„Minden tragédia akkor hihető igazán, ha helyenként derülünk rajta. A groteszk nem finomítja a történetet, hanem életszerűbbé teszi, közelíti az ember lelkéhez az eseményeket” – állítja Halász Judit színésznő, aki a Vígszínházban nemrég bemutatott, Polcz Alaine könyvéből készült Asszony a fronton című darab főszereplője.

„Korábban nem ismertem Polcz Alaine írását, személyesen magát az írónőt sem, azonban a körülötte csoportosuló írókört ismertem, a második férjét, Mészöly Miklóst is. Polcz Alaine pont húsz évvel volt idősebb, mint én, ugyanazon a napon születtünk. Nagyjából ismertem a munkáját, de hogy mi volt az, amitől ő máig fennmaradt és fenn is fog maradni, azt nem tudtam” – mondja Halász Judit, aki először úgy gondolta, hogy ez a történet nem hagyja majd magát színpadra alkalmazni. „Amikor megtudtam, hogy Székely Kriszta végzős egyetemi hallgató rendezi, aki magával hoz egy nagyjából vele egyidős csapatot is, dramaturgot, díszlettervezőt, jelmeztervezőt és zenei rendezőt, egy kicsit megijedtem – meséli –, ugyanis nehéz volt elképzelnem, hogy mit tudhat egy fiatal lány a második világháborúról, a házasságról, a megpróbáltatásokról. Én még első kézből hallhattam a borzalmakat” – mondja.
Aztán megváltozott a véleménye. „Mielőtt elkezdtük a próbát, megnéztem Székely Kriszta diplomarendezését, amely szintén egy kis térben készült, jó előadás. Ez megnyugtató volt. Azonkívül a csapat is meggyőző volt, főleg Székely Szabó Ármin, a dramaturg, aki nagyon érdekesen dolgozta színpadra Polcz Alaine könyvét, és elindította a színészi fantáziánkat is. Rajtam kívül Péter Kata, Tornyi Ildikó, Borbiczki Ferenc és Jerger Balázs a színészcsapat. Amikor elkezdtünk dolgozni, perceken belül világossá vált, hogy a tehetség nem kor kérdése, ugyanazon a nyelven beszélünk Krisztával. A közös munka nagy élmény volt, tehetséges és felnőtt rendezővel találkoztam. Az utóbbi évek legjobb próbaperiódusa volt számomra ez a munka. Általában nyitott vagyok és szeretek fiatalokkal dolgozni: érdekel, hogy mit gondolnak a világról. Mi az, ami eljutott hozzájuk, melyek azok a dolgok, amelyekben hagyják magukat befolyásolni, és miben nem” – mondja Halász Judit.
A rendező egyes jeleneteket leállít a darabban, „rászól” a színészekre – az, hogy néhány ponton megállítja a darabot egy „ez túl sok” vagy valami más, a pillanatnyi szituációnak megfelelő megszólalással, a rendező ötlete volt. „Azért fontosak ezek a kiszólások, illetve a szerepcsere Tornyi Ildikóval és Péter Katával, akik néhány jelenetben szintén Polcz Alaine-ként jelennek meg, mert így kitágul a kör: azt sugallja, hogy ez a sok borzalom nem egyetlen emberrel esett meg. Ugyanakkor egy asszony írta. Az ő szörnyű végzete volt, hogy az apja ott maradt, ahol semmi nem történt, őt pedig elküldte egy olyan országrészbe, amely a frontvonal közepén volt hónapokon keresztül” – mondja a színésznő.
Az előadás ugyanakkor humorral beszél minderről, a néző mégis folyamatosan küzd azzal, hogy visszafogja a nevetést – úgy éreztük, hogy nem illik.
Pedig Halász Judit szerint minden tragédia akkor hihető igazán, ha helyenként derülünk emberi tulajdonságainkon, bizonyos nehéz helyzetekre adott groteszk válaszainkon. „Visszagondolva mi is nevetünk egyes történteken, még ha borzalmak is voltak benne. A rendezőnek kifejezett szándéka volt, hogy abban a sok szörnyűségben, ami megtörtént – a szerző által leírt házasságban és a háború alatt –, élet legyen, ne veszítse el talán fájdalmas humorát sem. A groteszk nem finomítja a történetet, hanem életszerűbbé teszi, közelíti az ember lelkéhez az eseményeket” – mondja.
A rendezőnő korábban arról beszélt lapunknak, hogy számára a nők általános kiszolgáltatottságát is mutatja ez a darab. De vajon a színészszakmában és a civil életben kiszolgáltatottabbak a nők? „Játszom a Pesti Színházban az Ünnep című darabban is, ami a családon belüli erőszakról szól. A történet egy felső középosztályba tartozó családban játszódik. Én alakítom az anyát, aki elviseli és nem lép fel a családon belüli erőszak ellen. Holott a négy gyerek egyike még öngyilkos is lesz, de ő úgy tesz, mintha semmiről sem tudna. Nekem nagyon fájdalmas, hogy a darab nem ad erre a viselkedésére magyarázatot. Ezen én is nagyon sokat gondolkoztam, hogyan lehet az, hogy olyan nők és anyák, akik tudnak ilyesmiről, nem teszik szóvá és nem vetnek véget annak a kapcsolatnak, amiben ez megtörténhet. Hogy lehet, hogy a saját gyerekeiket nem tartják többre annál, mint azt a szörnyű »társat«, aki mindezt elköveti ellenük? Polcz Alaine esetében egy tragikus sorsról van szó. Már maga a kezdet szörnyű: a férfi, akit tizenéves kora óta ismer, megakadályozza abban, hogy orvos legyen, egyetemre menjen. Amellett megfertőzi, amit normális ember nem tesz meg olyannal, akinek életre szóló hűséget esküszik. Tény, hogy egy tragikus női sorsról van szó. Visszatérve a kérdésére: én soha nem éreztem kiszolgáltatva magam a szakmámban azért, mert nő vagyok. Ezt szerencsének is mondhatom. Látok olyanokat a közelemben, akik kiszolgáltatottak, mert nők, és azt is látom, hogy nagyon sok mindenben nehezebb egy nőnek. Ugyanakkor azt is tapasztalom, hogy a nők inkább képesek összefogni, mint a férfiak. Amikor magára marad egy nő, sok olyan barátnőt talál, aki segít neki ezen túljutni” – mondja a színésznő.
Halász Judit éveken át játszott és énekelt gyerekeknek – sokan mondják, hogy a „legnehezebb” publikum a gyermek. De vajon érezhető-e a különbség a színésznő szemszögéből? „Az, hogy a gyerek még őszinte, közhely, de nem ez teszi nehézzé a gyerekközönséget, hanem a nyíltságuk és a »tudatlanságuk«. Még nem tudják, hogyan kell viselkedni a nézőtéren, hogy mi illik és mi nem előadás közben. Úgy tesznek mindent, ahogyan érzik – mondja Halász Judit. – Ha nem érdekli őket valami, akkor mással foglalkoznak. Ez óriási feladatot ró az előadóra, mert meg kell szereznie a gyerekek érdeklődését. Nem könnyű próbatétel, mint ahogy az sem, hogy ha már megszerezte, ne veszítse el a bizalmukat. Én minden koncertemen erre teszek kísérletet, és nagyobb örömöt nem ismerek annál, mint amikor ez sikerül. Hála istennek a vígszínházi karácsonyi koncertjeim sikeresek voltak, április 5-én, húsvét vasárnapján pedig még két Kezdődhet a mulatság című előadásban próbálkozom megnyerni a gyerekeket a Vígszínház színpadán.”



