Idén, 2026 augusztusában egy Manhattan méretű jégtömb szakadt le az észak-grönlandi Petermann-jégselfről. Ez volt a gleccser legnagyobb úszó jégvesztesége 2012 óta, és az Északi-sarkvidék legjelentősebb jégborjadzása az elmúlt hat évben. Egy új amerikai kutatás most tudományos magyarázatot ad arra, miért omlott össze a jégtakaró ezen szakasza.
A gigantikus jégtömb szétválását megelőzően a Colorado Boulder Egyetem Környezettudományi Kutatóintézetének (CIRES) tudósai már vizsgáltak egy rendkívül szokatlan jelenséget a Petermann-gleccseren: a Föld első ismert jégself-torkolatát. Ez egy olyan ritka képződmény, ahol az óceán sós vize közvetlenül keveredik a jégfelszínen átfolyó folyó édesvizével. A kutatók először 2021-ben számoltak be a torkolat létezéséről, az új kutatás pedig azt is részletesen feltárja, hogyan és mikor alakult ki.
„Most először tudtuk megmérni, milyen gyorsan vájta be magát a folyó a jégselfbe, hogy létrehozza a torkolatot. A folyamat a korábban feltételezettnél jóval összetettebb dinamikát tárt fel” – magyarázta Michela Savignano, a kutatás vezető szerzője. A szakemberek egy új módszer segítségével, nagy felbontású műholdképek alapján számították ki a folyómeder tengerszint feletti magasságát az olvadási időszakokban.
Végzetes gyengülés
A megállapítások választ adhatnak arra, miért veszített el a gleccser ekkora jégdarabot a nyár végén. Alison Banwell, a CIRES kutatója szerint a torkolat kialakulása és folyamatos átalakulása az egymást követő olvadási szezonok során végzetesen meggyengítette a jégselfet, mivel az óceánvíz folyamatos be- és kiáramlása hatalmas statikai terhelést jelentett a szerkezetre.
A jelenlegi kutatás Alexandra Boghosian 2021-es tanulmányára épül, amely elsőként erősítette meg a torkolat létezését. A felvételeken jól látható volt, ahogy a letört tengeri jégdarabok a folyómederben felfelé, a vízáramlattal szemben egyenesen a jégselfre úsznak.
Folyók és tavak a jég felszínén
Nyáron, amikor a levegő hőmérséklete fagypont fölé emelkedik, a gleccserek és a felszíni hórétegek olvadni kezdenek. Ha az olvadékvíz tavakban, tócsákban gyűlik össze a jégfelszínen, az instabilitást okoz, és növeli a jégtakaró összeomlásának veszélyét (pontosan ez történt a jól ismert antarktiszi Larsen B jégself 2002-es megsemmisülésekor is).
A jég felszínén futó folyók azonban másként működnek: azzal, hogy a vizet a jégselfről az óceánba vezetik, elméletileg csökkentik a nyomást és a súlyt, így stabilizálják a jégréteget. „Évtizedek óta tudjuk, hogy a tavak károsak lehetnek a jégselfek stabilitására, míg a folyók valójában hasznosak. Az új kutatásunk azonban rávilágít, hogy a jégbe vájt folyótorkolatok ugyanolyan végzetesek lehetnek, mint az állóvizek” – mutatott rá Banwell.
A tengerszint alá süllyedt meder
A Petermann-gleccser felszíni folyója eredetileg ugyanúgy indult, mint bármelyik másik vízfolyás. Idővel azonban az áramlás egyre mélyebbre vájta magát a jégbe, míg végül a torkolata teljesen a tengerszint alá süllyedt. Ekkor a melegebb, sós óceánvíz elkezdett visszafelé áramlani a mederbe, és keveredett az édesvízzel – így jött létre az egyedülálló jégself-torkolat.
A 2013 és 2018 közötti műholdfelvételeket elemezve a kutatók kiderítették, hogy a torkolat először 2014-ben alakult ki. Később, amikor a felszíni víz lefolyt vagy megfagyott, a jelenség megszűnt, majd a 2016-os olvadási szezon végén ismét megjelent. Ez a ciklus egészen 2018-ig ismétlődött, amikor egy mély jégrepedés elvágta a folyó felső vízellátását.
Globális figyelmeztetés az Antarktisznak
Ahogy a bolygó tovább melegszik, a jégself-torkolatok egyre gyakoribbá válhatnak, felgyorsítva a jégtakarók globális pusztulását. Ez óriási veszélyt jelent az Antarktisz számára, ahol a kontinens partvonalának mintegy 75 százalékát jégselfek övezik. Mivel az elvékonyodó jégrétegen a felszíni folyók könnyebben érik el a tengerszintet, a torkolatok kialakulásának esélye drasztikusan megnő – írta az Earth.com.
„Grönlandon már csak öt jégself maradt – köztük a Petermann –, és a torkolatok miatt ezek sokkal hajlamosabbak lehetnek a feltöredezésre” – figyelmeztetett Savignano. „Az Antarktiszon 30 éven belül tömegesen alakulhatnak ki hasonló torkolatok, meggyengítve azokat a jégselfeket, amelyek jelenleg kulcsszerepet játszanak a globális tengerszint-emelkedés mérséklésében. A mostani kutatás segít előre jelezni, hogy a jövőben hol és mikor számíthatunk a jégtakaró hasonló, kritikus összeomlására.”
