A Földközi-tenger felmelegedése és sótartalmának növekedése nem új keletű jelenség, de egy friss horvát kutatás szerint a folyamat most drasztikusan felgyorsult. Ráadásul ez a gyorsulás nemcsak a felszínen, hanem több ezer méteres mélységben is kimutatható, ami egyedülálló ökológiai kihívások elé állítja a régiót.
Elena Terzić, a horvát Ruđer Bošković Intézet fizikai oceanográfusa kollégájával, Ivica Vilibićtyel közösen egy átfogó elemzést végzett a Földközi-tenger vizének fizikai állapotáról. A kutatócsoport 75 évnyi – 1950 és 2025 között kutatóhajók és autonóm robotok által gyűjtött – hőmérsékleti és sótartalom-adatot összegzett.
„Ami igazán megdöbbentő, hogy minden egyes régióban szignifikáns változásokat látunk, amelyek egészen a nagy mélységekig hatolnak” – mondta Terzić.
A felszíni felmelegedés eddig is nyilvánvaló volt: a Földközi-tenger felső 100 méteres rétege az elmúlt években átlagosan 2 Celsius-fokkal lett melegebb, mint az 1950 és 1999 közötti időszakban volt. A régiót az elmúlt években súlyos hőhullámok is sújtották, így a tudósok gyanították, hogy a folyamat felgyorsult. Azt azonban eddig senki sem mérte meg, hogy ez az intenzívebb melegedés lejutott-e a mélyebb rétegekbe, és kiterjed-e a teljes medencére.
Terzić és Vilibić már korábban is szokatlanul gyors felmelegedést regisztrált az Adriai-tenger déli részének mélyvizeiben, illetve olyan túlsós felszíni vízfoltokat is találtak, amelyek korábban kizárólag a Földközi-tenger keleti, melegebb medencéjére voltak jellemzőek.
Felgyorsult az ütem: meredek ugrás 2000 óta
Az új eredmények igazolták a gyanút: a felmelegedés és a sótartalom növekedése a tenger teljes területén és mélységében felgyorsult.
A tenger egyes részein a hőmérséklet emelkedése évtizedenként megközelíti a 0,3 Celsius-fokot. 2000 óta a felszíni víz évtizedenként nagyjából 0,5 Celsius-fokkal melegszik, ami két-háromszor gyorsabb ütem a globális óceáni átlagnál. Ez a tempó meredek ugrást jelent a múlt század második feléhez képest, amikor a medence nagy része évtizedenként még kevesebb mint 0,1 Celsius-fokkal melegedett.
A sótartalom szintén gyorsan növekszik: évtizedenként minden kilogramm tengervízhez nagyjából egy tized gramm só adódik hozzá. A legfontosabb felfedezés, hogy ezek a változások már nem korlátozódnak a vékony felszíni rétegre. Az adatokból származó jel olyan erős, hogy a véletlen egybeesés statisztikailag kizárható egészen 3000-4000 méteres mélységig, maga a felgyorsult felmelegedési trend pedig körülbelül 2500 méterig egyértelműen nyomon követhető.
Az Adriai-tenger szerepe
A tengervíz sűrűsége egyszerre függ a hőmérséklettől (a meleg víz könnyebb és felemelkedik) és a sótartalomtól (a sós víz nehezebb és lesüllyed). Mivel a Földközi-tengerben mind a hőmérséklet, mind a sótartalom egyszerre emelkedik, a két tényező részben ellensúlyozhatná egymást.
A medence nagy részén azonban jelenleg a melegedés a domináns. Emiatt a felszíni vízréteg könnyebbé válik, ami megakadályozza, hogy összekeveredjen az alatta lévő, mélyebb vizekkel. Azonban azon a néhány speciális területen, ahol sűrű, oxigéndús víz képződik és süllyed a mélybe, még a só nyer. Ennek legtisztább példája az Adriai-tenger, ahol a téli szelek annyira lehűtik a felszíni vizet, hogy az nehezebbé válik és a mélybe süllyed, majd oxigént szállítva szétterjed a Földközi-tenger középső és keleti medencéjének alján.
Bár a víz még mindig süllyed az Adrián, a folyamat jellege megváltozott. 2000 óta az Adriai-tenger déli részének mélyvizei körülbelül hatszor gyorsabban melegedtek, mint a Földközi-tenger átlagos területei. „Még mindig képződik sűrű víz, de egyértelmű jelek utalnak arra, hogy a lefolyó víz ma már melegebb és sósabb, mint a múltban volt” – magyarázta Terzić.
A probléma az, hogy a melegebb víz kevesebb oldott oxigént képes megtartani. Bár a jelenlegi tanulmány ezt nem mérte közvetlenül, más régiókban már dokumentálták az oxigénszint csökkenését. A hőmérséklet emelkedése ráadásul csapdába ejti a tengeri élőlényeket: a meleg elől menekülő fajoknak északon a zárt kontinens állja útját, lefelé pedig már a mélyvizek is melegszenek.
A Földközi-tenger mint globális előrejelző
A világ óceánjai nyelik el az emberi szén-dioxid-kibocsátás több mint negyedét, és a globális felmelegedésből származó többlethő több mint 90 százalékát. A Földközi-tenger ugyanezt teszi, csak sokkal gyorsabban: a víz nagyjából tízszer gyorsabban cserélődik a felszín és a mélyrétegek között, mint a nyílt óceánokon.
Ez a gyorsaság teszi a Földközi-tengert a klímaváltozás tökéletes „kanárijává a szénbányában”. A most tapasztalt felgyorsult átalakulás előrevetítheti, hogyan és milyen tempóban fognak változni a nagy óceáni medencék a jövőben. Az eredmények azt is sugallják, hogy az eddigi, egyenletes, lineáris klímamodellek valószínűleg alábecsülik a tengeri felmelegedés tényleges sebességét.
A horvát kutatópáros a jövőben azt szeretné kideríteni, hogy a felgyorsult változások mekkora hányada írható a légköri felmelegedés számlájára, és mennyi fakad az egyéb tényezők (párolgás, esőzések, a folyók hozama, vagy a Gibraltári-szoroson át beáramló atlanti víz) változásából.
„A Földközi-tenger elég kicsi ahhoz, hogy egy emberöltő alatt a saját szemünkkel láthassuk a változásokat. És amit most látunk, az példátlan” – összegezte Terzić. „Ez egy komoly figyelmeztetés arra, hogy milyen gyorsan képes megváltozni az óceán – és ez a változás egészen addig folytatódni fog, amíg a gazdaságaink a fosszilis tüzelőanyagokra támaszkodnak” – Earth.com
