2019. március 2. szombat. 1:23
Frissítve: 2019. március 2. 2:37
Már csaknem száz év elmúlt jóban-rosszban, de még most is túlnyomó részben magyar ajkú lakosok élnek a Csallóköz száznál is több településén. A Komáromot Pozsonnyal összekötő 63. számú főút mentén fekszik az ősi falu, Gelle, másik nevén: Egyház-Gelle, amelynek körzetében öt falurészben összesen ezernyolcszáz magyar él. Szlovák neve Holice, lakóinak kilencven százaléka magyar ajkú.
Egyház-Gelle templomának főhomlokzata (a szerző felvétele)
A település jelenleg is Egyház-Gellének nevezett részén áll a messziről is látható kéttornyú templom, a vidék egyik legjelentősebb középkori műemléke. A helység 1245-től szerepel oklevelekben, először „Gala”, „Galla”, majd 1308-ban már csak tisztán Gelle alakban. Eredetileg a pozsonyi vár birtokai közé tartozott a község, 1328-ban az ott élő udvarnokok jobbágyai valamennyi adótól és szolgálattól mentesültek. Így alakult ki a szabadalmas jogállású Sedes Gelle (gellei szék), amelynek a középkor végéig önálló bírósága és jogi igazgatása volt, saját úriszékkel. Hunyadi Mátyás király 1466-ban újabb kiváltságokkal ruházta fel, és városi címet adományozott a településnek, amelyhez még tizenhét kisebb község is csapódott. A Szent Péter és Pál apostolok tiszteletére felszentelt plébániatemplom a 13. század első felében épült. Nyugati homlokzatát román stílusú, a közepén homlokzati párkánnyal összekötő, tekintélyes magasságú toronypár alkotja. Az alsó szinten támpillérekkel megerősített épületrészek tört- és faragott kőből falazott, gúla formájú, a négy sarkukon fiatornyocskákkal díszített sisakban végződnek. Ez a jellegzetes megoldás sok helyen fellelhető a Csallóköz korabeli egyházain. Építőmesterei a nyugati homlokfal középtengelyébe kőből faragott, finom mívű, nyolc küllőjű rózsaablakot (rozettát) illesztettek, amely alatt a főbejárat íve alig észrevehetően, de már a korai gótikára utaló módon csúcsosodik. Az emeleti ablakok azonban még tisztán román koriak voltak. A falazott fűrészfogdíszek jelezték, hogy a templom a kövön kívül téglából is készült. A hosszú hajóhoz valamivel keskenyebb, sokszög-záródású szentély járul, amelyet bordás keresztboltozat ível át. Bővelkedik gótikus és reneszánsz részletekben, az apszisban csúcsíves papi ülőfülke és faragott kő szentségház őrződött meg az utókornak. A reneszánsz hajóboltozat a 15. század végén, a Tőrös nemesi család síremléke 1633-ban készült el. Az épület szakszerű megújítására 1936-1938 között került sor, majd 1992-től kezdődően feltárták és restaurálták a megmaradt középkori freskókat. A falképek közt megjelennek a templom névadószentjeinek alakjai: Szent Péter és Szent Pál apostol. Legutóbbi ottjártunkkor az utolsó pillanatban besurrantunk a déli díszkapun, hogy végre megláthassuk a húsz év alatt feltárt újabb freskókat. Szerencsések voltunk, még fotózhattunk is.
Az önálló gellei szék szomszédságában lévő, nemesi rangú Gomba (Hubice) ma alig kétszáz lelket számlál. Neve 1293-ban bukkant fel „Gumba” alakban, 1301 után Gombai Jakab és leszármazottainak birtoka volt. A község neve előfordult 1346-ban és 1381-ben is, a parókiája egy 1390-ben keltezett oklevélben szerepel. A Nagyboldogasszony titulusú templom Ipolyi (Rummer) Arnold 1858. évi naplóleírását idézve „számtalan újításai dacára is eredeti gót épületre mutat”. A Mária-egyház gótikus átalakítására először 1449-ben, majd jó párszáz év leforgásával később, 1976-1978-ban, s végül a kétezres években került sor. Az 503-as számú országút szélén található műemlékben négyszögletű, dongaboltozatú szentély található. Négyszögletű a zömök harangtorony is, a fiatornyocskái a gellei sisakéira hajaznak. Az eredeti (román kori) ablakok már rég elenyésztek, később egyszerű nyílások lettek helyettük. A templomhajó déli kapujának egyenes szemöldökű, gótikus díszkapuja megegyezik a gellei bejárattal.
