Az internet már megtanított bennünket jeges vízbe merülni, szájragasztóval aludni és reggelente különféle egészségitalokat inni. Most elérkezett az idő, hogy lefekvés előtt sóban álldogáljunk.
A „salt stomping” néven terjedő wellnessőrület az elmúlt hetekben futott fel a közösségi médiában. A módszer egyszerű, durva szemű Epsom-sót – magyarul keserűsót – szórnak egy tálcára vagy törölközőre, majd nagyjából tíz percig mezítláb állnak rajta. Egyesek finoman lépkednek is a kristályokon, innen a „sótoporgás” elnevezés.
A hívei szerint mindez csökkentheti a stresszt, segíthet elaludni, javíthatja a vérkeringést, sőt még a szervezet magnéziumszintjét is növelheti.
Ez már az a pont, ahol a tudomány megemeli a szemöldökét.
Nem közönséges konyhasóról van szó
Az Epsom-só valójában magnézium-szulfát. Nevét az angliai Epsom városáról kapta, ahol évszázadokkal ezelőtt ásványvízforrásokban fedezték fel.
A magnézium valóban nélkülözhetetlen ásványi anyag. Szerepet játszik többek között az ideg- és izomműködésben, és régóta kutatják az alvással való kapcsolatát is.
Egy 7582 résztvevő adatait áttekintő tudományos összefoglaló talált összefüggést a megfelelő magnéziumellátottság és bizonyos alvási mutatók között. A beavatkozásos vizsgálatok eredményei azonban ellentmondásosak voltak, ezért a szerzők szerint további, jobb minőségű kutatások szükségesek.
Csakhogy van még egy bökkenő: ezek a kutatások nem mezítlábas sóban állást vizsgáltak.
A talpunk nem magnéziumszivacs
A trend mögött meghúzódó elképzelés szerint az Epsom-sóból a magnézium a bőrön keresztül bekerülhet a szervezetbe. Erre azonban nincs meggyőző tudományos bizonyíték.
A Nutrients folyóiratban megjelent áttekintés kifejezetten a bőrön keresztüli magnéziumbevitel bizonyítékait vizsgálta. A kutatók arra jutottak, hogy a transzdermális magnézium hatásosságáról terjedő állításokat a rendelkezésre álló tudományos adatok nem támasztják alá megfelelően.
A talp ráadásul a test egyik legvastagabb szarurétegével rendelkezik. Vagyis ha valaki tíz percig száraz magnézium-szulfát kristályokon áll, nincs jó bizonyíték arra, hogy ettől érdemi mennyiségű magnézium kerülne a vérkeringésébe.
Ugyanez igaz a közösségi médiában emlegetett kortizolcsökkentésre, szerotoninnövelésre és „méregtelenítésre” is. Jelenleg nincs olyan megfelelő klinikai bizonyíték, amely szerint a salt stomping ezeket a hatásokat kiváltaná.
Akkor miért mondják sokan, hogy működik?
Itt válik érdekesebbé a történet.
Lehetséges, hogy valaki valóban könnyebben alszik el a tízperces rituálé után – csak nem feltétlenül a só miatt.
A CDC alvással kapcsolatos ajánlásai szerint az elalvást segítheti a rendszeres esti rutin, a nyugodt környezet és az elektronikus eszközök kikapcsolása legalább fél órával lefekvés előtt. Egy másik CDC-útmutató kifejezetten javasolja, hogy elalvás előtt legyen egy levezető időszak, amikor csökken a fény, félretesszük a képernyőket, és valamilyen nyugtató tevékenységgel jelezzük a szervezetnek: vége a napnak.
És pontosan ezt csinálja sok salt stomping-hívő.
Tíz percre megáll. Nem rohan, nem dolgozik, nem görgeti a telefonját. Arcot ápol, zenét hallgat vagy egyszerűen csendben áll.
A láb alatt ropogó kristályok pedig szokatlan érzékszervi ingert adhatnak, amely eltereli a figyelmet a napi gondokról. Ettől még nem változik varázsütésre a hormonháztartás, de egy esti rituálé pszichológiai értelemben valóban megnyugtató lehet.
Van azért egy apró kockázat
Az Epsom-só kristályai kemények és élesek lehetnek. Érzékeny, repedezett vagy sérült bőrön irritációt okozhatnak, a kisebb sérülések pedig fertőzés kapujává válhatnak. Cukorbetegséghez társuló érzészavar vagy lábprobléma esetén különösen nem jó ötlet kísérletezni vele orvosi egyeztetés nélkül.
Aki pedig valóban javítani szeretné az alvását, annak továbbra is a kevésbé látványos módszerek mögött áll több bizonyíték: rendszeres lefekvési idő, kevesebb esti képernyő, hűvös és sötét hálószoba, valamint a késői koffein és alkohol kerülése.
A sótoporgás tehát nem bizonyított alvásterápia, és jelenleg semmi sem igazolja, hogy tíz perc Epsom-sóban állás csökkentené a kortizolszintünket vagy magnéziummal töltené fel a szervezetünket.
De van benne egy meglepően jó ötlet.
Tíz perccel lefekvés előtt tegyük le a telefont, álljunk meg, és ne csináljunk semmit. A só valószínűleg elhagyható.
Források: CDC – Sleep; Vogue; Us Weekly.
