„Afganisztán geostratégiai szempontból ugyan központi hely, de kívülről olyan, mintha egy kulcslyukon keresztül próbálnánk felderíteni egy nagy szoba minden sarkát” – fogalmazott lapunknak Ronald Zehrfeld német színész, a magyar mozikban is látható Világok között című film főszereplője. A Berlinale programjában is megjelenő filmben a háborús övezetben tolmácsot alakító művész a Szemrevaló Filmfesztivál alkalmából látogatott hazánkba.
A színész egy kaszárnyában készült fel a szerepre (Fotó: Majestic Filmverleih)
Ronald Zehrfeld német színész eddig javarészt drámákban játszott. Ahogy mondja, nem tudatos döntés kérdése volt, hogy ezeket a szerepeket vállalja el. „Úgy vélem, idő kell ahhoz, hogy egy színész megmutathassa mindazt, ami benne rejlik. Személy szerint nyitott vagyok bármilyen műfajra, azonban ahhoz, hogy egy értelmiségit vagy egy katonát eljátsszunk, nem kizárólag felkérésnek kell érkeznie, a személyes felkészültségnek is a helyén kell lennie” – mondta kérdésünkre.
Ahogy meséli, a mostani szerepet is alapos felkészülés előzte meg: egy hetet töltött egy kaszárnyában a helyszínt megjárt német katonákkal, ezenfelül mindent, ami a kultúráról, az ország történelméről elérhető, beszerezett és elolvasott. „A mi gondolkodásunkat és megszokott rendszereinket nem lehet egyben rávetíteni Afganisztánra, ahol az olyan kirakósdarabkák, mint a vegyes etnikumú társadalom, a saját politikai rendszerük sajátosságai, zaklatott történelmük, az angol és orosz befolyás számunkra teljesen idegen ország képét adja ki. Geostratégiai szempontból központi hely, de kívülről olyan, mintha egy kulcslyukon keresztül próbálnánk felderíteni egy nagy szoba minden sarkát” – mondja.
Feo Aladag rendező ugyanakkor a történet előkészítésének részeként a hadsereggel együtt járőrözött, és felderítéseket végzett – a filmben pedig érezhető a személyes tapasztalat.
De vajon mennyire beszél hitelesen ez a film a kultúrák közötti ellentétekről?
„Mindig azt a kérdést szoktam magamnak feltenni, hogy mi lenne, ha nem forgattuk volna le ezt a filmet. Mennyivel tudnánk kevesebbet, érezhető lenne-e a hiánya? Természetesen ezt mindenki önmagának válaszolhatja meg, de aki bármilyen szinten hozzájárult a mű megvalósulásához, nagyon fontos projektként tekintett a filmre. Kiálltunk a történet mellett, és ez önmagában érték. A Világok között kezdetet jelent, az ellentétek áthidalásáról szól a tolmács karakterén keresztül. Ez az ember nyelvek között hidat képezve különböző kultúrköröket próbál egymáshoz közelíteni. A szituációban megjelenő üzenetet mindenki könnyen átérezheti” – mondja a színész, aki szerint a legfontosabb, hogy hangsúlyozzák a német és az amerikai perspektíva közötti különbséget: az Egyesült Államok egészen másként kezeli a saját hadseregét, amely tulajdonképpen egy milliárdos iparág. Németország ezzel ellentétben csak az alkotmányban meghatározott módon vetheti be a sereget, azaz kifejezetten harcolni nem küldhet katonákat. „Nálunk a kormány megválasztásával és annak parancsaival bonyolult, de stabil rendszer áll fenn. Amerikában szinte marketingstratégia épül a háború köré, amelynek során polarizálják az embereket, támogató és ellenző oldalakra állítva őket. Szerintem a német hadsereg jelenléte Afganisztánban azért is legitimált, mert számunkra mindegy, hogy milyen politikai rendszer van ott hatalmon” – mondja.
„Annak engedélyezése, hogy a nők folytathatnak-e felsőoktatási tanulmányokat, nem politikai, hanem emberi jogi kérdés. Ameddig ezen jogok biztosításával, békésen – és ehhez nem feltétlenül szükséges a demokrácia – képesek élni az életüket, addig nem tartjuk problémásnak a helyzetet” – teszi hozzá.
A film érdekessége, hogy a háborús drámákban gyakran erőltetett happy end elmarad, és a rendező nem próbálja meg szépíteni a helyzetet.
Ronald Zehrfeld szerint a film végén elhangzó lövés az utolsó pillanatban megöli azt, ami a nézőben a megelőző másfél órában megpróbált felépülni, és mindez arra emlékeztet, hogy mennyire törékeny az a hit, amely az afgán népben is ki tud alakulni.
Az alkotás bekerült a Berlinale versenyprogramjába.
