednek ezek közül a leletek közül. A kutatók remélik, hogy a mostani dokumentáció segít jobban megérteni a híd szerkezetét, építési technikáját és pusztulásának körülményeit. Bár a vízszint várhatóan ismét emelkedni fog, a drónfelvételek és a részletes felmérések hosszú távon is megőrzik ezt a ritka pillanatot.
A Duna visszahúzódása így különös kettősséget tár elénk: miközben a klímaváltozás és az aszály súlyos gazdasági és környezeti problémákat okoz, ugyanakkor olyan történelmi emlékeket is felfed, amelyek évszázadokon át rejtve maradtak a folyó mélyén. A bolgár partoknál most egy pillanatra újra kirajzolódott a Római Birodalom egyik elveszett útvonala.
