Egy alig négyszázezer lakosú észak-atlanti ország szombaton olyan kérdésben szavaz, amely messze túlmutat saját partjain. Izland arról dönt, újraindítsa-e az Európai Unióval folytatott csatlakozási tárgyalásokat. Nem magáról a tagságról szól a referendum – de ha az igen győz, több mint egy évtized után ismét megnyílhat az út Brüsszel felé.
Az eredményt jóformán lehetetlen megjósolni. A pénteken ismertetett Gallup-felmérésben 51,6 százalék ellenezte, 48,4 százalék támogatta a tárgyalások folytatását. Néhány nappal korábban egy másik kutatás még éppen fordított eredményt mutatott: a Maskína felmérésében 51,3 százalék állt az igen oldalán. Izland gyakorlatilag kettészakadt.
A vita azért különösen érdekes, mert Izland egyáltalán nem áll távol az Európai Uniótól. Tagja az Európai Gazdasági Térségnek és a schengeni övezetnek, részt vesz az egységes európai piacban, valamint Norvégiával és Liechtensteinnel együtt az EFTA tagja. Számos uniós szabályt már most alkalmaz, miközben azok megalkotására nincs olyan közvetlen befolyása, amilyennel egy tagállam rendelkezik.
A pénztárcánál kezdődik a vita
Az igenpártiak egyik legerősebb érve nem valamiféle romantikus európai gondolat, hanem sokkal prózaibb: a lakáshitel.
Az izlandi jegybank augusztus 19-én 8 százalékra emelte az irányadó kamatot, miközben az infláció júliusban 5,3 százalék volt. A magas kamatkörnyezet súlyosan megdrágította a jelzáloghiteleket, ezért az EU-párti tábor szerint a tagság, majd hosszabb távon akár az euró bevezetése stabilabb pénzügyi környezetet teremthetne.
Vilhjálmur Hilmarsson, a Viska szakszervezet vezető közgazdásza szerint az uniós közeledés önmagában nem tüntetné el Izland gazdasági szerkezeti problémáit, de ösztönözhetné egy egészségesebb gazdasági modell kialakulását - írta meg a Reuters.
Az ellenzők szerint viszont veszélyes illúzió Brüsszeltől várni olyan bajok megoldását, amelyek Reykjavíkban keletkeztek. Guðrún Hafsteinsdóttir ellenzéki vezető úgy fogalmazott: „Ezek nem olyan problémák, amiket Brüsszel fog megoldani helyettünk. Ezek olyan problémák, amiket izlandi politikusoknak kell megoldaniuk.”
Van valami, ami Izlandon a pénznél is érzékenyebb: a hal
Aki érteni akarja az izlandi EU-vitát, annak nem elég a kamatokat néznie. Ki kell hajóznia az Atlanti-óceánra.
A halászat generációk óta az izlandi gazdaság és önazonosság egyik pillére. Az ellenzők attól tartanak, hogy a tagsággal Reykjavík elveszítheti jelenlegi önállóságának egy részét a halászati kvóták meghatározásában. Az EU közös halászati politikája ezért már a korábbi csatlakozási folyamatban is a legnehezebb kérdések közé tartozott.
Az igenpártiak szerint ugyanakkor Izland erős tárgyalási pozícióból indulhatna, és sajátos körülményeire megfelelő megállapodást kereshetne. A nem táborát ez nem nyugtatja meg: szerintük amit egyszer átadnak közös európai hatáskörbe, azt később nehéz visszavenni.
Egy régi vita egészen új világban
Izland 2009-ben, a pénzügyi összeomlás után kérte felvételét az Európai Unióba. A tárgyalások 2010-ben kezdődtek, majd 2013-ban politikai döntés nyomán leálltak; 2015-ben Reykjavík azt kérte Brüsszeltől, hogy ne tekintsék tovább tagjelölt országnak.
Azóta azonban megváltozott a világ.
Az ukrajnai háború, az Északi-sarkvidék növekvő stratégiai jelentősége és Donald Trump amerikai elnök Grönlanddal kapcsolatos törekvései új biztonságpolitikai dimenziót adtak a régi vitának. Þorgerður Katrín Gunnarsdóttir külügyminiszter szerint a kis országoknak éppen ilyen időkben kell végiggondolniuk, hol állnak – és kik állnak mellettük.
Izland ugyanakkor NATO-tag, tehát a szavazás nem arról dönt, hogy az ország egyik napról a másikra biztonsági szövetségesek nélkül marad-e. A kérdés inkább az, elegendőnek tartják-e az izlandiak a jelenlegi kapcsolatrendszert, vagy politikailag is beljebb lépnének Európába.
Egy igen még csak a történet kezdete lenne
Ha szombaton az igenek győznek, Izland nem válik automatikusan EU-taggá. A külügyminisztérium becslése szerint a tárgyalások már 2026 végén elkezdődhetnének, és 18–24 hónapig tarthatnának. Az esetleges megállapodásról később újabb népszavazást kellene tartani.
Vagyis az izlandiak most valójában nem azt döntik el, belépnek-e az Európai Unióba. Arról döntenek, akarják-e egyáltalán megtudni, milyen feltételekkel léphetnének be.
Egy apró ország számára ez sem kis kérdés. Különösen ott, ahol évszázadokon át a tenger jelentette egyszerre a kenyeret, a szabadságot és a külvilágtól való távolságot.
