Százharminc éves a Vígszínház

A kiegyezés után világvárossá vált, rohamosan fejlődő Budapesten az 1890-es évek elején három magyar nyelvű színház működött: az Astoriánál álló régi Nemzeti Színház, az Erzsébet körúti Népszínház (a későbbi, felrobbantott Nemzeti) és az Operaház. A polgárság ezek mellé saját igényeinek és ízlésének megfelelő színházat is akart, amihez a döntő lökést az adta, hogy a Gyapjú (ma Báthory) utcai utolsó német színház 1889 végén leégett, és a teátrum új, ingyen telket kért a fővárostól.

Ezen felháborodva Fekete József, a Magyar Salon szerkesztője és Silberstein-Ötvös Adolf színikritikus mozgalmat indított a német színjátszás kiszorítására, új kőszínház felépítésére. Először a mai Royal Szálló helyét foglalták le, de a később megalakult Vígszínház Egylet végül a kiépülő Nagykörúton, a Lipót (ma Szent István) körút északi oldalán, a Margit híd és a Nyugati pályaudvar között vásárolt telket. Itt sörkert állt, amelyet gőzmalmok, fatelepek, ócskapiacok és lebujok vettek körül, a telek mögötti mocsaras területen bűnözők is bujkáltak, a környék a korabeli lapok szerint még nem sokkal a színház megnyitása előtt is olyan volt, „mint egy amerikai gyarmatváros keletkezése első napjaiban”.

A színházépítés két mentora Keglevich István gróf, a Nemzeti Színház és az Opera korábbi intendánsa és Faludi Gábor színházi jegybizományos lett, akik az ötletadókat félreállítva kerültek a társaság élére. Az egylet politikai okokból évi húsz német előadást vállalt, emiatt viszont az Országgyűlés nem szavazta meg a várt kölcsönt. Ekkor Keglevich az arisztokráciát, Faludi a pénzvilág képviselőit nyerte meg az ügynek: három bank összesen 400 ezer, Faludi és Szécsi Ferenc 100-100 ezer forintot adott, további 600 ezret részvények kibocsátásával teremtettek elő.

A főváros első jelentős magánszínháza a színházépítésben már hatalmas jártasságot szerzett osztrák Fellner és Helmer cég neobarokk tervei szerint épült meg. A munkálatok 1895. április 3-án kezdődtek, az épület szeptember 24-re már tető alá is került. Közép-Európa egyik legszebb színházi épülete ma 1025 néző befogadására alkalmas, homlokzata hármas tagolású, barokkosan díszített. Az épület belsejében a díszes földszinti előcsarnokból sugaras megoldással több lépcső visz a nézőtérre. A nézőtér hármas páholysorral készült, az oszlopokat kariatidák helyettesítik.

Az olvasópróbákat 1896. április 2-án kezdték, a főpróbát április 30-án előkelő közönség előtt rendezték. A másnapi nyitóelőadás nem sikerült fényesen: Jókai műve megbukott, a május 6-i előadást megtisztelő I. Ferenc József is elszunyókált rajta, majd a szünetben távozott. Egy ideig úgy látszott, hogy a színház is erre a sorsra jut, az első két évet veszteséggel zárták, de a korban népszerű Alexandre Bisson Az államtitkár úr és Paul M. Potter Trilby című darabja már kasszasiker volt. (Bisson vígjátékát március óta Máté Gábor rendezésében újra játssza a Pesti Színház.)

A Vígszínház első igazgatója, Ditrói Mór Kolozsvárról jött Pestre, s a vidéki társulatok vezető színészeiből és fiatal tehetségekből az ország egyik legjobb társulatát kovácsolta össze. A társulatnak később tagja volt többek között Varsányi Irén, Csortos Gyula, Gombaszögi Ella és Frida, majd Jávor Pál, Darvas Lili, Muráti Lili, Somlay Artúr, Tolnay Klári, Kabos Gyula, Ráday Imre, Ajtay Andor és Páger Antal. 1921-ben a színház részvénytöbbsége amerikai kézbe került, az igazgató Jób Dániel lett.

A teátrum a magyar színjátszás fontos műhelye lett, itt játszottak először hétköznapi ruhában, természetes hangon és életszerű helyzetekben, és itt született meg a modern magyar polgári dráma is. A Vígből indult a világhír felé Molnár Ferenc, itt aratta sikereit darabjaival Heltai Jenő, Bródy Sándor, Szomory Dezső, Szép Ernő, Lengyel Menyhért, Herczeg Ferenc, Hunyady Sándor. A Vígszínház játszott először Csehov-sorozatot és sok fontos külföldi szerzőt: Hauptmannt, Shaw-t, Pirandellót, Maughamot, Wilde-ot.

A második világháború végén, Budapest ostroma alatt az épület megsérült, az újjáépítés után 1951-ben a Magyar Néphadsereg Színházaként nyílt meg újra. Többszöri átszervezés után 1960-ban kapta vissza a Vígszínház nevet, kamaraszínháza, a Pesti Színház 1967-ben nyílt meg a Váci utcában, 1995-től működik Házi Színpad elnevezésű stúdió, a negyedik játszóhely, a Víg Szalon 2024-ben nyílt meg. A színházban évente hat-tíz bemutatót tartanak, a jubileumi évadban kilenc premierre kerül sor. A teátrumban olyan sikeres előadások kerültek színre, mint a több mint 1500 alkalommal eljátszott, 30 éve bemutatott A dzsungel könyve, az 1100 előadáson is túl járó A padlás, a Pál utcai fiúk, amelynek tavaly októberben ünnepelték 500. előadását, és a több mint 40 éve műsoron lévő Játszd újra, Sam! című darab. A legtöbbször, hét alkalommal Molnár Ferenc Liliom című darabját mutatták be, a tavalyi évadban 350 ezer néző váltott jegyet az előadásokra.

Az 1974 óta műemléki védettséget élvező Vígszínházat 1993-ban teljesen felújították, a társulat – amely egy évig a Nyugati pályaudvar mellett felállított színházsátorban játszott – 1994. augusztus 22-én tért vissza az épületbe. A kétmilliárdos felújítás során az épület külsőleg és belsőleg is megújult, a színpadba a legmodernebb technikát építették be, s ismét felfüggesztettek egy hatalmas csillárt a nézőtéren. Az épület két új emelettel és egy 80-100 néző befogadására alkalmas stúdiószínpaddal, illetve teremmel is bővült.

Az intézmény megnyitásának évfordulóján, május 1-jén rendhagyó előadásra készül, aznap lesz látható az Így írtunk mi – 130 év vígszínházi levelei című produkció, és aznap jelentik be a 2026/27-es évad tervezett bemutatóit.