Egy új kutatás szerint egy 2024-ben Svédország partjainál felfedezett hajóroncs valószínűleg olyan ajándékokat szállított, amelyeket a Nassaui Hercegségből küldtek II. Sándor orosz cárnak a krími háború közvetlen következményeként.
A történet 2024 nyarán kezdődött, amikor két lengyel búvár, Pawel Truszynski és Marek Cacaj egy Balti-tengeri roncs feltárása közben egy agyagpalackot talált, amelyen a „Nassau” feliratú pecsét szerepelt.
Elsőre azt gondolták, hogy egy rumos palackra bukkantak, amely a hírhedt karibi kalózokhoz köthető – hiszen Nassau a mai Bahamák fővárosának neve is. Egy kerámiaszakértő segítségével azonban kiderült, hogy a felirat nem a kalózok világára utal, hanem a nyugat-németországi Nassaui Hercegségre. A palackban ráadásul nem rum, hanem különleges ásványvíz volt - írta meg a Smithsonian Magazine.
Truszynski az elmúlt két évben Európa több országának levéltárait kutatta, felkeresett egy francia pezsgőházat, és többször visszatért a Balti-tenger mélyére is, hogy megfejtse a roncs titkát. Kutatásai szerint a hajó 1856 vagy 1857 körül süllyedhetett el, nem sokkal a krími háború befejezése után, miközben Hamburgból Szentpétervár felé tartott.
A hajó rakománya – több száz üveg pezsgővel és ásványvízzel, tudományos műszerekkel, valamint ritka ásvány- és meteoritmintákkal – valószínűleg a Nassaui Hercegség hivatalos ajándéka lehetett II. Sándor számára.
„Ez a rakomány a béke visszatérésének és a diplomácia újraindulásának kézzelfogható jelképe lehetett volna Európában” – mondta Truszynski.
„Egyfajta fizikai híd volt Nassau és az Orosz Birodalom között.”
A roncsot a Baltictech technikai búvárcsapat támogatásával fedezték fel. A búvárok egy apró szonárjel alapján találták meg a hajót, amely 59 méteres mélységben feküdt. A raktér szinte érintetlen maradt, palackok és összeomlott hordók sorakoztak benne.
„Negyven éve merülök, és gyakran találunk egy-két palackot egy roncsban, de ilyen rakományt még soha nem láttam” – mondta Tomasz Stachura, a Baltictech vezetője.
A roncs azonosítását először egy agyagpalack segítette. Matylda Gierszewska-Noszczynska régész megállapította, hogy a rajta lévő jelzés a Nassaui Hercegséghez tartozó Selters ásványvízmárkához kapcsolódik. A természetesen szénsavas Selters vizet a 19. században Európa-szerte luxusterméknek tartották.
A palackok különleges kialakítása lehetővé tette, hogy a víz hosszú tengeri utakon is megőrizze frissességét és szénsavtartalmát. A 19. századi arisztokrácia körében rendkívül népszerű volt.
A rakomány másik különlegessége a pezsgő volt. A roncsból előkerült egyik palack dugóján sikerült azonosítani a franciaországi Louis Roederer nevét és Carte Blanche nevű pezsgőjét.
A márka szoros kapcsolatban állt az orosz udvarral. II. Sándor cár állítólag külön kérte, hogy a ház minden évben tegye félre számára a legjobb palackokat. Később a cár tiszteletére készítették el a híres Cristal pezsgőt is.
A laborvizsgálatok szerint a roncsból származó pezsgő egy 1857-es évjáratú, magas cukortartalmú ital volt.
A kutatás következő fontos bizonyítéka 2025-ben került elő, amikor Truszynski és Michał Iwicki visszatértek a roncs helyszínére. Az iszapból egy kerámiatányért emeltek ki, amelyen egy gyártói jelzés és az „56-os” szám szerepelt. Ez arra utalt, hogy a tányért a brit Davenport gyár készítette 1856-ban.
A Stoke-on-Trent-i levéltár szakértői megerősítették, hogy a Davenport gyár közvetlenül exportálta termékeit európai vásárlóknak, így a hajó valószínűleg 1856 végén vagy 1857 elején indulhatott útnak.
Truszynski ezután összeállította a lehetséges útvonalat,a porcelán Angliából, a pezsgő Franciaországból, az ásványvíz pedig a Nassaui Hercegség területéről érkezhetett. A nyomok végül Hamburgba vezettek, amely akkoriban Európa egyik legfontosabb kereskedelmi központja volt.
A kutató egy amszterdami levéltárban talált olyan hajózási dokumentumokat, amelyek megfeleltek a roncs méreteinek, útvonalának és rakományának. A jegyzék további árukat is felsorolt, például Villeroy & Boch kerámiákat, tudományos műszereket, valamint Adolf nassaui herceg által küldött ritka ásvány- és meteoritmintákat II. Sándor számára.
Adolf herceget családi kapcsolat fűzte az orosz uralkodóházhoz. Első felesége, Erzsébet Mihajlovna nagyhercegnő II. Sándor rokona volt. Bár Erzsébet fiatalon meghalt, Nassau és Oroszország között továbbra is szoros kapcsolat maradt fenn.
Truszynski szerint ez magyarázhatja, miért maradt Nassau semleges a krími háború idején, miközben titokban inkább Szentpétervárt támogatta.
A krími háború 1853-ban kezdődött, amikor az Oszmán Birodalom hadat üzent Oroszországnak. Nagy-Britannia és Franciaország 1854-ben csatlakozott a konfliktushoz, hogy megakadályozza Oroszország további terjeszkedését.
II. Sándor 1855-ben került trónra apja, I. Miklós halála után. Oroszország végül vereséget szenvedett, és 1856-ban kénytelen volt aláírni a háborút lezáró békeszerződést.
Truszynski szerint a hajó rakománya ennek az új korszaknak a jelképe lehetett, a háború után Nassau újra akarta építeni diplomáciai kapcsolatait Oroszországgal, és a cár trónra lépését egy nagyszabású ajándékkal kívánta megünnepelni.
A kutató egyelőre nem hozta nyilvánosságra a hajó nevét, mivel a vizsgálatok még nem zárultak le. A Baltictech jelenleg a svéd hatóságok engedélyére vár egy újabb expedícióhoz.
A következő merülés során a búvárok a hajó harangját keresik majd, amely segíthet a végleges azonosításban, valamint tovább kutatják a rakteret, hogy megtalálják a még hiányzó tárgyakat.
Truszynski különösen bízik abban, hogy a meteoritminták is fennmaradtak. Ezeket ugyanis különleges, ólommal bélelt faládákban szállították, így jó eséllyel túlélhették a hajó elsüllyedését.
„Egy ilyen felfedezés százszázalékos bizonyítékot adhatna a hajó azonosítására” – mondta. Ez lehetővé tenné a biztosítási iratok feltárását is, és választ adhatna arra, mi történt a történelem egyik legkülönlegesebb hajórakományával.
„Mindig lenyűgöztek a hajóroncsok” – mondta Truszynski.
„De idővel rájöttem, hogy az igazi kaland nem a víz alatt kezdődik, hanem akkor, amikor ezek a néma tárgyak újra megszólalnak. Egy egyszerű agyagpalack hirtelen kulccsá válhat, amely feltárja császárok és cárok világát.”
