Montázs
A magyar, akit rajongásig imádtak a nők
A Lisztománia titka

Liszt Ferenc magyar zeneszerző, zongoraművész és karmester volt, a romantika korának egyik legnagyobb alakja. Gyerekként csodagyereknek számított, és már fiatalon egész Európában ismert lett. Zongoristaként forradalmasította a koncertéletet: ő volt az első igazi „világsztár” zenész. Zeneszerzőként új műfajokat teremtett, például a szimfonikus költeményt. Később tanárként és karmesterként is nagy hatással volt a zenei életre. Élete végén vallásosabb lett, és egyházi műveket is komponált.
Nem csak a zene világában alkotott maradandót. Oda voltak érte a nők. Sikoltoztak, sírtak, elájultak a koncertjein. Egyesek zsebkendőket, kesztyűket, sőt cigarettacsikkeket gyűjtöttek tőle emlékbe. Levágtak egy-egy hajtincset róla, hogy valami szuvenírt szerezzenek. A rajongók követték városról városra, mint egy mai popsztárt. Egy korabeli beszámoló szerint: „olyan hisztéria tört ki, mintha vallási eksztázis lenne”.
A sikerének több oka is lehetett. Az egyik, hogy zseniális tehetség volt. A 19. század egyik legnagyobb zongoravirtuóza volt Liszt Ferenc. Olyan technikai szinten játszott, amit addig szinte senki. A koncertjei inkább show-k voltak, nem sima előadások.
A külseje is vonzotta a nőket. Magas, karizmatikus kiállása volt hosszú hajjal, ami akkoriban nagyon vonzó volt. Elegáns, mégis „lázadó művész” benyomást keltette. Liszt Ferenc tudta, hogyan kell hatni a közönségre.
A romantikus korszak „ideálférfija” volt. A romantika korában a művész egyenlő volt a szenvedéllyel, a titokzatossággal és az érzelemmel. Liszt pontosan ezt testesítette meg, nemcsak zenélt, hanem érzelmeket „játszott el”.
Nem csak Magyarországon hódított, hiszen egész Európát bejárta turnékkal, ami akkoriban ritka volt, így különleges státuszt adott neki. Mindenhol ismerték.
A rajongás nem csak plátói volt. Több arisztokrata nővel volt kapcsolata, ami még inkább növelte a „mitikus” vonzerejét
A hatalmas rajongásnak neve is volt. A „Lisztománia” kifejezést egy német író, Heinrich Heine alkotta meg — félig viccből, félig komolyan, mert tényleg tömeges rajongási jelenség volt.
