Érvek és ellenérvek csatája dúl Moldávia és Románia egyesítése körül.
Románia és a Moldovai Köztársaság egyesüléséről szóló diskurzus felmelegítése alkalmazkodás a megváltozott geopolitikai realitásokhoz - írja elemző cikkében e kolozsvári Főtér. Mint olvasható, a rendszerváltás utáni román-moldovai frigy lehetősége mindig benne volt a levegőben, de a közbeszédben, a politikai nyilvánosságban leginkább csak december elsejei ünnepi szófordulatként és elszórt politikusi kiszólásokként bukkant fel.
Aztán 2026 januárjában Maia Sandu, a Moldovai Köztársaság elnök egy interjúban arról beszélt, hogy igennel szavazna egy Romániával való egyesülésről szóló esetleges referendumon. A kijelentés tabudöntőnek is nevezhető, hisz a regionális geopolitikai diskurzusban első alkalommal fordul elő, hogy a mindenkori moldovai államfő nyíltan beszél a Romániával való egyesülés lehetőségéről.
Bár a moldáv államfő azonnal hozzátette, hogy országa számára a hivatalos A-terv továbbra is az EU-s csatlakozás, a nyilatkozat súlya és időzítése egyértelművé tette, az egyesülés kérdéséről már nem csak suttogva beszélnek Moldovában, ahol a lakosság többsége és a politikum is évtizedeken át óvakodott a határok felülvizsgálatától. A fordulat mögött nem egy hirtelen feltámadó romantikus nemzetépítő nosztalgia áll, hanem a kőkemény valóság. Az orosz–ukrán háború elhúzódása, a régiós geopolitikai törésvonalak éleződése és a Chișinăut érő folyamatos orosz nyomás arra késztette a moldovai vezetést, hogy – retorikai szinten mindenképp – átértékelje az addigi status quót.
