Aiszóposz meséi – A vándorok és a medve

Két barát együtt vándorolt; egyszerre egy medve bukkant
fel előttük; erre az egyik futásnak eredt, felmászott
egy fára, és ott elbújt. A másik viszont, akit a medve már
majdnem elkapott, elnyúlt a földön, és holtnak
tettette magát. Mikor a medve odadugta az orrát,
és körülszaglászta, visszatartotta a lélegzetét.
Azt mondják ugyanis, hogy ez az állat nem nyúl
a halotthoz. Mikor aztán a medve eltávozott, a másik
lemászott a fáról, és megkérdezte, hogy mit súgott
a fölébe a medve. Ő pedig így felelt: „Azt, hogy ezentúl
ne járjak együtt olyan barátokkal, akik nem tartanak
ki a veszélyben.”
   A mese bizonyítja, hogy a szerencsétlenség
   mutatja meg, kik az igazi barátok.