A vikingek a 8–11. század között élő északi népek voltak, akik a mai Norvégia, Svédország és Dánia területéről indultak útnak.
Kiváló hajóépítők és tengerészek voltak, ezért messzire eljutottak: Európa számos részére, sőt elérték Izland, Grönland és Észak-Amerika egy részét is. Bár sokan harcosként és fosztogatóként ismerik őket, valójában kereskedők, földművesek, kézművesek és felfedezők is voltak. Társadalmuk fejlett jogrenddel rendelkezett, fontos döntéseiket pedig közösségi gyűléseken hozták meg. Hitviláguk gazdag volt, olyan isteneket tiszteltek, mint Thor és Odin. A vikingek kultúrája, hajózási tudása és felfedezőútjai jelentős hatást gyakoroltak Európa történelmére. Ma már úgy tekintünk rájuk, mint sokoldalú népre, amely jóval több volt, mint a róluk kialakult harcos sztereotípia.
A vikingekkel kapcsolatban ma is számos izgalmas rejtély foglalkoztatja a történészeket és a régészeket. Az egyik legnagyobb kérdés, hogy pontosan meddig jutottak el Észak-Amerikában, és miért nem alakítottak ki tartós településeket, pedig bizonyítottan elérték a kontinenst. Máig vitatott, hogy egyes legendás viking vezérek és királyok közül kik voltak valóban történelmi személyek, és kiket öveznek később kiszínezett történetek. Sok kutatás zajlik a rúnák jelentéséről is, mert egyes feliratok máig nem értelmezhetők teljes bizonyossággal. Rejtélyesek azok a viking kincsek is, amelyeket elástak, de tulajdonosaik soha nem tértek vissza értük. A régészeket az is foglalkoztatja, hogyan tudtak ilyen fejlett navigációs ismeretekkel hosszú tengeri utakat megtenni modern műszerek nélkül. Egyes feltételezések szerint úgynevezett „napköveket” használhattak a Nap helyzetének meghatározására borús időben, de ennek pontos szerepe még mindig vita tárgya. Végül a viking mondák és a valós történelmi események közötti határ sem mindig egyértelmű, ezért a kutatók folyamatosan próbálják szétválasztani a legendákat a bizonyítható tényektől.
A vikingek kiemelkedő hajóépítő tudásuknak köszönhetően olyan hosszúhajókat fejlesztettek, amelyek gyorsak, stabilak és sekély vízben is jól használhatók voltak. Kiváló navigációs ismereteikkel jóval a nagy földrajzi felfedezések kora előtt átszelték az Atlanti-óceánt. Eljutottak Izland és Grönland területére, valamint első európaiként érkeztek Észak-Amerikába, közel ötszáz évvel Kolumbusz Kristóf útja előtt. Kereskedelmi útvonalaik összekötötték Észak-Európát a Bizánci Birodalom és a Közel-Kelet térségével, elősegítve az áruk, a technológiák és a kulturális hatások cseréjét. Fejlett hajózási és hajóépítési megoldásaik később más népek tengeri közlekedésére is hatással voltak. A viking telepesek új területeket népesítettek be, amelyek később fontos szerepet játszottak az észak-atlanti térség fejlődésében. Jogrendszerük, különösen a közösségi gyűlések hagyománya, több északi ország társadalmi fejlődésére is hatást gyakorolt. Bár nem minden újításuk maradt fenn változatlan formában, felfedezőútjaik, tengeri tudásuk és kereskedelmi kapcsolataik jelentősen hozzájárultak Európa fejlődéséhez.
A vikingekről kialakult képben sok a legenda, de a valóság ennél árnyaltabb. A régészeti leletek szerint átlagosan nem voltak különösen magasak: a férfiak testmagassága nagyjából 170–173 centiméter, a nőké 155–160 centiméter körül lehetett, ami a kor viszonyai között átlagosnak vagy kissé átlag felettinek számított. Erősnek és edzettnek számítottak, mert kemény fizikai munkát végeztek, földet műveltek, hajóztak és gyakran harcoltak. A harcosok azonban nem emberfeletti hősök voltak, hanem jól felkészült, tapasztalt katonák.
A filmekkel ellentétben a vikingek nagy része nem állandóan portyázó harcos volt, hanem földműves, halász, kereskedő vagy kézműves, aki csak bizonyos időszakokban vett részt hadjáratokban. Emellett meglepően igényesek voltak a megjelenésükre: a sírokból előkerült fésűk, csipeszek és borotvák alapján fontosnak tartották az ápoltságot. A szarvakkal díszített sisakok is inkább a modern ábrázolások részei, mert a valódi viking harci sisakokon nem voltak szarvak. Összességében a vikingek bátor, kitartó és kiváló tengerészek voltak, de nem legyőzhetetlen óriások, hanem a saját koruk rendkívül alkalmazkodó és sokoldalú emberei.
