Kultúra
A szerepjátékos és a mintaapa
Ady Endre és Kosztolányi Dezső a Várkert Irodalom idei utolsó estjén
A budapesti Várkert Bazárban megrendezett Várkert Irodalom sorozat idei utolsó, az ünnepi alkalomhoz illő estjét Adventi nyugatozás címmel rendezték meg hétfőn. A témája Ady Endre karácsonyi versei és Kosztolányi Dezső magánélete, apasága és fia volt. Juhász Anna irodalmár, a program szervezője és háziasszonya elmondta: Ady a Nyugat folyóirat minden karácsonyi számába írt verset, összesen tizennégy adventi költeményét tartjuk számon, amelyek kifejezetten személyes hangvételűek és közhelykerülők.
Térey János író, költő, műfordító kiemelte: Ady nagy szerepjátékos, aki szeret és tud is ünnepelni. Mint rámutatott, a szülőfalujába, Érmindszentre rendszeresen visszajáró költő leleményes volt a vershelyzetek kitalálásában. Hangsúlyozta azt is, hogy a karácsony nem csak ránk köszön, ki kell érdemelni – és épp ilyenek Ady karácsonyi versei. Győrei Zsolt drámaíró, dramaturg megjegyezte, hogy a Nyugat nagy költői, írói újságíróként kezdték pályájukat, és az aktuális témák, ünnepek megverselése a mindennapjaik része volt. Mint mondta, Ady mindig a drámai pozíciót kereste, a karácsonyi költeményeiben is. A himnuszszerű A nagyra nőtt Krisztusok című verse, amelyet Kaszás Gergő színművész olvasott fel az esten, azt is sugallja: kicsit üljünk le, és ünnepeljük az embert. Térey hangsúlyozta: Osvát Ernő, a Nyugat szerkesztője különösképp várta Ady karácsonyi írásait. Későbbi költeményeiben viszont ellentmondott mindannak, amit a karácsonyi verseiben megfogalmazott – mutatott rá.
Juhász Anna áttérve a rendezvény másik „szereplőjére” megjegyezte, hogy Kosztolányi Dezső karácsonyi versei másfajta, „fenyőillatú” hangulatot árasztanak. Az író-költőt mint magánembert ismerhette meg a közönség az esten, mások mellett a fia, Kosztolányi Ádám visszaemlékezéseiből, írásaikat Szabó Kimmel Tamás színművész olvasta fel. Bíró-Balogh Tamás irodalomtörténészt Juhász Anna arról kérdezte: vajon boldog ember volt-e Kosztolányi? Olyan volt, mint a verse: boldog, szomorú dal – mondta a szakember. Amikor megszületett a fia, a széltől is óvta gyermekét, igazi mintaapa volt. A két hónapos kisfiáról verset is írt a Nyugatba, sőt az Édes Annában is megjelenik Ádám – tette hozzá.
Mint Bíró-Balogh kiemelte, Ádám huszonegy éves korában veszítette el az édesapját, dolgozni nem szeretett, utazni viszont annál inkább. Apja jogdíjaiból élt, és öt évtizeden át alkotott, mivel több nyelven beszélt, Párizsban, Németországban és Ausztriában is élt apja halálát követően. Amikor hazalátogatott, aktívan részt vett az irodalmi életben, bár apja nyomdokaiba nem tudott lépni. Az 1980-ban, hatvanötödik születésnapja előtt elhunyt Kosztolányi Ádám az irodalomtörténész szerint művelt elme volt, ugyanakkor furcsa, egzaltált lélek. Mint rámutatott, Kosztolányi leírta, hogy a fia vigye tovább a szavait – ez nyomasztó teher lehetett számára, amelynek nem tudott megfelelni. Esszéi, visszaemlékezései azonban kitűnőek.
Térey János író, költő, műfordító kiemelte: Ady nagy szerepjátékos, aki szeret és tud is ünnepelni. Mint rámutatott, a szülőfalujába, Érmindszentre rendszeresen visszajáró költő leleményes volt a vershelyzetek kitalálásában. Hangsúlyozta azt is, hogy a karácsony nem csak ránk köszön, ki kell érdemelni – és épp ilyenek Ady karácsonyi versei. Győrei Zsolt drámaíró, dramaturg megjegyezte, hogy a Nyugat nagy költői, írói újságíróként kezdték pályájukat, és az aktuális témák, ünnepek megverselése a mindennapjaik része volt. Mint mondta, Ady mindig a drámai pozíciót kereste, a karácsonyi költeményeiben is. A himnuszszerű A nagyra nőtt Krisztusok című verse, amelyet Kaszás Gergő színművész olvasott fel az esten, azt is sugallja: kicsit üljünk le, és ünnepeljük az embert. Térey hangsúlyozta: Osvát Ernő, a Nyugat szerkesztője különösképp várta Ady karácsonyi írásait. Későbbi költeményeiben viszont ellentmondott mindannak, amit a karácsonyi verseiben megfogalmazott – mutatott rá.
Juhász Anna áttérve a rendezvény másik „szereplőjére” megjegyezte, hogy Kosztolányi Dezső karácsonyi versei másfajta, „fenyőillatú” hangulatot árasztanak. Az író-költőt mint magánembert ismerhette meg a közönség az esten, mások mellett a fia, Kosztolányi Ádám visszaemlékezéseiből, írásaikat Szabó Kimmel Tamás színművész olvasta fel. Bíró-Balogh Tamás irodalomtörténészt Juhász Anna arról kérdezte: vajon boldog ember volt-e Kosztolányi? Olyan volt, mint a verse: boldog, szomorú dal – mondta a szakember. Amikor megszületett a fia, a széltől is óvta gyermekét, igazi mintaapa volt. A két hónapos kisfiáról verset is írt a Nyugatba, sőt az Édes Annában is megjelenik Ádám – tette hozzá.
Mint Bíró-Balogh kiemelte, Ádám huszonegy éves korában veszítette el az édesapját, dolgozni nem szeretett, utazni viszont annál inkább. Apja jogdíjaiból élt, és öt évtizeden át alkotott, mivel több nyelven beszélt, Párizsban, Németországban és Ausztriában is élt apja halálát követően. Amikor hazalátogatott, aktívan részt vett az irodalmi életben, bár apja nyomdokaiba nem tudott lépni. Az 1980-ban, hatvanötödik születésnapja előtt elhunyt Kosztolányi Ádám az irodalomtörténész szerint művelt elme volt, ugyanakkor furcsa, egzaltált lélek. Mint rámutatott, Kosztolányi leírta, hogy a fia vigye tovább a szavait – ez nyomasztó teher lehetett számára, amelynek nem tudott megfelelni. Esszéi, visszaemlékezései azonban kitűnőek.