A trópusi folyókban mindig több halfaj él, mint a hideg északi folyókban, és ezt a mintázatot a természetben az egyik legmegbízhatóbbnak tartották.
Egy nemzetközi tudóscsoport öt kontinensen 113 folyórendszer vízmintáit elemezte, és sodródó halak DNS-ét vonták ki belőlük. Megállapították, hogy a meleg régiókban a vízgyűjtő terület növelése a fajok számának hirtelen növekedéséhez vezet, míg a hideg régiókban ez a növekedés sokkal lassabban következik be. Azonban a magas emberi tevékenységnek kitett területeken – utak, városok, gazdaságok és gátak – a termikus előny eltűnik, és a biológiai sokféleség növekedése visszafogott.
Az emberi hatások egyenetlenül oszlanak el: a fajok bősége, az ökológiai fülkék és a fajokon belüli genetikai sokféleség a nagyobb medencéket sújtja a legsúlyosabban, míg az evolúciós gazdagság a kisebb folyóvizeket sújtja a legsúlyosabban. Az édesvízi halak körülbelül negyedét a kihalás fenyegeti – írja a Gismeteo.
A szerzők hangsúlyozzák, hogy a vízből végzett DNS-monitorozás lehetővé teszi a változások gyors és olcsó nyomon követését globális szinten, átalakítva a biodiverzitás-kutatást adattudományi szintre.
