Az embereknél a szaglás a tüdőn keresztüli légzéssel van összefüggésben, de a cápáknál más a helyzet. Az orrlyukaikat a vízben lévő szagok érzékelésére használják, nem a légzésre. Az orrlyukak belsejében egy szaglórozetta található, amely képes az óceánban lévő kémiai jelek érzékelésére.
Amikor egy cápa úszik, a víz természetes módon jut be az orrlyukaiba, és speciális csillók irányítják azt befelé. Ez kritikus fontosságú a zsákmány megtalálásához.
A cápák nagyon pontosan képesek meghatározni egy illat irányát, és követni azt, összehasonlítva azt a környezet más jelzéseivel.
A szag másképp viselkedik a vízben, mint a levegőben: specifikus elemekre bomlik le, és az áramlat magával viszi. Ezért a cápák nemcsak a legmagasabb illatkoncentrációt keresik, hanem az áramlat irányát is figyelembe veszik.
Így az orrlyukak segítenek a cápáknak hatékonyan megtalálni az élelmet, a tüdőlégzés hiánya ellenére is – írja a Gisometeo.
