A legfontosabb, hogy ne egyik napról a másikra próbáljuk megszüntetni a nyári szabadságot, hanem apró lépésekben változtassunk a napirenden. A cél nem az, hogy az utolsó három hétből „iskolát csináljunk”, hanem hogy szeptemberre az alvás, a reggeli kelés, a koncentráció és a napi rutin ne jelentsen hirtelen sokkot.
Érdemes először az alvási rendet helyreállítani. Ha a gyerek nyáron jóval később fekszik és kel, néhány naponta 15–30 perccel lehet korábbra hozni a lefekvést és az ébredést. Az utolsó héten már lehetőleg nagyjából akkor keljen fel, amikor iskolaidőben is kell majd. Ez különösen fontos, mert hiába készülünk tanszerekkel és ismétléssel, ha az első héten a gyerek reggel alig tud felébredni. Iskoláskorban az életkortól függően általában körülbelül 9–12 óra alvásra lehet szükség.
A reggeli rutint is érdemes lassan visszahozni. Nem szükséges három héten át hajnalban kelteni, de az iskola előtti utolsó napokban már jó, ha van reggeli, öltözés, fogmosás és egy viszonylag kiszámítható indulási idő. Az első tanítási napon így nem egyszerre kell újra megtanulni mindent. Ha a gyerek először megy iskolába, akár játékosan el is lehet próbálni egy reggelt: felkelés, felöltözés, reggeli, táska és indulás.
A tanulást sem érdemes teljes erővel újrakezdeni. Napi 15–30 perc könnyed ismétlés általában sokkal hasznosabb, mint többórás nyári tanulás. Lehet olvasni, fejben számolni, néhány matematikai feladatot megoldani, írni vagy játékos feladványokat csinálni. Kisebb gyereknél még ennyire sem kell „iskolásnak” lennie a feladatnak: társasjáték, olvasás, kirakó, memóriajáték vagy közös bevásárlás közbeni számolás is fejleszti a figyelmet és a gondolkodást. A cél elsősorban az, hogy újra megszokja: egy ideig egyetlen feladatra figyel.
Érdemes bevonni az iskolai előkészületekbe is. Együtt lehet átnézni, milyen füzetek, írószerek, ruhák vagy egyéb felszerelések hiányoznak. Hadd válasszon ki néhány dolgot ő maga, ha erre van lehetőség. A kisebb gyerekeknek különösen sokat jelenthet, ha az iskola kezdete nem valami velük történő eseménynek tűnik, hanem ők is részt vesznek az előkészületekben. Az utolsó héten együtt össze lehet készíteni az iskolatáskát is, hogy ne az utolsó este derüljön ki, hogy valami hiányzik.
A lelki felkészítés legalább ilyen fontos. Érdemes beszélgetni arról, mit vár az iskolakezdéstől, minek örül és mitől tart. A „biztos minden rendben lesz” helyett sokszor jobb meghallgatni. Ha például attól fél, hogy új tanára lesz, nehezek lesznek a feladatok vagy konfliktusa volt egy osztálytársával, ezt érdemes komolyan venni. Ugyanakkor fel lehet idézni azokat a dolgokat is, amelyeket szeret az iskolában: barátokat, kedvenc tantárgyat, sportot, kirándulást vagy akár a szüneteket.
Első osztály előtt különösen hasznos lehet megmutatni az iskolát és az oda vezető utat. Ha lehetséges, sétáljanak el az épülethez, nézzék meg, hol van a bejárat, és beszéljék át, hogyan zajlik majd egy reggel. Nem feltétlenül az olvasás vagy a számolás előzetes megtanítása a legfontosabb. Sokkal többet számíthat, hogy a gyerek képes legyen önállóan felöltözni, használni a mosdót, rendben tartani a saját holmiját, segítséget kérni, illetve egy rövid ideig figyelni és követni az utasításokat.
Amit nem érdemes csinálni, az a fenyegetőzés az iskolával. Az olyan mondatok, mint „majd az iskolában nem csinálhatod ezt”, „ott majd megtanulod” vagy „vége a jó világnak”, feleslegesen negatív képet alakíthatnak ki. Ugyancsak kerülendő, hogy az utolsó három hétből intenzív felzárkóztató tábort csináljunk. Ha egész nyáron nem tanult, nem kell néhány nap alatt bepótoltatni vele mindent. A túl sok feladat könnyen azt az érzést keltheti, hogy az iskola büntetés.
Nem szerencsés az sem, ha az utolsó napig teljesen felborult marad a napirend, majd az első tanítási napon hirtelen két-három órával korábban kell felkelnie. Ugyanígy az esti telefonozást, játékot vagy tévézést sem érdemes egyik este teljesen megtiltani. Jobb fokozatosan korábbra tenni a képernyőzés végét, különösen lefekvés előtt.
Az étkezést és a mozgást is érdemes visszaterelni egy kiszámíthatóbb rendszerbe. Legyen rendszeres reggeli, elegendő folyadék, és maradjon napi szabadtéri mozgás is. A nyár utolsó heteiben sem kell minden percet az iskolára való készülődésnek alárendelni. Sőt, fontos, hogy maradjanak kirándulások, játék, barátok és pihenés is.
A három hetet ezért egyszerűen fel lehet osztani: az első héten elsősorban az alvás és a napirend kezdjen rendeződni, a második héten megjelenhet napi egy kevés olvasás vagy ismétlés, az utolsó héten pedig már az iskolaidőhöz hasonló legyen a lefekvés és a felkelés, miközben elkészül a táska és minden szükséges felszerelés. Az utolsó hétvégére lehetőleg ne maradjon nagy bevásárlás vagy ideges kapkodás.
A legfontosabb pedig az, hogy az iskolakezdést ne valamiféle közelgő megpróbáltatásként kezeljük. A gyerek nagyon könnyen átveszi a felnőttek feszültségét. Ha azt érzi, hogy a szülő számára természetes, kezelhető esemény az iskolakezdés, miközben az ő esetleges félelmeit is komolyan veszik, sokkal könnyebb lehet az átállás. Három hét alatt nem kell „mintadiákot” faragni belőle – azt kell elérni, hogy kipihenten, valamennyire rendezett napirenddel és lehetőleg kíváncsian érkezzen meg az első tanítási napra.
