Kultúra

Jánoshegyi meglepetés

Rejtőzködő Magyarország 841.

A történelmi Bars vármegye északi peremén, a turóci vízválasztó határától délre rejtőzik Jánoshegy község, a 2011-es népszámlálás kétszázhatvanhárom lakost talált itt, valamennyien szlovákok. Kremnické Bane a hivatalos neve, a régi német világban Johannesberg volt, tőle három kilométerre található Körmöcbánya város.

Jánoshegy 20180303
A falu középkori eredetű temploma a tisztáson (a szerző felvétele)

A középkori falut a 12–13. században a környékre betelepült németek alapították a Körmöci Bányakamarához tartozó területen. Írott formában 1361-ben Villa Johannis néven említik. A beköltözők 1429-ben megváltották községüket, és adómentességet nyertek. Becslések szerint 1450-ben százhuszonöten lakták, a 15. században áttértek a lutheránus vallására. Templomuk az új hitű híveké volt 1529 és 1763 között.

Borovszky Samu történész 20. század eleji monográfiasorozatának Bars vármegyét tárgyaló része szerint Jánoshegynek 1828-ban 780 római katolikus lakója volt, ősi egyháza a 13. század elején épült Keresztelő Szent János tiszteletére. Korábban Perg, Perk néven, végül Berg néven említették. Földesura az esztergomi káptalan volt, később a királyi kincstárnok, akinek a bányajövedékeken kívül tekintélyes erdőbirtoka is volt erre.

Jánoshegy híressége volt a csipkeverő lányok és asszonyok háziipara: a 18. században kelendő volt az igényes kézműves áru. Körmöcbánya élt a lehetőséggel, és csipkeverő tanműhelyt létesített, amelyet később átvett a bécsi kormány. Az 1910-es adatok szerint ugyanannyi lakója volt Jánoshegynek, mint az 1820-as években, de később a túlnyomórészt német ajkú lakóit 1945 után elűzték a kommunisták, a helyükbe szlovák munkásokat telepítettek. Fekete gránitba vésett aranyozott betűs német nevek emlékeztetnek a tragédiára a jánoshegyi templom melletti kis parkban. Az alacsony kőfallal kerített középkori istenháza a 18-19. századi években mindinkább leromlott. Amikor végre – jó tíz évvel ezelőtt – a szlovák szakemberek hozzáfogtak a renoválásához, az épület megbontása és a régészeti ásatás során nem kis meglepetés érte őket: a kelet felé tájolt köríves szentély előzménye egy 13. századi körtemplom (rotunda) volt. Nem ritkaság ez a hajdani Felső-Magyarországon, legkevesebb harmincöt rokonával találkoztunk eddigi túráinkon. A legújabbnak számító műemlék lelet ritka érdekes formájú: alaprajza háromnegyed részben azonos az apszis falával, a kibontott résablakok 13. századiak. Tehát egy románkori körszentélyre építkeztek a derék honfoglaló szász bányászok. Szép munkát végeztek a műemlékes szakemberek, igazán kár, hogy csak ritkán van látogatója az Árpád-kori eredetű emléknek.

Jánoshegytől egy kilométerre keletre Turcsek falunál áll meg a vonat, a Körmöci-hegységen át kanyargó észak–déli irányú vasútvonal Közép-Európa egyik legendás pályaszakasza. Az idén lesz száznegyvenhat éves a Zólyom várostól a Vág-parti Ruttkáig megépült, csaknem száz kilométer hosszú vasút, amely összekötötte a Hatvanból induló vonalat a Vág-völgyi fővonallal.

A szabadságharcban, 1849. január elején Görgey Artúr tábornok Komárom helyett a bányavárosok felé indult, hogy az északi hegyeken átvonulva bekerítse a Tisza vidékén állomásozó osztrák alakulatokat. Kassán egyesült Klapka György seregével, ott ért véget a felvidéki téli hadjárat. A német ajkú és tót lakosság nem különösebben támogatta a magyarokat, a városlakó polgárok azonban melléjük álltak.